17. fejezet Dühös emberek Názáretben Jézus elment Názáretbe, abba a városba, ahol felnőtt. Lukács 4:16 Jézus bement a zsinagógába, vagyis oda, ahová a zsidók istentiszteletre jártak. Felállt, majd felolvasott a szentírásokból. Ésaiás próféta szavait olvasta fel. Ésaiás azt mondta, hogy a Szabadító eljön a földre, és megsegít minden embert. Lukács 4:16–19 Miután Jézus becsukta a szentírásokat, leült. Minden ember Őt nézte. Lukács 4:20 Jézus azt mondta, hogy Ésaiás szavai Róla szóltak, vagyis Ő a Szabadító. Az emberek nagyon elcsodálkoztak a szavain. Azt mondták: „Nem a József fia-é ez?” Nem hitték el, hogy Jézus lenne Isten Fia. Lukács 4:21–22 A Szabadító ismerte a gondolataikat: azt várták Tőle, hogy tegyen csodákat. Jézus azonban azt mondta nekik, hogy nem tesz nekik csodákat, mivel nem hisznek Benne. Lukács 4:23–27 Ez nagyon feldühítette az embereket. Felvitték Jézust egy hegy tetejére, hogy letaszítsák a mélybe. Lukács 4:28–29 Jézus megmenekült tőlük, és elment egy másik városba. Lukács 4:30–31