Az Úr Józseffel vala. Liahóna, 2022. márc.
Jöjj, kövess engem!
Az Úr Józseffel vala
Miközben az élet hullámhegyein és hullámvölgyein haladunk keresztül, sokat tanulhatunk az ősi próféta, József példájából.
Joseph Explaining Pharoah’s Dreams [József elmagyarázza a fáraó álmát]. Készítette: Jean Adrien Guignet; Franciaország, Rouen, Musée des Beaux-Arts / Bridgeman Images
Néhány évvel ezelőtt a családunk nagyon izgatott volt, amikor megtudtuk, hogy feleségem, Terri, a negyedik gyermekünket várja. Pár hónappal a terhesség kezdete után azonban megtudtuk, hogy Terri egy olyan betegségben szenved, amely veszélyesnek bizonyulhat. A legbiztonságosabb megoldás az volt, ha kórházba szállítják, ahol állandó ellátásban részesülhet. Ágynyugalomra kényszerült, hogy a terhességet minél tovább folytathassa.
Ez egy sötét és nehéz időszak lett a családunk számára, különösen Terri számára. Olyan egyedül érezte magát. Számomra pedig kihívást jelentett három kisgyermekről gondoskodni, miközben az állásomban dolgoztam, és püspökként is szolgáltam. Az élet zűrzavarosnak és nehéznek tűnt.
Magányában Terri egy gyönyörű himnusz szavaiban talált vigaszt:
Szükségem van Rád, maradj mellettem!
Minden kísértést legyőz kegyelmed.
Ki más lehetne az én vezérem?
Fényben, borúban, ó, maradj velem!1
Az Úr velünk volt
Végül sürgősségi műtétre volt szüksége, hogy világra hozhassa a fiunkat, Jace-t. De anya és fia biztonságos ellátásban részesült, hiszen Terri már eleve kórházban volt. Éreztük az Úr védelmét.
Jace négy héttel korábban született, ezért az újszülött intenzív osztályra került. A gyermekünk nélkül tértünk haza. Az ezt követő egy hónap alatt naponta járkáltunk a kórházba. Úgy tűnt, hogy az életünk újabb mélypontra került.
Ismét tanúi voltunk azonban az Úr kezének. Jace addig fejlődött, hogy végül haza tudtuk hozni. Ez volt a családunk egyesülésének a csúcspontja.
Aztán megtudtuk, hogy Jace-nek szagittális szinosztózisa van – ez egy olyan állapot, amikor a koponyacsontok idő előtt összenőnek. Ilyenkor a baba feje nem tud növekedni. Az egyetlen lehetséges kezelés az volt, hogy Jace koponyája nagy részét műtéti úton eltávolították, amikor csupán három hónapos volt. Ezt a kihívást imádsággal és papsági áldásokkal viseltük el. Újra megláttuk Isten kezét az életünkben. Válaszokat kaptunk az imáinkra. Áldások teljesedtek be. Sikerült a műtét! Az élet ismét elérte a csúcspontját.
Micsoda egy hullámvasút! De az Úr sok leckét tanított nekünk ezen az úton. Tudjuk, hogy Ő mindvégig velünk volt.
József életének megvoltak a csúcs- és mélypontjai
Joseph Sold into Egypt [Józsefet eladják Egyiptomba]. Készítette: William Brassey Hole, © Look And Learn / Bridgeman Images
Miközben József életét tanulmányozzuk az Ószövetségben, azt találjuk, hogy az ő élete is egy utazás volt a csúcsról a mélybe, majd vissza a csúcsra. És megtudjuk, hogy az Úr mindig vele volt, jóban és rosszban egyaránt.
A kabát, amelyet Jákób adott Józsefnek, gyönyörű jelképe volt Jákób József iránti szeretetének. De József testvérei számára bosszantó emlékeztetőül is szolgált a József és az apja közötti kapcsolatra.
Amikor a testvérek elmentek apjuk nyájait legeltetni, Jákób megkérte Józsefet, hogy nézzen utánuk. József a kérésnek megfelelően elment. Úgy tűnik azonban, hogy útközben eltévedt. Ezért az Úr elküldött egy embert, hogy adjon útbaigazítást Józsefnek, hogy megtalálja a testvéreit (lásd 1 Mózes 37:15–17).
Amikor József testvérei összeesküdtek a megölésére, többnek tűnik véletlen egybeesésnél, hogy egy Egyiptomba tartó karaván éppen arra járt. Ahelyett, hogy megölték volna, vagy hagyták volna egy gödörben meghalni, a testvérei eladták Józsefet a karavánnak. (Lásd 1 Mózes 37:25–28.)
Az Úr irányítása ismét megnyilvánult, amikor a karaván eladta Józsefet Pótifárnak, a fáraó őrsége egy parancsnokának. József még szolgaként is minden tapasztalatát valami jóra fordította. Pótifár Józsefet tette háza felügyelőjévé. Mindenét József kezébe adta. (Lásd 1 Mózes 39:4.) József a mélypontról egy csúcspontra jutott. Mostanra élvezte Pótifár házának a lehetőségeit és kiváltságait.
Ez a csúcspont azonban nem tartott sokáig. Amikor József elmenekült Pótifár feleségének az illetlen közeledése elől, az asszony erkölcstelenséggel vádolta meg. Bár a vádja hamis volt, Józsefet könnyen kivégezhették volna. Figyelemre méltó, hogy ehelyett csak börtönbe került. Az Úr keze újra megmentette Józsefet.
Figyelemre méltó hit
Ha te lettél volna az, akit igazságtalanul börtönbe vetnek, mit tettél volna? Ha valakinek oka volt a csüggedésre és keserűségre, az József volt. A szörnyű zuhanás a magasból a mélybe könnyen arra késztethette volna, hogy azt gondolja: „Mi értelme van igyekezni Istent szolgálni? Hiszen Ő csak büntet engem!” De József nem keseredett el, nem hibáztatta az Urat, és nem adta fel. Figyelemre méltó hite soha nem lankadt.
És az Úr még a börtön sötét napjaiban sem hagyta el Józsefet. Először is az Úr lehetőséget adott Józsefnek, hogy megmagyarázza a főpohárnok és a sütőmester álmát (lásd 1 Mózes 40). Amikor aztán néhány év múlva ennek következtében lehetősége adódott megmagyarázni a fáraó álmát, József elismerte, hogy az erre való képessége Istentől származik (lásd 1 Mózes 41:16). A fáraó nemcsak visszahelyezte Józsefet a hivatalába, hanem „tevé őt fejedelemmé az egész Égyiptom földén” (1 Mózes 41:43). Miután József évekig szenvedett és küszködött, Isten lehetővé tette, hogy befolyásos személyiséggé váljon az országban: ő lett a fáraó után a második ember – ami József életének egy újabb csúcspontja volt.
Isten a mi javunkat akarja
József végül újra találkozott a testvéreivel – azokkal, akik összeesküdtek ellene, és eladták őt rabszolgának. Lehetett volna megkeseredett is. Hibáztathatta volna őket a „dühítő igazságtalanságért”2, amelyet vele szemben elkövettek.
József azonban felismerte, hogy élete csúcs- és mélypontjait az Úr felügyeli. A testvéreinek tett kijelentése betekintést nyújt ebbe a felismerésbe:
„Ti gonoszt gondoltatok én ellenem, de Isten azt jóra gondolta fordítani, hogy cselekedjék úgy a mint ma, hogy sok nép életét megtartsa.
Most annakokáért ne féljetek: Eltartalak én titeket és a ti gyermekeiteket. És megvígasztalá őket és szívökre beszéle” (1 Mózes 50:20–21).
Miközben az élet hullámhegyein és hullámvölgyein megyünk keresztül, milyen nagyszerű emlékeztető, hogy Isten mindezt a javunkra szánja! Az Úr ugyanezt az elvet magyarázta el egy utolsó napi Józsefnek:
„Ha arra hívatsz, hogy megpróbáltatásokon haladj át…
Ha mindenféle hamis váddal vádolnak; ha reád törnek ellenségeid; ha kiszakítanak téged atyád [és] anyád… köréből… [és] börtönbe vonszolnak,
…tudjad, fiam, hogy mindezen dolgok tapasztalatot adnak neked, és a javadra válnak majd” (Tan és szövetségek 122:5–7).
Mindig is voltak nehézségek
Amikor Terrivel átéltük a megpróbáltatásainkat, Isten egyik prófétájának ebben a kijelentésében leltünk vigaszra:
„Szeretném, ha tudnátok, hogy a halandó életben mindig voltak és lesznek is nehézségek. Ha azonban tudjuk, amit tudunk, és úgy élünk, ahogyan élnünk kell, tényleg nincs hely, nincs mentség a borúlátásra és csüggedésre. […]
[A]zt remélem, nem hiszitek, hogy a világ összes nehézsége a ti évtizedetekbe ékelődött bele, vagy hogy a dolgok soha nem álltak rosszabbul, mint a ti személyes ügyeitek, vagy hogy soha nem fognak jobbra fordulni. Biztosítalak titeket, hogy volt már rosszabb is, de mindig egyre jobb lesz. Mindig így történik – különösen, amikor Jézus Krisztus evangéliuma szerint élünk és szeretjük azt, valamint esélyt adunk neki, hogy virágozzon az életünkben.”3
József történetéből és a körülöttünk lévő világ szerencsétlen eseményeiből könnyen beláthatjuk, hogy a jó emberekkel is történnek rossz dolgok. Az igazlelkű élet nem jelenti azt, hogy a kihívások és a szomorúság elkerülnek bennünket. Azonban ahogyan az Úr Józseffel is ott volt a megpróbáltatásokban, úgy velünk is ott lesz. A próbatételek elkerülhetetlenül bekövetkeznek. De ha az Úr meghallására irányuló elhatározással éljük át őket, Ő vezetni és sugalmazni fog minket, ahogyan Józsefet is.