Nyomtatásban nem jelenik meg
Két igazság, amely segít hittel és derűlátással átjutnunk a megpróbáltatásokon
Részlet a Brigham Young Egyetem 2021. április 29-én tartott női konferenciáján elhangzott beszédből. A teljes beszéd itt található: ChurchofJesusChrist.org/study/adults/women/byu-womens-conference.
Ez a két igazság – hogy a megpróbáltatások részét képezik Isten tervének, és hogy Isten elküldte a Fiát, hogy segítsen nekünk – annyira alapvető a hitelveinket illetően, hogy könnyű alábecsülni a hatalmukat.
Nem ismerem az összes olyan terhet és megpróbáltatást, amellyel szembenéztek, de azt tudom, hogy szembenéztek velük! Alapvető részét képezik ennek a halandó tapasztalatnak.
A megpróbáltatásaink némelyikéről tudnak a körülöttünk lévők. Másokról csak az Úr tud. Azért imádkozom, hogy Ő eltöltse a lelketeket békességgel, olyan szolgálattételt nyújtva nektek, amilyet csak Ő tud, miközben áttekintünk két alapvető tantételt. Minél mélyebben megértjük és elhisszük ezt a két alapvető igazságot, annál sikeresebben tudunk eligazodni az élet megpróbáltatásai között.
1. tantétel: Mennyei Atya e halandó életre vonatkozó terve magában rejt megpróbáltatásokat, kihívásokat, betegséget és ellentétet. Azok részét képezik egyéni lelki fejlődésünk tervének.
A Nagy értékű gyöngyben földi tapasztalatunk egyik célját is megismerjük: „…próbára tesszük őket ezzel, hogy meglássuk, vajon megtesznek-e minden olyan dolgot, amit az Úr, az ő Istenük megparancsol nekik” (Ábrahám 3:25; kiemelés hozzáadva). A „próbára tesszük őket” kifejezés arra utal, hogy „megvizsgálják” vagy „ellenőrzik” azt, hogy kik is vagyunk valójában. Ez az élet tehát egy próbatétel. Ez kulcsfontosságú része a tervnek.
Nem lenne túl nagy próbatétel valamiféle kihívás vagy ellenállás nélkül. A halandóság előtti életünkben elfogadtuk Atyánknak a halandó életre vonatkozó tervét. Tudtuk, hogy próbára leszünk téve. Tudtuk, hogy „minden dologban ellentét” lesz (2 Nefi 2:11).
Jelenleg mindannyian megtapasztaljuk ezt az ellentétet. Nem kell meglepődnünk. Kihívásaink megerősíthetik azon elhatározásunkat, hogy hithűen járjunk a szövetség ösvényén. Mily csodálatos tervet alkotott Atyánk – halandó tapasztalatot, melyet gyermekei növekedésére és fejlődésére készített!
2. tantétel: Jézus Krisztus az értünk hozott engesztelő áldozatán keresztül átérzett és legyőzött minden megpróbáltatást, minden kihívást, minden betegséget és minden szívfájdalmat, amellyel valaha is szembesülünk. Legyőzte a világot. Ő velünk fog járni. Nem vagyunk egyedül.
Mennyei Atya tudatában van a megpróbáltatásainknak és a kísértéseinknek, és nem hagyja, hogy egyedül nézzünk szembe velük. Mennyei Atya elküldte a Fiát, Jézus Krisztust, hogy segítsen nekünk (lásd Alma 7:11–13). A Szabadító nem akarta, hogy egyedül nézzünk szembe a megpróbáltatásainkkal. „Egyedül taposta… a borsajtót” (Tan és szövetségek 133:50), hogy nekünk ne kelljen. Bármivel is nézünk szembe, Mennyei Atya és Jézus Krisztus segítséget és támaszt fog nyújtani nekünk, amikor Hozzájuk fordulunk. Győzelmet arathatunk e halandó élet kihívásai, próbatételei és szívfájdalmai felett.
Ezen igazságok ereje
Ez a két igazság – hogy a megpróbáltatások részét képezik Isten tervének, és hogy Isten elküldte a Fiát, hogy segítsen nekünk – annyira alapvető a hitelveinket illetően, hogy könnyű alábecsülni a hatalmukat. Gondoljatok bele azonban, milyen hatással lehetnek ezek az igazságok arra, ahogyan a viszontagságokról gondolkodunk és érzünk. Mivel megértjük Isten tervének a célját, tudjuk, hogy a csapásaink nem annak a jelei, hogy kudarcot vallunk, vagy hogy a terv kudarcot vall. Azt jelenti, hogy fejlődünk. És mivel megértjük Jézus Krisztus engesztelésének a hatókörét, tudjuk, hogy soha nem kell egyedül szembenéznünk a próbatételeinkkel. A Szabadító megérti még a legbensőségesebb és legszemélyesebb küzdelmeinket is, és pontosan tudja, hogyan segítsen átjutnunk rajtuk.
Minden dolog összefog a javatokért
Talán szemléltetni tudom, miként ruház fel minket az Atya tervének és a Szabadító isteni küldetésének a megértése az ahhoz szükséges erővel, hogy szembenézzünk az élet kihívásaival.
2020 nyarán fájdalmat kezdtem érezni a bal vállamban, és nem tudtam rájönni, miért. A fájdalom nem akart elmúlni, így végül aztán október végén felkerestem egy orvost. Megnézett egy röntgent, és CT-vizsgálatot javasolt. Másnap este az orvos felhívott otthon – ami nem sok jót szokott jelenteni –, és elmondta, hogy a vizsgálat áttétet mutatott ki a vállamban. Vagyis más szavakkal: rákos vagyok. Azt is elmondta, hogy úgy látja, a gócpont valahol máshol van a szervezetemben.
Felálltam a székemből, átmentem a szomszéd szobába, és elmondtam Anne Marie-nak, hogy rákos vagyok. Aznap este megváltozott az életünk. Úgy tűnt, minden megváltozott.
Felhívtam az édesapámat, és megkérdeztem, adna-e nekem egy áldást. Ő 95 éves. Családként összegyűltünk a szüleim otthonában. Minden gyermekünk csatlakozott hozzánk. Csoda volt, hogy mindannyian a városban voltak. Gondosan viseltük a maszkjainkat, kivéve ezen a képen.
Fénykép: Busath Photography
Azt reméltem, hogy az áldásban édesapám majd rásuhint a gócpontra, és megparancsolja a ráknak, hogy távozzon. De nem ilyen áldást adott. Megáldott azzal, hogy beazonosítsák a rákot, hogy létezzen majd kezelés, hogy végigvigyem a kezelés menetét, és hogy meggyógyuljak.
Attól a pillanattól fogva, hogy ő és a fiaim levették a kezüket a fejemről, békés érzés árasztott el. Tudtam, hogy ez a békés érzés a Szentlélek hatása által adatott.
A következő hónapban nem láttam három lépésnyire sem az egészségi állapotomat illetően. Tudtam, hogy rák van a vállamban és legalább még egy másik helyen a testemben. Nem tudtam, milyen rákról van szó, sem azt, hogy mennyire járt már át. Egyszerűen nem sokat tudtam.
Ezt azonban tudtam: édesapám a négy fiammal együtt áldást adott nekem a melkisédeki papság felhatalmazása által. Nagy hitem volt ennek az áldásnak a hatalmában. Abban is hittem, hogy az áldás összhangban áll az Úr akaratával.
November hava folyamán az orvosi vizsgálatok folytatódtak. Az eredményekre várva Anne Marie-val sokat beszélgettünk a jövőről és a Mennyei Atyánk tervébe vetett hitünkről. Átbeszéltük azt is, hogy a halandóságban való tartózkodásom talán egy kicsit rövidebb lesz a vártnál. Függetlenül azonban attól, hogy a fátyol mely oldalán leszek, az nem változtatott az egymás iránti szeretetünkön, a házasságunkon vagy a családunkon. Nem változtatott a Mennyei Atya felé irányuló hálánkon, melyet Fia, Jézus Krisztus ajándékáért és azért az áldásért érzünk, hogy részünk lehet ebben a csodálatos halandó élményben.
A házaspárként elmondott imáinkban azért imádkoztunk, hogy életben maradhassak. Ha azonban az a terv, hogy immár haza kell térnem, akkor mi azt is elfogadjuk. Azért is imádkoztam, hogy megtudjam, mit szeretne az Úr, mit tanuljak ebből a tapasztalatból. Eszembe jutott Neal A. Maxwell elder (1926–2004) a Tizenkét Apostol Kvórumából, amikor egy alkalommal azt mondta, hogy az Úr rákot adott neki, hogy hitelesen taníthassa az embereket.1 Erről a mai napig elmélkedem.
Miközben a diagnózisra vártunk, továbbra is békességet éreztem. Nagyon hálás voltam édesapám áldásáért. Lelki értelemben igenis rásuhintott a gócpontra és éppé tett. Lelkileg meggyógyított.
Mindezek során éreztem a barátaim, családtagjaim és szeretteim hitét és imáit. Nem kis dolog ráébredni arra, hogy a gyermekeid, a házastársaik és az unokáid nagy hittel imádkoznak érted. Azok a misszionáriusok és szentek, akikkel a Spanyolország Barcelona Misszióban szolgáltunk, szintén értem gyakorolják a hitüket és mondanak imát. Létezhetnek-e ennél nagyobb áldások? A sokak által elmondott hithű és támogató imák a szeretet hatalmas szökőárát hozták létre, amely elborított engem.
Végül megérkezett a diagnózis. Rák alakult ki a jobb vesémben, amely áttéthez vezetett a bal vállamban is. A rák már körülbelül egy éve jelen volt a vállamban, a vesémben tehát még annál is régebb óta. Valamilyen számomra ismeretlen okból az agyamra vagy a tüdőmre nem terjedt át a betegség. Az Úr nagyon jóságos. Létezik kezelés, én alávetem magam, és bízom benne, hogy úgy egy év alatt meg fogok gyógyulni. „De ha nem” (Dániel 3:18), akkor hajlandó vagyok elfogadni az Úr rám vonatkozó akaratát.
Nos, nem én vagyok az egyetlen, akinek különféle egészségügyi gondjai, aggodalmai vagy szívfájdalmai vannak. Hozzátok hasonlóan én is hiszek az Úr Jézus Krisztusban. Hozzátok hasonlóan én is hiszek Mennyei Atya tervében. És hozzátok hasonlóan én is hiszek abban, hogy „minden dolog összefog a javatokért, ha egyenes derékkal jártok és emlékeztek a szövetségre, amellyel szövetséget kötöttetek egymással” (Tan és szövetségek 90:24).
A hitünk nem feltétlenül veszi el a megpróbáltatásainkat, azonban erőt és látásmódot ad nekünk ahhoz, hogy sikeresen átjussunk ezeken a megpróbáltatásokon.
A Szabadító példája: „Ne az én akaratom, hanem a tiéd”
Szabadítónk, aki minden dologban a példánk, megtanította nekünk, hogyan viseljük el hittel a viszontagságokat. Igen megrendítő a Gecsemáné kertjében átélt tapasztalata:
„És ő eltávozék tőlök mintegy kőhajításnyira; és térdre esvén, imádkozék,
Mondván: Atyám, ha akarod, távoztasd el tőlem e pohárt; mindazonáltal ne az én akaratom, hanem a tiéd legyen!
És angyal jelenék meg néki mennyből, erősítvén őt” (Lukács 22:41–43; kiemelés hozzáadva).
Az Atya nem vette el a szenvedés e poharát, de szeretett Fiát sem hagyta el. Angyalt küldött, hogy erősítse Őt, és ezzel az erővel a Szabadító képes volt véghez vinni a végtelen engesztelést.
Hasonlóképpen, amikor kihívásokkal nézünk szembe, az Atya nem mindig veszi el a terhet, amikor azonban alávetjük magunkat az Ő akaratának, számíthatunk Őrá, hogy a kihíváshoz illő erőt adjon nekünk.
Békesség Krisztusban
Bizonyságomat teszem Jézus Krisztusról, a tartós békesség igaz forrásáról (lásd János 16:33). Mivel Ő legyőzte a világot, erőt ad nekünk ahhoz, hogy minden olyan megpróbáltatással szembe tudjunk nézni, amelyet csak elénk hozhat a világ. Visszaállított evangéliumán keresztül örökkévaló látásmódot biztosít, és a Szentlélek hatása által vigaszt nyújt. Valóban, Jézus Krisztus evangéliuma a válasz minden olyan kérdésre, amellyel szembe kell néznünk az életben.
A Szabadító így szólt: „Békességet hagyok néktek; az én békességemet adom néktek: nem úgy adom én néktek, a mint a világ adja. Ne nyugtalankodjék a ti szívetek, se ne féljen!” (János 14:27).