Látogassunk el a templomba! Liahóna, 2022. márc.
Utolsó napi szentek történetei: A hit asszonyai
Látogassunk el a templomba!
Amikor azért imádkoztam, hogy tudjam, hogyan segíthetnék az anyósomnak, a templom jutott eszembe.
A Covid19-világjárvány idején a Kolumbiai Bogotá templom bezárt. Mivel már nem tudtam elmenni oda, időnként gondolatban végigsétáltam a templomon, felidézve a szolgálatot, melyet templomszolgaként ott végeztem.
Anyósom rendkívül megbetegedett röviddel azután, hogy Kolumbiában kijárási tilalom lépett életbe a Covid19 miatt. Amikor azért imádkoztam, hogy tudjam, hogyan segíthetnék neki, eszembe jutott a templom.
Miközben a templomra gondoltam, úgy éreztem, a Szentlélek arra ösztönöz, hogy megkérdezzem anyósomat, nem akar-e velem együtt gondolatban ellátogatni „a világ egyik legszebb helyére”.
Elgyengült hangon azt válaszolta: „De, igen.”
Elképzeltük, hogy az ő medellíni otthonából indulunk, elutazunk az én bogotái otthonomba, majd megérkezünk a templomba. Elképzeltük, hogy belépünk a templomba, és ott szolgálunk. Elképzeltük, hogy együtt ülünk a celesztiális szobában, és hálaimát mondunk az Úrnak.
Ezután könyörögtünk Mennyei Atyához, hogy anyósom az Ő akarata szerint visszanyerje egészségét, és végül testben is visszatérhessen a templomba. Különleges, ünnepélyes élmény volt, amely megerősítette és bátorította őt.
A Szabadítóról szóló egyik történet, amely a legjobban megérintett, Kapernaum városában történt. Ez a történet arra tanít bennünket, hogy az Úr képes megáldani és meggyógyítani valakit a családtagjai és barátai segítségével.
Amikor a kapernaumiak megtudták, hogy Jézus az egyik házban tartózkodik, egy gutaütött embert vittek elé.
„És mivel a sokaság miatt nem férkőzhettek azzal ő hozzá, megbonták ama háznak fedelét, a hol Ő vala, és rést törvén, leereszték a nyoszolyát, a melyben a gutaütött feküdt.”
Amikor Jézus látta a hitüket, így szólt az emberhez: „…kelj föl, vedd fel a te nyoszolyádat, és eredj haza.” (Lásd Márk 2:1–11.)
A gutaütött férfihoz hasonlóan anyósom is meggyógyult a Szabadító hatalma, egy papsági áldás, valamint a saját hite és a családja és barátai hite által.
Tudom, hogy ezekben a bizonytalan időkben útmutatást kaphatunk a rászorulók megerősítéséhez és bátorításához. Ha Mennyei Atyához fordulunk, és mindig emlékezünk Őrá és az Ő Fiára, akkor békét, reményt és gyógyulást nyerhetünk.