Először engem hívj! Liahóna, 2022. márc.
Utolsó napi szentek történetei: A hit asszonyai
Először engem hívj!
Örülök, hogy nem szalasztottam el a lehetőséget, hogy segítsek egy nővérnek, akivel kölcsönösen szükségünk volt egymásra.
Amikor fiatal anyuka voltam az első gyermekemmel, a férjem még mindig főiskolára járt. Mindketten részmunkaidőben dolgoztunk, hogy meg tudjunk élni.
Alig vártam a szabadnapot, és úgy terveztem, hogy megnézek egy régi filmet a tévében. Ez még a DVD-k és webes közvetítési szolgáltatások előtt történt.
A film a tökéletes időpontban kezdődött, délelőtt 10-kor, amikor a fiunk még általában szundikált. A főszereplő Cary Grant volt, az egyik kedvenc amerikai filmcsillagom.
A várva várt szabadnapom előtti este felhívott az egyházközségi Segítőegylet elnöke. Egy nővér az egyházközségünkből enyhe sztrókot szenvedett, és másnap ápolásra szorult, amíg a fia vissza nem tér a munkából.
„Én magam is megtenném, de már jönnek hozzánk” – mondta a Segítőegylet elnöke. Elmagyarázta, hogy nem tudott mást megkérni, és felajánlotta, hogy vigyáz a fiunkra, amíg én a nővérről gondoskodom. Vonakodva ugyan, de beleegyeztem.
Másnap reggel elvittem hozzá a fiunkat, és elmentem meglátogatni a nővért. Louise-nak hívták, és azonnal szeretet fogott el iránta. Elég idős volt ahhoz, hogy a nagymamám legyen, aki nem sokkal azelőtt hunyt el.
Segítettem Louise-nak felöltözni, majd elkészítettem a reggelijét. Leült egy székre, és bekapcsolta a tévét. Majdnem 10 óra volt. Miközben a csatornák között kapcsolgatott a távirányítóval, ezt mondta: „Nincs semmi a tévében.”
Tétováztam, majd így feleltem: „A 11-es csatornán egy Cary Grant-film megy.”
„Tényleg? – kérdezte. – Imádom Cary Grantet!”
Megnéztük a filmet, és végig nagyon élveztük. Utána mesélt az életéről, amikor annyi idős volt, mint én. Beszélt nekem a fiáról, én pedig az enyémről. Beszélt az egyházról és arról, hogy mennyire hiányzik neki.
Amikor megjött a fia, megígértem, hogy majd újra eljövök hozzá. Megmondtam a Segítőegylet elnökének, hogy ha Louise-nak valaha is szüksége van valakire, akkor engem hívjon először!
Valamikor a rákövetkező két hét folyamán Louise újabb sztrókot kapott, és elhunyt, mielőtt újra láthattam volna. Mindössze kilenc órát és egy filmet töltöttünk együtt, de kedves barátom lett. Gyakran gondolok rá.
Hálás vagyok, amiért nem szalasztottam el a lehetőséget, hogy segítsek egy nővérnek, akivel kölcsönösen szükségünk volt egymásra – bár ezt először nem is tudtam.