52. fejezet Jézus kihallgatása A zsidók vezetői karddal és botokkal felfegyverzett férfiakat küldtek a Gecsemáné kertjébe. Máté 26:47 Iskariótes Júdás is velük volt. A főpapok fizettek Júdásnak, hogy megmutassa nekik, hol van Jézus. Máté 26:14–16, 47 Júdás úgy mutatta meg, hogy melyikük Jézus, hogy megcsókolta Őt. A férfiak elvezették Jézust. Kicsúfolták és megverték Őt, majd pedig elvitték Kajafáshoz, a főpaphoz. Máté 26:48–49, 57; Lukács 22:54, 63–65 A zsidó vezetők kérdéseket tettek fel Jézusnak. Azt mondták, hogy megszegte a törvényt, mert azt állította magáról, hogy Isten Fia. Jézus azt felelte nekik, hogy Ő tényleg Isten Fia. Erre bűnösnek ítélték Jézust, és azt mondták, meg kell halnia. Lukács 22:66–71 A zsidó vezetőknek nem volt felhatalmazásuk megölni Jézust. Ezért Ponczius Pilátus elé vitték, aki kiszabhatta rá a halálbüntetést. A zsidó vezetők azt mondták Pilátusnak, Jézus azt tanítja a népnek, hogy ne engedelmeskedjenek a római törvényeknek. Lukács 23:1–2 Pilátus nem hitte, hogy Jézus bármi rosszat tett. El akarta engedni Jézust, de a tömeg azt akarta, hogy feszítsék keresztre. Lukács 23:14–21 Pilátus ennek ellenére szabadon akarta engedni Jézust, de a papok és az emberek azt kezdték kiabálni, hogy feszítsék meg. Lukács 23:22–23 Pilátus megmosta a kezét. Azt mondta, hogy nem vállal felelősséget Jézus haláláért. Az emberek azt mondták, hogy majd ők átvállalják a felelősséget. Így Pilátus megparancsolta a katonáknak, hogy feszítsék meg Őt. Máté 27:24–26