Nyomtatásban nem jelenik meg: Fiatal felnőtteknek
Amikor szolgálattételben részesültem, az segített elmélyítenem a Jézus Krisztus evangéliuma iránti elkötelezettségemet
Miután csatlakoztam az egyházhoz, az egyháztagok szolgálattételi erőfeszítései éppen olyan fontosak lettek, mint a misszionáriusokkal folytatott leckék.
A fényképen modellek láthatók
Amikor csatlakoztam az egyházhoz, eleinte sok minden zavaros volt. Ismertem Jézus Krisztus evangéliuma alapvető tantételeit, amelyeket csodálatos misszionáriusok tanítottak nekem, de senki nem tanított nekem az egyház szervezetéről. Az elderek kvóruma, a Segítőegylet, a felsőfokú hitoktatás, valamint sok más program és tantétel ismeretlen volt számomra. Csak azt tudtam, hogy vasárnaponként el kell mennem istentiszteletre, tanulmányoznom kell a szentírásokat, és imádkoznom kell.
Szerencsés voltam azonban, hogy voltak barátaim, akik segítettek nekem eligazodni a korai bizonytalanságomban. Lehet, hogy a misszionáriusok megismertették velem az evangéliumot, de sok egyháztag krisztusi szolgálattétele által tudtam továbbra is megerősíteni a bizonyságomat.
Hadd meséljek csupán néhány olyan emberről, akik megáldották az életemet a szolgálattételi erőfeszítéseik által.
1. A család, aki közösségbe fogadott engem
Az egyik első család, akik mély benyomást tettek rám, régi egyháztagok voltak abban a gyülekezetben, melybe malajziai otthonom közelében jártam. Amikor vasárnaponként megláttak az istentiszteleten, széles mosollyal üdvözöltek. Segítettek eligazodni az osztályokon, megmutatták, hova kell mennem, sőt, időnként még fel is vettek, és elfuvaroztak az istentiszteletre. Idővel elkezdtek meghívni magukhoz vacsorára. Ez a család valóban befogadta az evangéliumot az életébe, és az irántam való őszinte törődés és szeretet által a Jézus Krisztus iránti odaadásukat juttatták kifejezésre. A szolgálattételüknek köszönhetően összebarátkoztunk, és sokkal inkább egységesnek éreztem magam a gyülekezettel. Mintha egy nagy család lettünk volna.
2. A hasonló körülmények között lévő fiatal felnőttek
Sok segítséget és támogatást kaptam más fiatal egyedülálló felnőttektől is. A megtérésem elején nagyon közel kerültem a zömükhöz, mert a legtöbben egyedüli egyháztagok voltunk a családunkban. A körülményeink közepette egymásra támaszkodtunk megértésért, és biztonságos menedéket biztosítottunk egymás számára. Gyakran gyűltünk össze étkezésekre és tevékenységekre. Az, hogy egymás társaságában voltunk, osztoztunk az evangélium iránti szeretetünkön és támogattuk egymást, segített, hogy elmélyítsem a hitemet és várakozással tekintsek az egyház közösségi eseményeire.
3. A házaspár, akik nem csupán elhívásuknak tekintették a szolgálattételt
Egy házaspár szolgálattételi erőfeszítései szintén elősegítették, hogy úgy érezzem, mintha családtagjaim lennének az egyházban. Őszintén az egyházbéli nagyszüleimnek tekintettem őket – úgy bántak velem, ahogy egy unokával bántak volna.
Igaz, hogy ők voltak a kerület fiatal felnőtt tanácsadói, és az volt az elhívásuk, hogy szolgálattételt nyújtsanak a fiatal felnőttek között, de a feladataikat soha nem kezelték egyszerű elhívásként. Messze túlteljesítették a feladatukat, hogy lehetőségeket találjanak a rólunk, fiatal felnőttekről való gondoskodásra. Ha nekem vagy bármely más fiatal felnőttnek a környéken szüksége volt valakire, akivel beszélhet, aki tanácsot ad, vagy akinek a vállára támaszkodhat, ez a házaspár ott volt nekünk.
Az egyik különösen hasznos dolog, amit a misszióm előtt megtett velem a nővér, az volt, hogy mindennap el kellett olvasnunk egy általános konferenciai beszédet, amelyről aztán megosztottuk a gondolatainkat. Ezt hónapokon át tettük, egészen a missziómba indulásom előtti napig. A misszionáriusi szolgálathoz vezető napok feszültek és nehezek tudnak lenni, de úgy hiszem, hogy a türelme és az arra való hajlandósága, hogy mindennap megtegye velem ezt a feladatot, segített eljutnom oda, ahol most vagyok.
A szolgálattétel sokat számít
Az eredményes szolgálattétel örökre megváltoztathatja az ember életét – ennek ékes bizonyítéka vagyok –, különösen akkor, ha hajlandóak vagyunk elfogadni a segítséget. Ahogy az az Alma 37:6-ban áll: „kis és egyszerű dolgok visznek véghez nagyszerű dolgokat”. Ez így igaz. A szolgálat apró cselekedetei, amelyekben részem volt – például az, hogy meghívott vacsorára az a szeretetteljes család a gyülekezetemben, más fiatal felnőttek támogatása, valamint a konferenciai beszédek elolvasásának a lehetősége ezzel a nővérrel –, mindent megváltoztattak. A szolgálattételnek nem kell nehéznek lennie. A szeretet és kedvesség egyszerű cselekedetei azok, amelyek 180 fokot fordíthatnak egy ember életén.
Mivel ezek az egyháztagok hajlandóak voltak meglátni a szükségleteimet és kimutatni a szeretetüket, elegendő támogatást kaptam a bizonyságom építéséhez, és jelenleg missziót szolgálok. Igazak Jean B. Bingham elnök, a Segítőegylet általános elnöke e szavai: „Az igaz szolgálattétel végső soron egyenként valósul meg, mozgatórugójaként pedig a szeretet szolgál.”1 És tudom, hogy amikor a Lélekre támaszkodunk, hogy utat mutasson nekünk, akkor képesek vagyunk úgy szolgálattételt nyújtani, ahogy Krisztus tette, és másokat is Őhozzá tudunk hozni.