Azt választom, hogy meghallgatom Őt. Liahóna, 2022. márc.
Utolsó napi szentek történetei: A hit asszonyai
Azt választom, hogy meghallgatom Őt
Amikor az egyik nővér a bizonyságtételében süteményt említett, felnéztem és elkezdtem odafigyelni.
Beleszülettem az egyházba, így részt vettem az elemis és ifjúsági tevékenységeken. Az Elemit az énekek és a tanítások miatt élveztem.
Tizenévesen azonban, miután új egyházközségbe költöztem, kezdtem elmaradozni. A legtöbb héten elmentem az ifjúsági tevékenységekre, de magamba zárkóztam, és nem voltam túl tevékeny. Nem élveztem a vasárnapi istentiszteletet, de néha azért eljártam rá. Rájöttem, hogy nem igazán tértem meg az evangéliumhoz és a tanításaihoz. Nem volt saját bizonyságom.
Az egyik böjti és bizonyságtételi gyűlés alatt a gondolataim elkalandoztak, mint általában. Nem igazán figyeltem az egyházközség tagjai által elmondott bizonyságtételekre, de mindegyik végén áment mondtam. Aztán egy nővér felment az emelvényre, és elkezdett bizonyságot tenni. Amikor süteményt említett, felnéztem és elkezdtem odafigyelni.
„Mindig beszélek Mennyei Atyához, még akkor is, amikor süteményt sütök – mondta. – Elmondok egy rövidke imát, hogy a piskóta rendesen feljöjjön és jól sikerüljön. Tudom, hogy Ő válaszol az imáinkra.”
Akkor nem sokat gondolkodtam ezen a bizonyságon. Aztán egyszer az autónk nem indult be, amikor el akartunk menni a boltba, hogy élelmet vásároljunk. Ebben a pillanatban eszembe jutottak annak a nővérnek a szavai. Így hát visszamentem a hálószobámba, hogy kérjem Istent, segítsen nekünk, hogy beinduljon az autó. Letérdeltem imádkozni. Amikor végeztem, fogtam a kocsikulcsot, és betettem a gyújtásba. És már jött is a válasz az imámra: a beinduló autó hangja.
Egy egyszerű imára adott válasznak köszönhetően a majdnem elmaradásból egy olyan ösvényre tértem, amely segített személyes bizonyságot szereznem, és teljesen megtérnem az evangéliumhoz. A kedvenc elemis énekem, az Érzem, Jézus szeret1 szavai azóta többet jelentenek pusztán egy dal szövegénél. Olyan érzésekké váltak, amelyek valóban megvannak bennem.
Most már mindenért imádkozom. És bár a válasz vagy az időzítés nem mindig olyan, amilyenre vágyom, mégis azt választom, hogy meghallgatom Őt, és közben eszembe jutnak Nefi szavai: „De íme, azt mondom nektek, hogy mindig imádkozzatok, és ne bátortalanodjatok el” (2 Nefi 32:9).