Nyomtatásban nem jelenik meg: Fiatal felnőtteknek
Az evangélium másokkal való megosztásának három egyszerű (és nem ijesztő) módja
Korábban az elutasítástól való félelem miatt tartottam az evangélium megosztásától, de néhány élmény segített meglátnom, milyen könnyű is lehet az.
Fiatal koromban mindig nagyon féltem megosztani az evangéliumot a barátaimmal.
Amikor azonban megkaptam a missziós elhívásomat, az iskolában minden barátom tudta, hogy az érettségi után Spanyolországba fogok menni, bár a legtöbben nem voltak teljesen biztosak abban, hogy miért. Így hát kihasználtam a kérdéseiket, hogy többet tudjak mesélni nekik a Mormon könyvéről, Jézus Krisztusról, és arról, hogy mit fogok majd tenni misszionáriusként.
Sikerült öt példányt adnom a Mormon könyvéből a legközelebbi barátaimnak, sőt, még néhány tanárnak is az iskolában az év vége előtt, és bár a szívem hevesen dobogott a félelemtől, amikor megosztottam velük, utána mindig feldobott és felvillanyozott voltam a Léleknek köszönhetően.
Ez az élmény megmutatta nekem, hogy a Jézus Krisztus evangéliumáról való bizonyságunk megosztásának nem kell erőltetettnek, rémisztőnek vagy akár kellemetlennek lennie. Valójában sokféleképpen tudjuk természetes módon megosztani azt, ami a szívünkben van, amikor az evangélium iránti szeretetünkről van szó, legyen az akár személyesen, akár virtuálisan. És mivel Krisztus evangéliuma „Istennek hatalma az …idvesség[re]” (Rómabeliek 1:16), magabiztos, bátor és alázatos lehetsz a megosztásakor.
Íme néhány ötlet a tapasztalataimból és a szentírásokból, amelyek segítettek nekem.
1. Légy hiteles!
Amikor Barcelonában voltam a missziómon, a társammal egyszer az egyházi épületünk mellett elhaladva megláttunk egy fiatal nőt, aki felénk tartott. Késztetést éreztünk, hogy beszéljünk vele, ezért megállítottuk, és megkérdeztük, hogy látta-e már valaha az egyházi épületünket. Megtudtuk, hogy Mayának hívják (minden nevet megváltoztattunk). Meghívtam a következő péntek estére más fiatal felnőttekkel tervezett játékestre. Elfogadta a meghívást.
Ma is jól emlékszem, hogyan nevetgélt együtt Maya és Alicia, egy frissen megtért barátunk. Alicia nagyon jó barátnak bizonyult Maya számára. Érdeklődött a családja felől, az érdeklődési köréről, a vallási hitelveiről, és idővel barátságot kötött Mayával. Jobban megismertük Maya vallási hátterét és Isten iránti elkötelezettségét, ő pedig kifejezte érdeklődését aziránt, hogy többet tudjon meg arról, miként kommunikálunk Istennel.
Idővel, amikor a társammal, Aliciával, valamint az egyházközség többi tagjával még jobban megismertük Mayát, valamint továbbra is elhívtuk magunk közé és szeretetet tanúsítottunk iránta, ő érezte Jézus Krisztus visszaállított evangéliumának a Lelkét, és úgy döntött, hogy megkeresztelkedik. Miközben szem előtt tartottuk a türelmet és a testvéri kedvességet (lásd Tan és szövetségek 4:6), tudom, hogy a hiteles barátságok, melyeket Maya megtapasztalt, hatással voltak a döntésére.
2. Imádkozz a misszionáriusi lehetőségek felismeréséért!
Miután visszatértem a missziómból, elköltöztem a guatemalai otthonomból, és a Utah állambeli Brigham Young Egyetemre kezdtem járni. Szomorú és kicsit csüggedt voltam amiatt, hogy olyan helyre költözöm, ahol látszólag nem lesz sok lehetőségem megosztani az evangéliumot. Ezért buzgón imádkoztam, hogy találjak valakit, akinek hallania kell az igazságot.
Néhány héttel később az istentisztelet után sétálni mentem, és láttam egy magas férfit, amint plakátokat nézeget a kampuszon. Azonnal úgy éreztem, hogy beszélnem kell vele. Ideges voltam, mert még mindig volt mit csiszolnom az angolomon, és fogalmam sem volt, hogy mit mondjak neki. Elsétáltam mellette, de aztán visszafordultam és bemutatkoztam, bízva Mennyei Atyában, hogy segít nekem (lásd Tan és szövetségek 100:5–6).
Kedvesen beszélgettünk, és elmondta nekem, hogy nem tagja az egyháznak, de diák, és hogy lenyűgözi az a szolgálat, melyet az egyház az embereknek nyújt. Alig hittem el, hogy egy nem egyháztaghoz beszélek a BYU kampuszán! Telefonszámot cseréltünk. Idővel bemutattam őt más egyháztagoknak is, és segítettem neki többet megtudni az evangéliumról.
Ez a férfi nem csatlakozott az egyházhoz, de ebből az élményből megtanultam, hogy ha meg szeretnénk áldani mások életét, akkor Isten segíteni fog nekünk megragadni minden körülöttünk lévő lehetőséget (lásd Tan és szövetségek 4:3). Így hát most már nem misszionáriusi lehetőségekért imádkozom – azért imádkozom, hogy legyen szemem meglátni az előttem lévő misszionáriusi lehetőségeket.
3. Mutasd ki Krisztus tökéletes szeretetét mások iránt!
Amikor az esküvőmre készültem, meglátogatott Maria, az egyik közeli családtagom. Maria korábban úgy döntött, hogy elhagyja az egyházat, hogy kapcsolatot létesítsen egy másik nővel. Nem értek egyet minden döntésével, de szeretem Mariát és tisztelem az önrendelkezését, ezért megpróbáltam jó kapcsolatot fenntartani vele.
Amikor Maria és Kristen nálam jártak, lehetőségem volt mindkettejüknek papsági áldást adni, mivel útmutatást kerestek életük néhány küzdelme során. A Szabadító gyakran reagált azok hitére, akik a szövetségen kívül éltek, vagy nem tartották be a parancsolatait (lásd Máté 8:5–13; Márk 7:24–30; Lukács 7:36–50). Így hát bár nem voltam biztos abban, hogy mit fogok mondani, felöltöztem, és felkészültem arra, hogy rajtam keresztül kiáradjon Isten hatalma.
Az áldások során késztetést éreztem arra, hogy konkrét tanácsot osszak meg Mariával és Kristennel is, és tegyek bizonyos ígéreteket. Soha nem felejtem el azt az erős Lelket, melyet mindannyian éreztünk. Úgy hiszem, mindannyiunkat jobbá tett.
Az egymás iránti szeretetünk miatt oly módon oszthatom meg az evangéliummal kapcsolatos érzéseimet Mariával, amelyet másoktól talán nem fogadna szívesen. A szeretet alkalmassá tesz minket Isten munkájának az elvégzésére azáltal, hogy ajtókat nyitunk evangéliuma megosztása előtt, és meghívjuk az Ő segítségét az erőfeszítéseinkbe (lásd Tan és szövetségek 4:5). A Szabadító tökéletes szeretettel osztott meg igazságokat a kútnál lévő nővel, annak ellenére, hogy a nő bűnt követett el és szamaritánus volt (lásd János 4). Az asszony átérezte az általa megosztott szeretetet és igazságokat, és örökre megváltozott az üzenete miatt.
Még ha nem is fogadják el az evangélium szerinti életre szólító meghívásunkat, Isten szeretetének másokkal való megosztása akkor is maradandó változást eredményezhet az életükben.
Bátrak lehetünk, amikor segítünk másoknak Krisztus felé haladni
Dieter F. Uchtdorf elder a Tizenkét Apostol Kvórumából a következőket tanította a misszionáriusi munka kapcsán:
„Bízz abban, hogy az Úr csodát tesz majd! Értsd meg, hogy nem a te dolgod mások megtérítése. Az a Szentlélek szerepe. A te dolgod az, hogy megoszd, ami a szívedben van, és a hitelveid szerint élj.
Tehát ne csüggedj, ha valaki nem fogadja el azonnal az evangélium üzenetét. […]
Ez kizárólag az egyénre és Mennyei Atyára tartozik.
A te feladatod az, hogy szeresd Istent és szeresd a felebarátaidat, az Ő gyermekeit.
Higgy, szeress, cselekedj!
Kövesd ezt az ösvényt, és Isten csodákat művel majd általad, hogy megáldhassa az Ő drága gyermekeit.”1
Amikor a mások iránti szeretetünk nagyobb, mint az elutasítástól való félelmünk, láthatjuk Krisztus gyönyörű áldásait kibontakozni, miközben Izráel egybegyűjtésére törekszünk. A tizenéves koromban meglévő gátak ledöntése segített erős bizonyságot kialakítanom a misszionáriusi munka fontosságáról az életemben. Természetes, kicsi és egyszerű módokon hívhatunk másokat Krisztushoz, különösen azáltal, hogy megismerjük őket, felajánljuk a segítségünket, és szeretjük őket.
A szívemben lévő dolgok megosztására tett erőfeszítéseim közül nem mindegyik vezetett megtéréshez, de tudom, hogy amikor megvan a bátorságom az evangélium megosztásához, akkor segítek másoknak is lépést tenni Krisztus felé, és én magam is nagyot lépek előre a szövetség ösvényén tett saját utamon. Elvégre nagyobb boldogságra és áldásokra lelhetünk, amikor megpróbálunk olyanok lenni, mint Jézus, és másokat Őhozzá hozni.