Az örök ítélet

„Arra a következtetésre jutottam”, jelentette ki Brigham Young elnök, „hogy a testben elkövetett cselekedeteink, valamint szívünk gondolatai és szándékai szerint leszünk megítélve” (DNW, 1869. aug. 17., 2; lásd még T&Sz 137:9). Tanításaiból világosan kitűnt, hogy minden férfinak és nőnek része lesz ebben az ítéletben: „Minden egyes intelligens lény … cselekedetei, hite, vágyai, valamint Isten előtt tanúsított őszintesége vagy becstelensége alapján ítéltetik meg. Jellemének minden vonásáért igazságos érdem vagy feddés jár, és a mennyek törvénye szerint lesz megítélve” (DNW, 1860. szept. 12, 2).

Brigham Young tanításai

Cselekedeteink, szavaink, gondolataink, és az igazságra adott válaszunk alapján leszünk megítélve.

Ez egy olyan világ, ahol bizonyítanunk kell. Az ember élete a próbatétel ideje, melynek során tudatlanságunkban, gyengeségeinkben, és ott, ahol az ellenség uralkodik, bebizonyíthatjuk Istennek, hogy Atyánk barátai vagyunk, hogy befogadjuk a Tőle kapott világosságot, és érdemesek vagyunk arra, hogy gyermekeink vezetői – uraknak urai és királyoknak királyai – legyünk, és tökéletes uralmat élvezzünk családunk azon része felett, mely dicsőséggel, halhatatlansággal és örök életekkel koronáztatik meg a celesztiális birodalomban (DBY, 87).

Tudom, hogy hamarosan utolér benneteket és engem az ítélet napja. Nemsokára le kell vetnünk ezeket a porhüvelyeket, és el kell mennünk a szellemvilágba. Tudom, hogy úgy ér majd minket az ítélet, ahogyan lefeküdtünk. A szentírások kifejezésével élve: „amely helyre leesik a fa, ott marad” [lásd Prédikátor 11:3], vagy más szóval, ahogy a halál hagy minket, úgy ér el az ítélet (DBY, 382).

A halál egyenlővé teszi a leghatalmasabb uralkodót a legszegényebb, éhező koldussal. Mindkettőnek Krisztus ítélőszéke elé kell állni, hogy megfeleljenek a testben elkövetett tetteikért (DBY, 445).

Higgyen mindenki úgy, ahogyan az kedve szerint való, és kövesse saját elméje meggyőződéseit, mert mindannyian szabadon választhatunk és utasíthatunk vissza, szabadon szolgálhatjuk Istent vagy tagadhatjuk meg Őt. Birtokunkban vannak az isteni igazság szentírásai, és szabadon hihetünk bennük vagy tagadhatjuk meg azokat. De mindezekért Isten meg fog ítélni bennünket, és nekünk el kell majd számolnunk Vele, akinek jogában áll számadást kérni a testben elkövetett tetteinkről (DBY, 67).

Az idő és a képességek jelentik az egész emberi világ legfőbb tőkéjét. Mindannyian adósai vagyunk Istennek azért, hogy képesek vagyunk jól felhasználni az időt, és Ő szigorúan elszámoltatja majd velünk, hogy mire használtuk ezt a képességet (DBY, 301).

Az emberek fiai cselekedeteik szerint lesznek megítélve, hogy azok jók vagy rosszak voltak-e. Ha valakinek jó cselekedetek töltötték ki a napjait, akkor az aszerint kapja meg a jutalmát. Másfelől azonban, ha gonosz cselekedetekkel voltak tele a napjai, akkor ezen cselekedetek szerint kap majd. … Mikor ismerik már fel az emberek, hogy az időnek ebben a szakaszában kellene lefektetniük felmagasztosulásuk alapjait a földi életre és az örökkévalóságra, hogy most van itt az ideje annak, hogy megfoganjon és (jó cselekedetek formájában) Isten tiszteletére és dicsőségére gyümölcsöt hozzon a szív, ahogyan azt Jézus is megmutatta (DNW, 1854. április 13, 1).

Azok Isten választottjai, akik hisznek, akiknek őszinte a szíve, és akik az igaz élet gyümölcseit hozzák – ők örökölnek mindent. Mindazokat, akik nem hajlandók engedelmeskedni az Úr szent parancsolatainak, valamint háza szertartásainak, az általuk kimondott dolgok fogják megítélni. Ugyanúgy kárhoztatni fogják magukat, ahogyan azt most teszik, érdemtelennek minősülnek majd, és nem lesz részük vagy jussuk abban, amit az igazak kapnak (DBY, 383–384).

„Hát”, mondja valaki, „ha egész biztos, hogy ennél a mostaninál egy dicsőségesebb állapotba jutok, azt hiszem nem fárasztom magam azzal, hogy többet örököljek.” Kockáztassatok hát, ha akartok, mert ez mindenkinek jogában áll itt a földön. Hirdetik az evangéliumot, felelevenedik a bűn, vannak, akik meghalnak, és vannak, akik harcolnak az evangélium ellen – vannak, akik befogadják, és vannak, akik nem, de ez az emberek bűne: elmondják nekik az igazságot, és ők elutasítják azt. Ez a világ bűne. „A világosság a világra jött, és az emberek inkább szerették a sötétséget, mint a világosságot; mert az ő cselekedeteik gonoszak valának” [lásd János 3:19]. Így mondta Jézus annak idején. Mi ezt mondjuk: itt az élet és az üdvözülés evangéliuma; dicsőséget, tiszteletet, halhatatlanságot és örök életet kap mindenki, aki befogadja azt. Amennyiben elutasítják, vállalják a kockázatot (DBY, 384).

Ha Isten ismeretének a világossága egy ember elé kerül, és ő elutasítja azt, az saját kárhozatára szolgál (DBY, 383).

Az örök élet elénk tárt tantételeinek az a célja, hogy hatalomra emeljenek minket és megvédjenek a bomlástól. Ha úgy döntünk, hogy az ellenkező irányba megyünk, és olyan tantételeket fogadunk el és gyakorlunk, melyek a halálba vezetnek, akkor az a mi hibánk. Ha nem nyerjük el az üdvözülést, amit keresünk, akkor el kell ismernünk, hogy minden nekünk járó jutalmat cselekedeteinkkel biztosítottunk magunknak, és hogy a nekünk adott független döntési szabadság értelmében cselekedtünk, és a saját szánkból fognak minket megítélni, akár igazolnak, akár elítélnek minket (DNW, 1859. augusztus 17, 1).

Aszerint ítélnek meg minket, hogy „a számunkra elérhető legjobb világosság” szerint élünk-e.

Gyermekkoromtól fogva mind a mai napig teljesen értelmetlennek tűnik úgy beszélni a föld lakosairól, mint akik végérvényesen elvesztek – így beszélni az apámról és az anyámról, a ti szüleitekről és az őseinkről, akik hithűen a számukra elérhető legjobb világosság szerint éltek, de nem volt ott közöttük az örökkévaló szövetség és a szent papság – hogy a pokolra kell jutniuk és ott kell sülniük az örökkévalóságon keresztül. Ez teljesen értelmetlen számomra, az is volt, és még most is az (DBY, 384).

Egy férfinak vagy nőnek először ismernie kell Isten útjait, mielőtt istentelenné válhatna. Az emberek lehetnek bűnösök, igaztalanok, gonoszak, akik soha nem hallottak az üdvözülés tervéről, akik nem ismerik az Ember Fiának történetét, vagy akik hallották már az Üdvözítő nevét, és talán az életének történetét is, míg a földön volt, de hagyományaik és neveltetésük hitetlenségre tanította őket – de ahhoz, hogy valaki a szó szoros értelmében istentelen legyen, valamennyire ismernie kell az isteniséget (DBY, 384).

Ami a halandóságot illeti, a föld lakosainak milliói élnek a számukra elérhető legjobb világosság, a birtokukban lévő legjobb tudás szerint. Gyakran elmondtam már nektek, hogy cselekedeteik szerint kapnak majd, és mindenki, aki a birtokában lévő vagy általa megértett legjobb tantételek szerint él, olyan békét, dicsőséget, vigaszt, örömet és koronát kap majd, mely messze meghaladja azt, amire számított. Nem vesznek el (DBY, 384).

Ha az embereknek van egy törvényük – függetlenül attól, hogy ki hozta azt –, és a tőlük telhető legjobbat nyújtják, akkor olyan dicsőségben lesz részük, mely messze meghaladja elképzeléseiteket. Adhatok róla bármilyen leírást, akkor sem lesztek képesek felfogni a legkisebb részét sem Isten dicsőségének, melyet a hozzá tartozó lényeknek, a teremtményei számára készített (DBY, 385).

A föld színén minden papnak – függetlenül attól, hogy keresztény, hitetlen vagy muzulmán – azt mondom, hogy éljen a birtokában lévő legjobb világosság szerint, és ha ezt teszi, akkor el fogja nyerni mindazt a dicsőséget, amire valaha is számított (DBY, 384–383).

A kárhozat fiait kivéve mindenki örökli majd a dicsőség egy birodalmát

Jézus tanítványai vele fognak lakni. Hova mennek a többiek? Számukra előkészített birodalmakba, ahol élnek és fennmaradnak. Jézus, saját megváltása erejével, Ádám minden fiát és leányát elő fogja hozni, a kárhozat fiait kivéve, akik a pokolba taszíttatnak. Mások Isten haragjától fognak szenvedni, megszenvednek mindent, amit az Űr elvárhat, vagy az igazság megkövetelhet tőlük, és mikor az utolsó fillér megfizetéséig elszenvedték Isten haragját, akkor kihozzák őket a börtönből. Veszélyes ezt a tant prédikálni? Néhányan veszélyesnek tartják, de igaz az, hogy aki nem bűnözik addig, míg eljátssza a kegyelem napját, és nem válik az ördög angyalává, az előhozatik, és örökölni fogja a dicsőség egy birodalmát (DBY, 382).

Többen bizonyulnak majd hűnek, mint amennyien elhagyják a hitüket. Ezeknek az embereknek egy bizonyos része a celesztiális birodalomba megy, míg mások nem léphetnek be oda, mert nem tudják megtartani a celesztiális birodalom törvényeit. Olyan minőségű birodalmat nyernek el, amire vágynak és amiért élnek (DBY, 383).

Ezeket a különböző dicsőségeket azért rendelték el, hogy megfeleljenek az emberek képességeinek és állapotának (DNW, 1862. augusztus 13, 2).

A Bibliában olvashatjuk, hogy más a nap dicsősége, más a hold dicsősége, és megint más a csillagok dicsősége [lásd 1 Kor 15:40–42] A Tanok és szövetségek könyvében [lásd T&Sz 76. rész], ezeket a dicsőségeket telesztiálisnak, terresztriálisnak és celesztiálisnak – ami a legmagasabb – nevezik. Ezek világok, különböző hajlékok vagy lakóhelyek Atyánk házában. Azok a férfiak vagy nők, akik nem tudnak többet Isten hatalmáról és a Szentlélek befolyásáról, mint „hogy teljesen egy másik ember vezesse őket, míg ők felfüggesztik a saját értelmüket, és hitüket másnak az ingujjára tűzik”, soha nem lesznek képesek belépni a celesztiális dicsőségbe, hogy úgy koronázzák meg őket, mint ahogy azt várják; soha nem lesznek képesek istenekké válni. Nem tudnak uralkodni magukon, nem is beszélve a másokon való uralkodásról, de minden apróságban irányítani kell őket, mint a kisgyermekeket. Legkevésbé sem tudják irányítani magukat, hanem Jakabnak, Péternek, vagy valaki másnak kell irányítania őket. Soha nem válhatnak istenekké, és mint uralkodók nem koronáztathatnak meg dicsőséggel, halhatatlansággal és örök életekkel. Soha nem foghatják kezükben a dicsőség, méltóság és hatalom jogarát a celesztiális birodalomban. Ki fogja akkor ezeket kezében tartani? Azok, akik bátrak, és akiket a menny igaz függetlensége inspirál, akik bátran mennek előre Istenük szolgálatában, hagyva másokat, hogy azt tegyenek, amit akarnak, elhatározva, hogy jót tesznek, még ha az emberiség többi része az ellenkező utat választja is (DBY, 382–383).

Ha a gonoszoknak bűneikben kellene az Atya és a Fiú jelenlétébe lépni, kéz a kézben azokkal, akik azt hiszik, hogy mindenki megmenekül (üdvözül), hogy Jézus nem hagy ki senkit, az állapotuk gyötrelmesebb és elviselhetetlenebb lenne, mintha a tüzes kénköves tóban lakoznának. A fatalisták tanai a pokolra küldik az arasznyi csecsemőt, míg a házasságtörők, a paráznák, a tolvajok, a hazugok, a hamisan esküvők, a gyilkosok, és más förtelmes jellemek, ha bűnbánatot tartanak az akasztófa tövében vagy a halálos ágyukon, akkor ugyanezen tanok alapján az Atya és a Fiú jelenlétébe kényszeríttetnek, ami ha beléphetnének oda, pokol lenne számukra (DBY, 385).

Isten büntetése istenszerű. Örökké tart, mert soha nem lesz olyan idő, mikor nem lesznek emberek, akiket ne kellene elítélni, és mindig kell lennie egy pokolnak, ahova elküldik őket. Hogy mennyi ideig maradnak az elkárhozottak a pokolban, azt nem tudom, és azt sem, hogy milyen fokú szenvedést kell elviselniük. Ha valamilyen módon ki tudnánk számítani, hogy mennyi gonoszság terheli őket, talán lehetséges lenne kideríteni szenvedéseik mértékét. A testben tett cselekedeteik szerint fognak kapni. Isten büntetése örökkévaló, de ez nem azt jelenti, hogy a gonoszak mindörökké a büntetés állapotában maradnak (DBY, 383).

Javaslatok a tanuláshoz

Cselekedeteink, szavaink, gondolataink, és az igazságra adott válaszunk alapján leszünk megítélve.

Young elnök azt tanította, hogy „az ember élete a próbatétel ideje”. Mit kell bebizonyítanunk Istennek a halandó életünk alatt?
Miért tartozunk majd felelősséggel az ítélet napján? (Lásd még Alma 12:14; 41:3.)
Kik „Isten választottjai”?
Young elnök azt mondta, hogy „a saját szánkból fognak minket megítélni”. Hogyan szabhatunk irányt annak, hogy „igazolnak vagy elítélnek minket”?
Young elnök azt tanította, hogy aszerint ítélnek meg minket, ahogyan az időnket felhasználjuk. Miért olyan fontos, hogy mire használjuk az időnket? Megítélésetek szerint most hogyan töltitek az időtöket? Mit tanultatok más egyháztagoktól, barátoktól, szomszédoktól arról, hogy miként lehet az időt jól felhasználni?

Aszerint ítélnek meg minket, hogy „a számunkra elérhető legjobb világosság” szerint élünk-e.

Milyen körülmények vagy állapotok enyhíthetik az ember életében az Úr rájuk vonatkozó ítéletét? Hogyan alkalmazhatjuk ezt a tantételt azok megbecsülésében, akiknek a hite különbözik a mienktől?
Young elnök szerint milyen feltételek mellett nyerheti el az ember a következő életben azt a „békét, dicsőséget, vigaszt …, amely messze meghaladja azt, amire számított”?

A kárhozat fiait kivéve mindenki örökli majd a dicsőség egy birodalmát.

Miért nem lehetséges az, hogy a gonoszok, akik bűneikben halnak meg, nem képesek elviselni, hogy az Atyával és a Fiúval lakjanak? (Lásd még Mormon 9:3–4; T&Sz 88:22.)
Young elnök azt mondta, hogy Mennyei Atyánk gyermekei „olyan minőségű birodalmat nyernek el, amire vágynak és amiért élnek”. Hogyan állapíthatjuk meg, hogy érdemesen élünk-e arra a királyságra, amire vágyunk?
Young elnök azt tanította, hogy a kárhozat fiait kivéve végül is minden ember örökölni fogja a dicsőség egy birodalmát. Mit tanít ez nektek Mennyei Atyánk elkötelezettségéről az igazság és a kegyelem iránt? Mit tanít ez gyermekei iránti szeretetéről?