Nyomtatásban nem jelenik meg
Örökbefogadás és családtörténet – Örökkévaló kötelékek, örök kapcsolatok
Honnan tudhatjuk, hogy a vér szerinti vagy az örökbefogadói vonalainkon végezzünk-e családtörténeti munkát?
Abban az áldásban van részünk, hogy részt vehetünk olyan templomi szertartásokban, amelyek családként egymáshoz pecsételnek bennünket az időre és az egész örökkévalóságra. Amint azt Russell M. Nelson elnök tanította: „A felmagasztosulás családi ügy. A családok kizárólag Jézus Krisztus evangéliumának szabadító szertartásain keresztül magasztaltathatnak fel. A végső cél, amelyre törekszünk, az az, hogy családként boldogok legyünk – felruházva, egymáshoz pecsételve, és felkészülve az örök életre Isten színe előtt.”1 Ez a lehetőség kiterjed mind a szövetségben születettekre, mind pedig azokra, akiket örökbe fogadnak és szent templomi szertartások által a családjukhoz pecsételnek.
„Szeretetteljes, örökkévaló családok jöhetnek létre örökbefogadás által. Akár örökbefogadás, akár születés által érkeznek gyermekek egy családhoz, ugyanolyan becses áldást jelentenek. Azok a gyermekek, akiket a templomban az örökbe fogadó szüleikhez pecsételnek, az örökkévaló családjukhoz tartozás minden áldásában részesülhetnek.”2
Amikor egy örökbe fogadott személy elkezdi a családtörténeti munkát, két lehetséges leszármazási vonalat követhet és kutathat, illetve végezheti el azok mentén a templomi munkát.
Családi tanácsok és kinyilatkoztatás segítségével döntse el, hogy a pecsételt ágat (vagyis az örökbe fogadó családjáét) vagy a vér szerinti vonalat kövesse – vagy mindkettőt. Nincs egyetlen helyes válasz, és mindenki, aki ezzel a döntéssel szembesül, tegye azt ima tárgyává.
Richard G. Scott elder (1928–2015) a Tizenkét Apostol Kvórumából ezt tanította: „A templomban végzett bármilyen munka hasznos időtöltés, de ha saját őseinkért részesülünk helyettesként a szertartásokban, akkor az még szentebbé teszi a templomban töltött időt, és még nagyobb áldásokat hoz. Az Első Elnökség azt mondta: »Mindenek előtt álló kötelességünk saját őseink felkutatása és beazonosítása.«”3
Az örökbefogadottaknak nem ritkán ellentmondásos érzéseik vannak azzal kapcsolatban, hogy mit is jelent ez az őseiket illetően. Mary (a nevet megváltoztattuk) ezt mondta: „A családtörténet nagyon zavaros számomra. Azt mondják, hogy az »őseim« azok, akikhez hozzápecsételnek, és néha büszkeség tölt el ezen örökség iránt, de valamelyest betolakodónak is érzem magam, hiszen ők nem az én vérvonalam. A vér szerinti családom kiterjedt családtörténeti munkát végzett, és mutatott nekem néhány naplót és képet. Hihetetlen és izgalmas volt a saját szememmel látni, honnan jött a külső vonásaim egy része…, és egyfajta kapcsolatot érezni, miközben a genetikai őseim szavait olvastam. De szinte úgy érzem, mintha csak kölcsönvenném e kötődés érzetét, mivel kívül esek azon a templomi szertartáson.”
Susan (a nevet megváltoztattuk), mint oly sok örökbe fogadott személy, nagyon kíváncsi volt a vér szerinti szüleire. Kisgyermekként hozzápecsételték az örökbe fogadó családjához, és érezte annak az erejét és megerősítését, hogy ezek az ő hozzátartozói – azok, akikkel örökre együtt kell lennie. Áldottnak érezte magát, amikor családtörténeti és templomi munkát végzett ezért a családért. Ez azonban nem űzte el a kíváncsiságát vagy azt a vágyát, hogy felkínálja a szabadító szertartásokat a születési vonalán lévő embereknek. Aggódott amiatt, hogy valamiképp hűtlen az örökbe fogadó családjához azért, mert ilyen vágy él benne. A szüleivel folytatott szeretetteljes beszélgetése után azonban biztos volt benne, hogy a szeretet és hűség érzése nem fog alábbhagyni azáltal, hogy folytatja a születési vonaláért végzett szent munkát.
Tanácskozás és kinyilatkoztatás kérdése
A családi kölcsönhatások nagyon szerteágazóak, és ami az egyik embernek működik, azt egy másik talán nem érzi helyénvalónak. Ha az örökbe fogadó szüleid kényelmetlenül érzik magukat amiatt, hogy a vér szerinti felmenőidet kutatod, akkor talán az a legjobb, ha szünetelteted azt a munkát, és más ősökre összpontosítasz. Később eljöhet a vér szerinti vonalad ideje, mert a földön született minden embernek lehetősége lesz valamikor részesülni a templomi szertartásokban. De tudnod kell, hogy egy nap a következő életben majd világossá válnak azok a családi kapcsolatok, amelyek a véges látásmódunkkal most oly zavarosnak tűnnek.
Dallin H. Oaks elnök, az Első Elnökség első tanácsosa, elmesélt egy történetet, amelyet az egyik barátja osztott meg vele:
„Miután egy apa elveszítette szeretett feleségét, gyermekei anyját, újranősült. A felnőtt gyermekei közül páran erőteljesen ellenezték az új házasságot, és tanácsot kértek egy közeli rokontól, aki egy nagy becsben álló egyházi vezető volt. Miután ez a vezető meghallgatta az ellenvetéseiket, melyek a lélekvilágban, illetve a végső ítéletet követő dicsőség királyságaiban fennálló állapotokra és kapcsolatokra összpontosítottak, így szólt: »Nem a megfelelő dolgok miatt nyugtalankodtok. Azon kellene aggódnotok, hogy ti magatok eljuttok-e ezekre a helyekre. Erre összpontosítsatok. Ha majd ott lesztek, az egész sokkal csodálatosabb lesz, mint gondolnátok.«
Micsoda megnyugtató tanítás! Bízzatok az Úrban!”4
Lehetőségek a FamilySearchben
Addig is a FamilySearch bizonyos funkciói nyitva hagyják a lehetőségeidet. Ha úgy döntesz, könnyen nyomon tudod követni a leszármazási táblázatodban a pecsételés szerinti vonalat és a vér szerinti vonalat is. A FamilySearch.org oldalon a Családfán belül kiválaszthatod a „Szülő hozzáadása” lehetőséget a feljegyzésedhez. Ez egy külön szülőpárból álló sort fog alkotni, amelyet kikutathatsz, és tetszés szerinti mértékben kitölthetsz. Ki is jelölheted, hogy melyik szülőpárt szeretnéd megjeleníteni, de könnyen tudsz oda-vissza váltani. Az egyéni feljegyzéseden belül azt is megadhatod, ha szeretnéd, hogy az adott szülői kapcsolat vér szerinti vagy örökbefogadói.
Az egyházi eljárásrend értelmében csak azok neveit nyújthatod be, akikkel rokoni kapcsolatban állsz, ez tehát lehetővé teszi számodra, hogy a családodhoz tartozó vér szerinti, örökbefogadói és nevelőszülői vonalon is benyújts templomi neveket.
Örökbefogadás Izráel házában
Az örökbefogadás fogalma és gyakorlata szinte minden valaha született személyre vonatkozik. Mark A. Peterson, a Brigham Young Egyetem egyik korábbi professzora ezt tanította:
„Az örökbefogadás nem korlátozódik az általunk örökbefogadásnak nevezett különleges esetekre. Mindannyiunkra vonatkozik. Pál apostol… az örökbefogadásról úgy beszélt, mint a folyamatról, amely által a szövetség tagjaivá válunk, Ábrahám családjának a részévé… Pál annak a megjelenítésére használta az örökbefogadás kifejezést, hogy azok, akik hisznek Jézusban, egy nagyon különleges család tagjaivá válnak. Ez mindannyiunkra igaz, akik napjainkban megkeresztelkedünk az egyházba. Fivérekké és nővérekké válunk.
Ez talán a Galátziabeliekhez írott levélben a legvilágosabb:
»Mert a kik Krisztusba keresztelkedtetek meg, Krisztust öltöztétek fel.
Nincs zsidó, sem görög; nincs szolga, sem szabad; nincs férfi, sem nő; mert ti mindnyájan egyek vagytok a Krisztus Jézusban.
Ha pedig Krisztuséi vagytok, tehát az Ábrahám magva vagytok, és ígéret szerint örökösök.« [Galátziabeliek 3:27–29] […]
Amikor megkapjuk a pátriárkai áldásunkat, akkor konkrét szavakkal juttatják kifejezésre számunkra, hogy Izráel házának a részévé válunk. Az áldásban megmondják nekünk, hogy melyik leszármazási ág a miénk. Sok esetben ez is egy család örökbefogadás általi létrehozásának a megnyilvánulása. Olykor egyazon családban vannak olyanok, akik Efraim nemzetségéből valók, míg valaki más esetleg Júdából, Dánból vagy Manasséból ered. Az ezekhez a leszármazási vonalakhoz való tartozás gyakran annak az örökbefogadási folyamatnak a részeként jön létre, amelyről Pál beszélt. Amikor az engedelmességet és a bűnbánatot választjuk, és részesülünk a szövetség áldásában, akkor befogadnak minket a hit háza népébe, az egyházba. Nem vagyunk többé jövevények és zsellérek, hanem polgártársai, fivérei és nővérei a szenteknek.”5
A boldogság nagyszerű terve
Mennyei Atyánk nagyszerű terve a boldogság terve. Ő tudja, hogy az örökkévaló családi kapcsolatokban való egymáshoz pecsételés örömet hozhat számunkra a szoros kapcsolatok és a családi kötelékek szeretetteljes érzései formájában. Az ima által felfedezheted, milyen ösvényt kell bejárnia a vér szerinti és örökbefogadói családi vonalakat illető személyes utazásodnak, miközben az életed során részt veszel a templomi és családtörténeti munkában.