11. Fejezet

Az engedelmes élet melletti döntés

Brigham Young elnök szentek ezreit irányította, amint Sionba vándoroltak. Gyakran adott utasításokat olyan kis dolgokban is, mint például abban, hogy ne fogják egy járomba a fáradt és a friss állatokat. Ezzel együtt arra is biztatta a szenteket, hogy legyenek energikusak, bízzanak önmagukban, és hozzanak intelligens döntéseket. Ezt a tanácsot adta: „ Teljesen szükségszerű, hogy minden férfi, nő és gyermek, aki magáévá teszi ezt a munkát és Sionba gyülekezik, megtegyen minden tőle telhetőt Isten munkájának az előremozdítása és Sión felépítése, valamint annak érdekében, hogy az megváltasson. … Lelkesedésünk e munka végzése során … általában olyan energiát és önbizalmat fejleszt ki a szentekben, melyre egyébként nem tennének szert, ha nem lennének a saját képességeikre és készleteikre utalva” (LL, 220–221). Young elnök azt tanította, hogy „minden áldozat, melyre az Úr megkéri a népét, szigorú értelemben engedelmességet jelent a saját szövetségeinkkel szemben” (DBY, 225).

Brigham Young tanításai

Megvan a szabad akaratunk, hogy a jót vagy a rosszat válasszuk, de nem választhatjuk meg döntéseink következményeit.

Minden értelmes lénynek van saját szabad akarata és saját választásuk szerint üdvözülnek vagy kárhoznak el (DBY, 62).

Vajon képesek megérteni az emberek annak valódi szükségességét, hogy ellentétes tantételek legyenek előttük, mert másképp ez a létezési állapot nem lenne próbaidő, és nem lenne lehetőségünk gyakorolni a nekünk adott szabad akaratot? Képesek megérteni, hogy nem nyerhetjük el az örök életet, ha saját tapasztalataink alapján nem ismerjük meg a jó tantételeit és a rossz tantételeit, a világosságot és a sötétséget, az igazságot, az erényt és a szentséget, – de éppen úgy a bűnt, a gonoszságot és a romlott dolgokat? (DBY, 66.)

Az ember elő tud állni saját cselekedeteivel és irányítani tudja azokat, de nincs hatalma azok következményei felett (DBY, 63).

Nincs olyan ember a földön, akiben ne lenne meg a képesség arra, hogy az üdvözülésbe vagy a pusztulásba vezesse magát, és ez a helyzet a nemzetekkel is (DBY, 67).

Határai vannak a szabad akaratnak, a dolgoknak és a lényeknek, és a szabad akaratunk nem szegheti meg ezt a törvényt. Az embernek választania kell az élet és a halál között [lásd Hélamán 14:31], és ha a halált választja, észre fogja venni, hogy be van határolva, és hogy a neki adott szabad akarat olyan mértékben meg van kötve, hogy nem gyakorolhatja azt a törvény ellenében anélkül, hogy ki ne tenné magát annak, hogy helyreigazítsa és megbüntesse őt a Mindenható (DBY, 63).

Az ember eladhatja a szabad akaratát vagy a születési jogát, ahogyan azt az ősidőkben Ézsaú is tette, de ha eladja, nem szerezheti meg azt többé. Szükség van tehát arra, hogy óvatosak legyünk és ne játsszuk el a szabad akaratot, mely megadatott nekünk. Ez a különbség az igazak és a bűnösök, az örök élet és a halál, a boldogság és a boldogtalanság között: akik felmagasztosulnak, azok kiváltságainak nincs határa, az áldásaik folytatódnak, és nincs vége a királyságaiknak, trónusaiknak, birodalmaiknak, fejedelemségeiknek és hatalmaiknak, de az egész örökkévalóságon át gyarapodni fognak; míg azok, akik elutasítják az ajánlatot, akik megvetik az Úr felajánlott kegyelmét és felkészülnek arra, hogy kizárassanak a jelenlétéből és a gonoszok társai legyenek, azok szabad akarata azonnal behatároltatik, és határok, valamint korlátok tétetnek a cselekedeteikre (DBY, 63–64).

Az Úr senkit nem fog rákényszeríteni az evangélium befogadására, és nem hiszem, hogy kényszerítené őket arra, hogy aszerint éljenek, miután befogadták azt (DBY, 64).

Megadta nekik a kiváltságot, hogy maguk válasszanak, legyen az jó vagy rossz, de választásaik következményei még mindig az Ő kezében vannak (DBY, 62).

Az örökkévaló törvények, melyek alapján Ő és mindenki más létezik az Istenek örökkévalóságában, kijelentik, hogy meg kell szerezni a teremtmény hozzájárulását, mielőtt tökéletesen uralkodhatna a Teremtő (DBY, 65).

Egyetlen férfit vagy nőt sem fogok a mennybe kényszeríteni. Nagyon sokan azt hiszik, hogy a mennybe ostorozhatják az embereket, de ezt soha nem lehet megtenni, mert a bennünk lévő intelligencia olyan független, akár az Istenek. Az embereket nem lehet kényszeríteni, és egy katicabogár pöttyén elférnének az emberek fiainak mindazon lelkei, akiket a pokol tüzéről szóló prédikációk űztek a mennybe (DBY, 64).

Éppen olyan jól tudhatjátok, hogy a helyes vagy a helytelen úton vezetnek titeket, ahogyan a hazafelé vezető utat ismeritek, mert minden olyan tantétel, melyet Isten kinyilatkoztatott, magában hordozza igazságának meggyőző erejét az emberi elme előtt, és nincs olyan elhívás, melyet Isten az embereknek ad a földön, mely ne hozná magával hitelességének bizonyítékát (DBY, 65).

Van annak valami értelme, hogy az embert megfosztja a jogaitól az, ha elhatározza a szívében, hogy Isten akaratát fogja követni? Esküt kell tennie valakinek ahhoz, hogy bebizonyítsa: van szabad akarata? Kijelentem, hogy erre nincs szükség, és arra sincs szükség, hogy lopjunk vagy valami rosszat tegyünk. Éppen olyan jól meg tudom mutatni a mennyeknek és a föld lakosainak, hogy szabadnak születtem és szabad vagyok Isten, az angyalok és az emberek előtt, amikor letérdelek imádkozni, mint amilyen jól bemutatnám ezt azzal, hogy kimegyek és esküt teszek. Jogomban áll bizonyos órákban imára hívni a családomat, és hiszem azt, hogy ez éppen annyira bizonyítja, hogy szabad akaratom van, mintha lopnék, káromkodnék, hazudnék vagy leinnám magam (DBY, 65).

Rabszolgákká leszünk azáltal, hogy szigorú engedelmességet mutatunk? Nem. A föld színén ez az egyetlen módja számotokra és számomra annak, hogy szabadokká legyünk. … Hamis tantétel lenne azt mondani, hogy amikor imádkozom, nem élvezem a saját akaratom kifejezésének jogát olyan mértékben, mintha esküt tennék. … Az ember, aki szigorú engedelmességet mutat a mennyek követelményeivel szemben, a saját akaratát juttatja kifejezésre, és éppen úgy a szabadságát gyakorolja, mint akkor, amikor a szenvedélyek rabja volt. … Az Úr mindössze annyit kíván tőlünk, hogy szigorúan engedelmeskedjünk az élet törvényeinek. Minden áldozat, melyre az Úr megkéri a népét, szigorú értelemben engedelmességet jelent a saját szövetségeinkkel szemben, melyeket Istennel kötöttünk. Ez pedig az volt, hogy osztatlan (teljes) szívvel szolgáljuk őt (DBY, 225).

Az igazság iránti engedelmesség képessé tesz majd minket arra, hogy a Mindenható jelenlétében lakjunk.

Az engedelmesség az egyik legtisztább, legmindennapibb, leggyakorlatiasabb tantétel, amiről valaha is gondoltatok vagy tudtatok valamit (DBY, 220).

Áldottak azok, akik engedelmeskednek, amikor az Úr közvetlen parancsolatot ad, de még áldottabbak azok, akik közvetlen parancsolat nélkül engedelmeskednek (DBY, 220).

Ha hallgatunk a tanácsra, mi leszünk a legjobb nép a világon; olyanok leszünk, mint a fényes világosság a hegyen, melyet nem lehet elrejteni, vagy mint a gyertyatartóba tett gyertya (DBY, 219).

Ha el akarjátok nyerni és élvezni akarjátok Mennyei Atyánk kegyét, tegyétek az akaratát (DBY, 223)!

Ha az igazság Szelleme, az Úr Szelleme tölti be a szívünket, akkor függetlenül attól, hogy milyen igaz szavak érkeznek a mennyből; ha Isten szól, minden alattvalójának ezt kellene kiáltania: „Halleluja! Dicsérjétek az Istent! Készen állunk befogadni azokat a szavakat, mert igazak” (DBY, 219).

Mennyire szeretném látni, amint a testvérek, amikor meghallják az igazság nekik adott szavait, készen állnak azoknak a szavaknak a befogadására, mert azok tökéletesen rokon lelkűek az érzéseikkel; és szeretném hallani, amint minden lélek így kiált: „Ezeken a szavakon a Szellem érződik, mely bennem van! Örömömre szolgálnak, ezek jelentik az ételemet és az italomat – az örök élet forrásai. Inkább nagyon is ismerősek, minthogy ellentétben lennének a saját érzéseimmel” (DBY, 219).

Ha mindig megállnál és azt mondanád: nincs számodra tanácsom, nincs válaszom ebben a témában, mert nem nyilatkoztatott ki nekem semmit a Szellem, és mindenkivel tudatnád a világban, amikor tudatlan vagy, bölccsé válnál, és sokkal gyorsabb lennél, mintha a saját ítélőképességed szerint, a kinyilatkoztatás szelleme nélkül adnál tanácsot (DBY, 219).

Isten országában mindenki ugyanazokat a tanácsokat adná az egyes témákban, ha megvárná, míg Krisztus értelme megpihen rajta. Akkor mindannyian ugyanúgy szólnának és gondolkoznának, és minden ember szemtől-szembe látna (tökéletesen egyetértene) (DBY, 219).

Szükség van rá, hogy ennek a népnek eggyé legyen a szíve és az elméje. Meg kell ismerniük Isten akaratát, és meg kell tenniük azt, mert más dolog Isten akaratát ismerni, és megint más dolog akaratunkat és hajlandóságainkat alárendelni annak, amiről úgy látjuk, hogy Isten akarata (DBY, 221).

Azt mondom, és ezt merészen kijelentem, hogy az utolsó napi szentek, akik hallgatnak az Úr szavára, mely politikai, társadalmi vagy pénzügyi kérdésekben adatik nekik, olyan bölcsességet kapnak, mely mindent egybevetve magasabb rendű a sötétség gyermekeinek, vagy ezen világ gyermekeinek a bölcsességénél. Az Úr Jézus Krisztus kinyilatkoztatásaiból tudom ezt, valamint saját cselekedeteim eredményeiből. Azok, akik hallgattak a fizikai ügyekben nekik adott tanácsokra, mindig javítottak a helyzetükön fizikai és szellemi értelemben is (DBY, 219–220).

Mindenki, aki elnyeri az örök életet és az üdvözülést, azon feltételek alapján fogja megkapni azt, hogy hitt Isten Fiában, és engedelmeskedett az általa meghatározott tantételeknek. Kieszelhetünk bármely más módot vagy az üdvözülés egy másik tervét? Nem (DBY, 223–224).

Az a leghatékonyabb módja a mennyek vallása megalapozásának, hogy inkább aszerint élünk, minthogy meghaljunk érte. Azt hiszem, biztonsággal állíthatom, hogy sok olyan utolsó napi szent van, aki hajlandóbb meghalni a vallásáért, mint hithűen aszerint élni. Az emberek nem hozhatnak fel más bizonyítékot Isten, az angyalok és az emberek előtt arra, hogy hithűen a vallásuk szerint élnek, mint azt, hogy valóban megbánják a bűneiket, engedelmeskednek a keresztelés törvényének a bűnök bocsánatára, majd továbbra is, napról-napra igaz ügyben munkálkodnak (DBY, 221).

Gondoljátok, hogy az emberek engedelmeskedni fognak az igazságnak csak azért, mert igaz, ha nem szeretik azt? Nem, ezt nem fogják megtenni. Az igazságnak akkor engedelmeskednek, ha szeretik azt. Csak az igazsággal szembeni szigorú engedelmesség teszi képessé az embereket, hogy a Mindenható jelenlétében lakjanak (DBY, 220).

Van valami különleges fogás arra, hogy engedelmessé tegyük ezt a népet? Csak egy ilyen létezik. Ha ti, Izráel elderei megtanuljátok annak művészetét, hogy a Szentlelket az emberek szívébe prédikáljátok, engedelmes népet fogtok kapni. Egyedül erre a fogásra van szükség. Tanítsátok meg az embereknek az igazságot, tanítsatok nekik igaz tantételeket, mutassátok meg nekik, hogy mi szolgál leginkább javukra – nem gondoljátok, hogy követni fogják ezt az utat? Azt fogják tenni (DBY, 226).

Amikor elfogadjuk az Igazság Szellemét, megtanulunk tudatosan engedelmeskedni és elviselni a fenyítéseket.

A szentek, akik a vallásuk szerint élnek, felmagasztosulnak majd, mert soha nem tagadnak meg egyetlen kinyilatkoztatást sem, amit az Úr adott vagy adhat nekik; bár előfordulhat, hogy amikor egy olyan tan érkezik hozzájuk, amit nem teljesen értenek, ezt találják mondani: „az Úr küldte ezt nekem, és én azért imádkozom, hogy megmentsen és megvédjen engem minden olyan dolog megtagadásától, ami tőle származik, és azért, hogy türelmet adjon nekem kivárni, míg magam is megértem ezt” (DBY, 224).

Az ilyen egyének soha nem fogják megtagadni, hanem engedni fogják, hogy az általuk nem értett dolgok megmaradjanak, míg elméjük megnyílik és ők megértik azokat. Én is állandóan ezt az utat követtem, és ha egy olyan dolog került elém, amit nem értettem, akkor addig imádkoztam, amíg fel nem fogtam azt (DBY, 224).

Ne utasítsatok vissza semmit azért mert új vagy szokatlan, és ne mosolyogjatok vagy gúnyolódjatok azon, ami az Úrtól jön, mert ha ezt tesszük, akkor az üdvözülésünket tesszük kockára (DBY, 224).

Úgy gondolom, hogy elviselhetetlen pokol az egy népnek, családnak vagy egyénnek, ha egyik kezével igyekszik megragadni az igazságot, a másik kezével pedig a téves dolgokat; ha azt vallja, hogy engedelmesen él Isten parancsolataival szemben, és ugyanakkor a gonoszok közé vegyül a szíve és a keze (DBY, 223).

Az Űr elküldte törvényeit, parancsolatait és szertartásait az emberek fiainak, és megköveteli tőlük, hogy szigorúan betartsák azokat; mi pedig nem akarjuk megszegni ezeket a törvényeket, hanem be akarjuk tartani őket. Nem akarjuk megváltoztatni a szertartásait, de meg akarjuk tartani őket; nem akarjuk megszegni az örök szövetséget, de meg akarjuk tartani azt az atyáinkkal, Jézussal és Mennyei Atyánkkal, valamint a szent angyalokkal együtt, és azok szerint akarunk élni (DBY 220).

Honnan tudhatjuk, hogy engedelmeskedünk neki? Egyetlen módja van annak, hogy ezt megtudjuk, és ez az Úr Szellemének az inspirációja, tanúságot téve a szellemünknek arról, hogy mi az övéi vagyunk, hogy szeretjük Őt és Ő szeret minket. A kinyilatkoztatás szelleme által tudjuk mindezt. A kinyilatkoztatás szelleme nélkül nincs belső tanúságunk erről. Külső tanúságunk sincs, csak a szertartások iránti engedelmesség által (DBY, 224).

Előbb vagy utóbb minden tisztátalan dolognak meg kell semmisülnie; legyen az egy egyén, egy város, egy nemzet vagy kormány hitében vagy tevékenységében. Az a királyság, hercegség, hatalom vagy személy, akit nem tiszta és szent tantételek irányítanak, végül is mindenképpen el fog tűnni és meg fog semmisülni (DBY, 227).

Amikor elküldetik nekem az üdvözülés, elutasíthatom vagy befogadhatom azt. Amennyiben befogadom, egész életemben fenntartás nélküli engedelmességet tanúsítok, és alávetem magam az üdvözülés nagyszerű Szerzőjének, valamint azoknak, akiket kijelöl, hogy utasításokat adjanak nekem. Amennyiben elutasítom, a saját akaratom által diktált dolgokat követem a Teremtőm akaratával szemben (DBY, 390).

Isten akaratot helyezett belénk, amivel meg kell elégednünk, és engednünk kell, hogy a Mindenható akarata irányítsa azt (DBY, 264).

Mint nép, addig fogunk fenyítéseket kapni, míg teljes mértékben alá nem rendeljük magunkat az Úrnak, és valóban szentekké nem leszünk (DBY, 226).

Tudom, nehéz fenyítést kapni, mert nincs örömteli fenyítés, és mind fájdalmas amikor kapjuk [lásd Zsidók 12:11], de ha valaki elfogadja a fenyítést és imádkozik a Szent Szellemért, hogy az megpihenjen rajta, hogy a szívében legyen az igazság Szelleme, és hogy ragaszkodjon ahhoz, ami kedves az Úr előtt, akkor az Úr kegyelmet ad neki, hogy elviselje a fenyítést, ő pedig aláveti magát annak és elfogadja azt – tudván, hogy a javára szolgál (DBY, 227).

Javaslatok a tanuláshoz

Megvan a szabad akaratunk, hogy a jót vagy a rosszat válasszuk, de nem választhatjuk meg döntéseink következményeit.

• Miért van szükség arra, hogy „ellentétes tantételeket helyezzenek” Isten gyermekei elé, és arra, hogy legyen „saját szabad akaratuk”?

• Young elnök azt tanította, hogy „az ember elő tud állni saját cselekedeteivel és irányítani tudja azokat, de nincs hatalma azok következményei felett.” (Lásd még T&Sz 101:78) Mi módon követelik néhányan a választás szabadságát, míg megpróbálják elkerülni választásaik következményeit?

• Hogyan határozta meg Young elnök a különbséget „az igazak és a bűnösök” között? Hogyan korlátozhatjuk vagy határolhatjuk be a szabad akaratunkat? Young elnök azt tanította, hogy „akik felmagasztosulnak, azok kiváltságainak nincs határa.” Valójában miképpen növeli szabadságunkat a szigorú engedelmesség?

• Miért van az, hogy Isten „senkit nem fog rákényszeríteni az evanglélium befogadására, [vagy] arra, hogy aszerint éljenek, miután befogadták azt”? (Lásd még T&Sz 88:22–25, 32.)

• Miért hangsúlyozta ki Young elnök, hogy az engedelmesség éppen annyira a szabad akarat gyakorlását jelenti, mint az engedetlenség? Miért van az, hogy „a szigorú engedelmesség … az egyetlen módja számotokra és számomra annak, hogy szabadokká legyünk”? (Lásd még Móziás 2:22–24.)

Az igazság iránti engedelmesség képessé tesz majd minket arra, hogy a Mindenható jelenlétében lakjunk.

• Miért „az engedelmesség az egyik legtisztább, legmindennapibb, leggyakorlatiasabb tantétel”? Miért tesz minket képessé az engedelmesség arra, hogy elnyerjük és élvezzük „Mennyei Atyánk kegyét”?

• Mit jelent a kifejezés: „eggyé legyen a szíve és az elméje”? Miként segít nekünk az engedelmesség ennek megtételében?

Amikor elfogadjuk az Igazság Szellemét, megtanulunk tudatosan engedelmeskedni és elviselni a fenyítéseket.

• Young elnök szerint mi a kötelességünk, amikor nem értünk egy tant vagy kinyilatkoztatást? (Lásd még Prédikátor 12:13; János 7:17; Éther 12:6; T&Sz 11:20.)

• Honnan tudhatjuk, hogy mikor engedelmeskedünk Isten akaratának, és hogyan taníthatjuk az engedelmességet?

• Miként segít nekünk hasonlóbbá válni az Üdvözítőhöz az, ha hajlandóak vagyunk akaratunkat alávetni a Mindenható akaratának? Mit jelent „teljes mértékben alárendelni magunkat az Úrnak”?

• Megfenyíteni annyit tesz, mint helyreigazítani és megtisztítani. Miért van az, hogy gyakran nehéz elfogadni a fenyítést? (Lásd még Zsidók 12:11.) Mit tanított Young elnök arról, hogy miként viselhetjük el a fenyítést? Mire vezethet a fenyítés?

A korai pionírok engedelmeskedtek a hívásnak, mely Sionba gyülekezésre szólította őket. Gyakran fedett szekereken utaztak.

Fénykép a korai szentekről, akik azzal fejezték ki engedelmességüket, hogy válaszoltak a próféta elhívására, és 1900-ban letelepedtek a Big Horn-medencében, Wyoming államban.