Átalakítod-e az evangéliumot, hogy az illeszkedjen az életedbe?

Írta: Ali Baguibassa

Egy egyedi épületterv segített megértenem, milyen fontos úgy alakítani az életünket, hogy az illeszkedjen az evangéliumhoz – ne pedig fordítva.

Kép

egy tetőn lévő lyukon át növő fa

Nemrégiben láttam egy fényképet egy nagyon szokatlan épületről. Az épület előtt volt egy nagy fa, amely nyilvánvalóan sokkal régebb óta állt ott, mint az épület. Az épület oldalán két szinten is erkélyek voltak, amelyeken lyukakat alakítottak ki, hogy a faágak átmehessenek rajtuk. A fa tovább növekedett az épület mellett, törzse pedig egy a tetőn kialakított lyukon keresztül nőtt.

Ezt a képet látván sokat gondolkodtam Urunk, Jézus Krisztus visszaállított evangéliumán.

Ez járt a fejemben: Vajon az életünket szeretnénk az evangéliumhoz alakítani, vagy megpróbáljuk úgy alakítani az evangéliumot, hogy az illeszkedjen az életünkhöz?

A 2021. áprilisi általános konferencián Chi Hong (Sam) Wong elder a Hetvenektől ezt mondta: „Nem az evangélium az életünk része, hanem igazából az életünk Jézus Krisztus evangéliumának a része. Gondoljatok csak bele! Nem így van?”¹

Azt felelem, hogy de, igen.

E fontos lecke megértése pedig segíthet nekünk elkerülni a szívfájdalmat egész életünkben, és megtanulni teljes mértékben megtérni és elkötelezni magunkat az Úr és az Ő evangéliuma iránt.

A világ bölcsessége és hangjai Isten bölcsességével szemben

Beszéljünk erről a szép épületről és arról a fáról, amely tovább növekedett rajta keresztül. Az építész akár azt is mondhatta volna, hogy a fa útban van: „Megakadályozza azt a projektet, amelyet véghez akarok vinni.” Vagy az épület tulajdonosa mondhatta volna: „Van pénzem – vágják ki a fát, hogy legyen hely az épület felépítésére.” De nem így történt. Inkább úgy döntöttek, hogy átalakítják az épületük tervét, hogy teret kapjon a meglévő fa.

Mindezt evangéliumi szemszögből nézve: nem dönthetünk úgy, hogy megváltoztatjuk az örökkévalóan létező evangéliumi tantételeket és tant – azokat a tantételeket és tant, amelyek a javunkat szolgálják. Valóban „szabadon választhatunk” (lásd 2 Nefi 2:27), hogy Jézus Krisztus evangéliuma szerint fogunk-e élni, választásaink következményeit azonban nem választhatjuk meg.

Emlékezzünk arra, mi történt Uzzával az Ószövetségben:

„[K]inyújtá Uzza az ő kezét az Isten ládájára, és megtartá azt; mert az ökrök félremozdították vala.

Ennekokáért felgerjede az Úr haragja Uzza ellen, és megölé ott őt az Isten vakmerőségéért: és meghala ott az Isten ládája mellett” (2 Sámuel 6:6–7).

Amikor Uzza megpróbálta megtartani a ládát, arról tett tanúságot, hogy úgy véli, ő jobban tud valamit, mint az Úr. Napjainkban olyan mai Uzzákkal nézünk szembe, akik megpróbálják „kinyújtani a kezüket” – vagyis a bölcsességüket, programjaikat vagy ötleteiket arra használják, hogy Isten törvényei helyett saját törvényeket szabjanak ki. Úgy hiszik, ők jobban tudják, mint az Úr, és megpróbálnak eltéríteni minket az Ő szent prófétái által adott helyes tantételektől. Megpróbálhatnak meggyőzni minket arról, hogy változtatásokat eszközöljünk, vagy az evangéliumnak csak azon részeit támogassuk, amelyek beleillenek az eszményinek gondolt életmódunkba.

Mennyei Atyánk azonban arra kér minket, hogy változtassunk az életünkön, hogy kövessük Jézus Krisztus tiszta, örökkévaló evangéliumát. Mert amikor így teszünk, Ő meg tud áldani minket.

Milyen áldásokkal jár Jézus Krisztus evangéliuma teljességének a befogadása

Amint azt ez az épület és fa is szemlélteti, dönthetünk úgy, hogy tiszteletben tartjuk az evangélium már jóval előttünk is létező tantételeit, ahogyan az építész is úgy döntött, hogy tiszteletben tartja az előtte létező természetet. Ezt úgy tesszük, hogy életünket Jézus Krisztus evangéliumához igazítjuk, nem pedig fordítva, ami fájdalmas következményekhez vezethetne minket, mint amilyeneket Uzza is oly sajnálatos módon megtapasztalt. Amikor emlékezünk rá, hogy „az ember nem fogja fel mindazon dolgokat, melyeket az Úr felfogni képes” (Móziás 4:9), és hogy Ő „minden dolgot felfog” (Alma 26:35), akkor tudhatjuk, hogy Ő a mi boldogságunkért, biztonságunkért és végső soron az örök szabadításunkért adott nekünk parancsolatokat avagy utasításokat (lásd Tan és szövetségek 82:8–9).

Teljes mértékben meg vagyok győződve Mennyei Atyánk és Fia, Jézus Krisztus hatalmáról és bölcsességéről – és hogy az Ő hatalmuk és áldásaik a miénk lehetnek, amikor engedelmeskedünk a parancsolataiknak, melyeket a mi javunkra vezettek be. Azért jöttünk a földre, hogy hitet gyakoroljunk és engedelmeskedjünk Mennyei Atyának, hogy örökkévaló boldogságot és örömet tapasztalhassunk meg, és visszatérhessünk Őhozzá.

Tudom, hogy Az Utolsó Napi Szentek Jézus Krisztus Egyháza az az igaz hely, ahol megtanulhatunk hasonlóbbá válni Mennyei Atyánkhoz és az Ő Fiához, Jézus Krisztushoz azáltal, hogy követjük a mai próféták útmutatásait – mert útmutatásaik érdemesek a hitre, és magától a Szabadítótól adattak, hogy segítsenek utat mutatni nekünk az Őhozzá visszavezető utunkon.