Kommunikáció Isten és ember között

Brigham Young elnök azt tanította, hogy „első és legfontosabb kötelességünk az Urat keresni, míg meg nem nyitjuk a kommunikáció csatornáját Isten és a saját lelkünk között”. Nem sokkal Joseph Smith próféta halála után Brigham Young egy olyan álomról mesélt, melyben Joseph meglátogatta őt és utasításokat adott neki: Joseph közelebb lépett hozzánk, és nagyon őszintén, de kedvesen ránk nézve így szólt: \Mondd meg az embereknek, hogy legyenek alázatosak és hithűek, és győződjenek meg arról, hogy maguk mellett tartják az Úr Szellemét, mely a helyes úton vezeti majd őket. Legyenek óvatosak, és ne utasítsák vissza a halk és szelíd hangot; az fogja nekik megtanítani, hogy mit tegyenek és merre menjenek; az fogja meghozni a Királyság gyümölcseit. … Mondd meg a testvéreknek, hogy ha az Úr Szellemét követik, a helyes úton fognak járni’”. (JH). Isten minden gyermekének megvan az a kiváltsága, hogy felvilágosíthatja őket Krisztus Szelleme, és személyes kinyilatkoztatást kaphatnak a Szentiélektől, ha őszintén keresik az Urat.

Brigham Young tanításai

Isten minden gyermekének megadatott Krisztus Szelleme, hogy felvilágosítsa őket, és segítsen nekik különbséget tenni a jó és a rossz között.

Az Úr Szelleme minden embert megvilágosít, aki eljön a világba. Senki nem él a föld színén, akit kisebb vagy nagyobb mértékben ne világosított volna fel az Úr Jézus Szelleme. Azt mondják róla, hogy Ő a világ világossága. Minden embert megvilágosít, aki eljön a világba, és időnként minden emberen megpihen az igazság szelleme [lásd János 1:9; 8:12; Moróni 7:16; T&Sz 84:46] (DBY, 32).

Egyetlen percig sem hiszem, hogy lett volna olyan nő vagy férfi a világon, Ádám napjaitól kezdve mostanáig, akit nem világosítottak fel, akinek nem adtak tanácsokat, vagy akit nem tanítottak Jézus Krisztus kinyilatkoztatásai. „Micsoda? A tudatlan pogányokat is?” Igen, minden emberi lényt, aki ép elmével rendelkezik. Egyáltalán nem hiszem el azt, hogy az emberek fiai meg lettek volna fosztva attól a kiváltságtól hogy megkapják az Úr Szellemét, mely megtanítja nekik a különbséget a helyes és a helytelen között (DBY, 32).

Határozottan hiszek abban, hogy semmi sem vált ismertté a hittudományokban, a tudományokban vagy a művészetekben, hacsak nem az Úr Jézus Krisztus kinyilatkoztatása által (DBY, 38).

Vannak tehetséges, intelligens és gondolkozó emberek, akik mindent tudnak a ravasz szerkezetekről; szakemberek ezen a területen, bár nem tudják, honnan kapták az intelligenciájukat. Az Úr Szelleme még nem teljesen hagyta el az embereket. Tudást és intelligenciát ajánl fel nekik; vagyis kinyilatkoztat, utasításokat ad nekik, tanítja és vezeti őket (DBY, 33).

Isten itt van: hatása betölti a világmindenséget. Követeket küld kezének minden alkotásához. Minden teremtményére figyel; a cselekedeteik, az érzéseik és a gondolataik mind ismertek előtte; mert intelligenciája és hatalma betölti a világmindenséget [lásd T&Sz 88:6–13]. Nem a személye, de a Szelleme teszi ezt; és Ő itt van, hogy tanítsa, irányítsa és vezesse a föld nemzeteit (DBY, 32).

Isten kinyilatkoztatás által szól a gyermekeihez.

Ez a nép hisz a kinyilatkoztatásban. Ez a nép hisz abban, hogy az Úr eddig is szólt és most is szól a mennyekből. Hittek és hisznek benne, hogy Isten angyalokat küldött az örökkévaló evangélium hirdetésére, János bizonysága szerint [lásd Jelenések 14:6–7] (DBY, 38).

Gyakran halljuk, hogy az élő szószólóknak (azoknak, akik kinyilatkoztatást kapnak Istentől) az Egyházban kell lenniük, hogy Isten országát meg lehessen alapítani, és az jólétben növekedhessen a földön. Mondok egy másik változatot erre az elgondolásra. Azt mondom, hogy Isten élő szószólójának, vagyis a kinyilatkoztatás szellemének minden egyénben meg kell lenni, hogy megismerhesse az üdvözülés tervét, és megmaradhasson azon az úton, mely Isten jelenlétébe vezeti őt (DBY, 38).

Az Úr nincs mindenütt jelen személyesen; de megvannak a megbízottai, akik helyette szólnak és cselekednek. Az angyalai, a hírvivői, az apostolai és a szolgái lettek kijelölve és kaptak felhatalmazást arra, hogy a nevében cselekedjenek. Szolgái pedig felhatalmazást kaptak arra, hogy tanácsot és irányítást adjanak a legjelentősebb és a legjelentéktelenebbeknek tűnő ügyekben; hogy tanácsokat adjanak, irányítsák és vezessék a szenteket (DBY, 41).

Ebben a Királyságban senki nem tehet szert befolyásra, maradhat meg abban a helyzetben, és magasztalhatja fel az elhívását, ha nincs benne Isten ereje. Az embereknek úgy kell élniük, hogy élvezhessék a Szentlélek fényét, különben nem lehetnek biztosak magukban, a vallásukban vagy az Istenükben; és akkor előbb vagy utóbb elfordulnak a hitüktől (DBY, 33).

Egy úriember megkérdezte tőlem, hogyan irányítom a népet kinyilatkoztatás által. Megtanítom nekik: éljenek úgy, hogy a kinyilatkoztatás szelleme nap mint nap világossá tegye nekik a kötelességeiket, hogy irányítani tudják magukat. Ennek a kinyilatkoztatásnak az elnyeréséhez szükség van rá, hogy az emberek úgy éljenek, hogy a szellemük olyan tiszta legyen, mint egy darab üres papírlap, mely az íróasztalon az író előtt fekszik, készen arra, hogy minden olyan jelet befogadjon, amit az író rá kíván vezetni (DBY, 41).

Nincs olyan földi indoklás, nincs az a földi érvelés, mely megnyithatná az intelligens lények elméit és megmutathatná nekik a mennyei dolgokat; ezt csak a kinyilatkoztatás szelleme képes megtenni [lásd 1 Kor 2:9–14] (DBY, 37).

Az Úr Jézus Krisztus kinyilatkoztatásai, az igazság szelleme mindent le fog leplezni, és mindenkit, aki rendelkezik ezzel, képessé fog tenni arra, hogy megértse a különbséget az igazság és a tévedés, a világosság és a sötétség, valamint Isten dolgai és azon dolgok között, melyek nem Istentől valók. Ez az egyetlen dolog, mely képessé tesz bennünket arra, hogy megértsük Isten Fiának az evangéliumát, Isten akaratát, valamint azt, hogy miként üdvözülhetünk. Kövessétek, és az el fog vezetni Istenhez, a világosság Forrásához, ahol kinyílik majd előttetek a kapu, és világosságot kap az elménk, hogy úgy lássuk, tudjuk és értsük meg a dolgokat, ahogy azok vannak (DBY, 34).

Senki nem ismerheti meg Jézust, a Krisztust, ha az nem a mennyekből nyilatkoztattatik ki neki [lásd 1 Kor 12:3] (DBY, 37).

A mennyekből érkező közvetlen kinyilatkoztatás nélkül lehetetlen, hogy bárki is teljes egészében megértse az üdvözülés tervét (DBY, 38).

Isten kinyilatkoztatásai nélkül nem tudjuk, kik vagyunk, honnan jöttünk; és azt sem tudjuk, hogy ki formázta meg a földet, amelyen élünk, mozgunk és vagyunk (DBY, 37).

Amikor az Istentől érkező kinyilatkoztatás szelleme megihlet valakit, annak elméje megnyílik, hogy lássa e föld teremtésének és lakóinak szépségét, rendjét és dicsőségét; teremtésének célját, valamint azt, hogy miért népesítette be azt a Teremtő gyermekeivel. Akkor világosan megérti, hogy itteni létezésünk egyetlen célja a felmagasztosulás és az, hogy visszatérhessünk Atyánk és Istenünk jelenlétébe (DBY, 37).

Isten kinyilatkoztatásainak minden részletének és részének – melyet az emberek fiainak vagy bármely egyénnek adott a mennyben vagy a földön – helyes értelmezéséhez szükség van arra a Szellemre, amely által azok adattak: a Szellemre, mely az ilyen dolgokat kinyilatkoztatja az értelemnek, és ismerőssé teszi őket az elme számára (DBY, 39).

De mindannyiunknak úgy kell élnie, hogy a kinyilatkoztatás Szelleme diktálhasson a szívnek és írhasson arra, és megmondhassa nekünk, hogy mit kell tennünk szüleink és tanítóink hagyományai helyett. Ehhez azonban olyanokká kell válnunk, mint a kisgyermekek; és Jézus azt mondja, hogy ha nem tesszük ezt, akkor nem térhetünk be a mennyek országába. Milyen egyszerű! Éljünk irigységtől, rosszhiszeműségtől, haragtól, viszálykodástól, keserű érzésektől és rosszindulatú beszédtől mentesen családjainkban, valamint a szomszédainkkal, a barátainkkal és a föld minden lakosával szemben, ahol csak találkozunk velük. Éljünk úgy, hogy szabad, tiszta és világos legyen a lelkiismeretünk (DBY, 36).

Ha olyan látomást vagy kinyilatkoztatást kapsz a Mindenhatótól, melyet az Űr magaddal vagy e néppel kapcsolatban ad neked, de amit nem szabad felfedned, mert nem te vagy a megfelelő személy, vagy mert nem szabad, hogy az adott időben tudomására jusson az embereknek; csukd be, pecsételd le szorosan és zárd be olyan erősen, amilyen erősen a menny áll zárva teelőtted, és legyen ez egy olyan titok, amit a sírba viszel. Az Űr nem bízik azokban, akik felfedik a titkokat, mert az ilyeneknek nem fedheti fel magát biztonságosan (DBY, 40–41).

Honnan tudjuk, hogy a próféták Isten igéjét írták? Kinyilatkoztatás által. Honnan tudjuk, hogy Joseph Smith Istentől kapott elhívást az Ő Királyságának megalapítására a földön? Kinyilatkoztatás által. Honnan tudjuk, hogy ennek a népnek a vezetői az igazságot tanítják? Kinyilatkoztatás által (DBY, 38).

Honnan tudhatjátok, hogy igaz az utolsó napi munka? Kizárólag a kinyilatkoztatás szelleme által tudhatjátok, közvetlenül a mennyből. Mi igazolta előttetek, hogy ez a munka igaz … ? Nem a kinyilatkoztatás szelleme volt az, ami megpihent rajtatok? … Napról-napra adnotok kell ehhez; úgy adjatok, ahogy az Úr ad: itt egy kicsit, ott egy kicsit; és raktározzátok el az igazságot a hitetek és a megértésetek mellett, míg tökéletesekké váltok az Úr előtt, és készen álltok arra, hogy további dolgokat is megkapjatok Isten országával kapcsolatban (DBY, 36).

Ha évekig hithűen dolgoztok, meg fogjátok tanulni ezt az egyszerű tényt, hogy amennyiben szívetek igaz, és továbbra is engedelmesek vagytok, továbbra is szolgáljátok Istent és továbbra is imádkoztok, a kinyilatkoztatás Szelleme olyan lesz bennetek, mint egy örök életre fakadó forrás [lásd T&Sz 19:38; 63:23]. Senki ne hagyjon fel az imádkozással, mert nincs meg benne az imádkozás szelleme; és azt se engedjétek, hogy valamilyen földi körülmény sürgessen benneteket ezen fontos kötelezettség végzése folyamán. Azáltal, hogy meghajoltok az Úr előtt, és arra kéritek, hogy áldjon meg benneteket, egyszerűen ezt az eredményt látjátok majd: Isten fizikailag és szellemi értelemben is megsokszorozza rajtatok az áldásokat (DBY, 46).

Az egyik legfontosabb kötelezettségünk Isten akaratának keresése a mindennapos ima során.

Ha meg kellene különböztetnünk az emberek fiaitól megkövetelt kötelezettségeket az elsőtől az utolsóig, az első és legfontosabb kötelezettség helyére az Úr, Istenünk keresését tenném, míg meg nem nyitjuk a kommunkáció csatornáját a menny és a föld – Isten és a saját lelkünk között. Tartsd tisztán előtte szíved minden csatornáját (DBY, 41)!

Ha közeledünk hozzá, Ő is közeledni fog hozzánk; ha szorgalmasan keressük Őt, megtaláljuk; ha hithűen és szorgalmasan, napról-napra megpróbáljuk elménkkel megtudni és megérteni Isten kívánságát és akaratát, akkor ez olyan könnyű – sőt, azt mondom, könnyebb – lesz, mint egymás gondolatainak a megismerése (DBY, 42).

Legyünk hát alázatosak, buzgók, engedelmesek, alávetve magunkat az Úr akaratának, és akkor nincs veszély, biztosan velünk lesz a Szelleme, hogy vezessen minket. Ha szólásra nyitjuk az ajkainkat és Jézus nevében megszólítjuk Mennyei Atyánkat, velünk lesz az imádkozás szelleme (DBY, 44).

Az Úr ezt mondja: Népem hozzám fog jönni az áldásokért, amelyekre szüksége van. Ahelyett, hogy az imát azon kötelességek közé sorolnánk, melyet utolsó napi szentekként megkövetelnek tőlünk; éljünk úgy, mint akik legnagyobb kiváltságaink között tartjuk számon ezt, mely megadatott nekünk; mert mivé lettünk volna az ima hatékonysága nélkül népként és egyénekként? (DBY, 43).

Az utolsó napi szenteknek kötelessége az, hogy szünet nélkül imádkozzanak, hogy mindenért hálát adjanak, hogy mindenben felismerjék az Úr kezét, és hogy alávessék magukat a követelményeinek (DBY, 42).

Imádkozzon tehát az Úrhoz minden férfi és nő, és ezt tiszta szívvel tegye; legyen a munkahelyén vagy a belső szobájában, nyilvánosság előtt vagy magányában; arra kérve Jézus nevében az Atyát, hogy áldja meg őket, hogy őrizze meg és vezesse őket, hogy tanítsa meg nekik az élet és az üdvözülés útját, és tegye őket képessé egy olyan életre, mellyel elnyerhetik ezt az örök üdvözülést, melyre törekszünk (DBY, 43).

Nem számít, hogy neked vagy nekem van-e kedvünk imádkozni. Amikor eljön az ideje az imádkozásnak, imádkozz! Ha nincs kedvünk hozzá, imádkozzunk addig, amíg lesz (DBY, 44)!

A testvérek közül néhányan odajönnek hozzám és azt mondják: „Brigham testvér, kötelességem imádkozni, amikor egyáltalán nincs meg bennem az imádság szelleme?” Igaz, hogy az ember időnként össze van zavarodva, sok a gondja és a problémája, elromlott az eke és a többi szerszám, eltévedtek az állatok, és ezer dolog kavarja fel; ítélőképességünk mégis arra tanít minket, hogy kötelességünk imádkozni; függetlenül attól, hogy éppen érezzük-e az imádság szellemét (van-e hozzá kedvünk) vagy nem. Az én tanom ez: kötelességetek imádkozni; és amikor eljön az ideje az imádkozásnak, Jánosnak ezt kellene mondania: – Itt az imádkozás helye és ideje; ereszkedjenek le tehát térdeim a földre ebben a pillanatban! – De János azt mondta: – Nem akarok imádkozni; nincs kedvem hozzá. – Térdek, ereszkedjetek le! – mondom – és hajoljatok meg! Erre ő elkezd gondolkozni és latolgatni. Nem tudnál valamit mondani? Nem tudnád azt mondani: Isten, kegyelmezz a bűnösnek? Igen, ezt megteheti, ha megtudja tenni azt, hogy feláll és megátkozza a szomszédját néhány rosszindulatú cselekedet miatt. Most, János, nyisd ki hát a szádat, és mondjad: Uram, könyörülj rajtam! – De nem érzem az imádság szellemét. – Ez nem mentesít téged, mert tudod, hogy mi a kötelességed (DBY, 45).

Ha az ördög azt mondja, hogy nem tudsz imádkozni, amikor mérges vagy, mondd meg neki, hogy semmi köze ehhez, és imádkozz, míg el nem oszlik ez a fajta őrültség, és ismét nyugodt nem lesz az elméd (DBY, 45).

Amikor reggel felkelsz, mielőtt megengednéd magadnak, hogy egyél egy harapás ételt, hívd a feleségedet és a gyermekeidet, hajtsátok meg magatokat az Úr előtt; kérjétek, hogy bocsássa meg a bűneiteket, hogy védelmezzen titeket a nap során, hogy tartson távol a kísértésektől és minden gonosztól, és irányítsa lépteiteket a helyes úton, hogy tehessetek valami olyan dolgot azon a napon, mely hasznára lesz Isten országának itt a földön. Van időtök arra, hogy ezt megtegyétek? Elderek és sisterek (nőtestvérek), van időtök imádkozni? (DBY, 44)!

Mielőtt munkába mentek mindig mondjátok el az imáitokat! Soha ne felejtkezzetek meg erről! Egy apának – a család fejének – soha nem szabad elmulasztania, hogy összehívja a családját, majd magát és őket á Seregek Urának ajánlja; a Szent Szellem irányítását és vezetését kérve a nap folyamán – az adott napon. „Vezess minket ezen a napon, irányíts minket ezen a napon, tarts meg minket ezen a napon, ments meg attól, hogy bűnözzünk ellened vagy bármely más lény ellen a mennyben vagy a földön ezen a napon!” Ha ezt mindennap megtesszük, életünk utolsó napján készen állunk majd egy magasabb dicsőség élvezésére (DBY, 44).

Mint tudjátok, hitünk és vallásunk egy különleges vonása, hogy soha nem kérjük az Úrtól valaminek az elvégzését, ha nem vagyunk hajlandóak segíteni neki mindenben, amiben tudunk; és akkor az Úr megteszi a többit (DBY, 43).

Nem fogom arra kérni az Urat, hogy tegyen meg valamit, aminek a megtételére én nem vagyok hajlandó (DBY, 43).

Ha arra kérem, adjon nekem bölcsességet az élet bármely követelményével kapcsolatban, vagy a saját utam, avagy barátaim, családom, gyermekeim vagy azon emberek htjával kapcsolatban, akik felett elnökölök, és nem kapok tőle választ, majd megyek és megteszek mindent, amit tudok, az ítélőképességem tanításai szerint. Akkor ő köteles elfogadni és tiszteletben tartani ezeket az intézkedéseket, és ezt úgy fogja megtenni, hogy az minden szempontot kielégítsen (DBY, 43).

Imádkozáskor minden szent kérje Istentől azokat a dolgokat, melyekre szüksége van az erényesség előmozdítása érdekében a földön. Ha nem tudjátok, mit kérjetek, hadd mondjam meg nektek, hogyan imádkozzatok. Amikor félrevonulva imádkoztok a családjaitokkal, és nem tudjátok, mit kérjetek, alázkodjatok meg Mennyei Atyátok előtt, és könyörögjetek hozzá, hogy irányítson benneteket a Szentlélek sugalmazásain keresztül, és irányítsa ezt a népet, valamint királyságának ügyeit – és itt fejezzétek be! Kérjétek, hogy helyezzen benneteket oda, ahol szeretné, hogy legyetek; mondja meg nektek, hogy mit szeretne, mit tegyetek; és érezze, hogy rendelkezésre álltok annak megtételére! (DBY, 45–46)

Buzgólkodjon minden ember az imádkozásban, míg maga meg nem ismeri Isten dolgait, és biztos nem lesz abban, hogy azon az úton jár, mely az örökkévaló élethez vezet. Akkor eltűnik majd az irigység, a tudatlanság leánya, és senkiben nem lesz késztetés arra, hogy a másik ember fölé helyezze magát, mert az ilyen érzés nem fogadható el az égi rend értelmében. Jézus Krisztus soha nem akart más lenni, mint az Atyja. Egyek voltak, és most is azok. Ha egy népet Jézus Krisztus kinyilatkoztatásai vezetnek, és ennek a ténynek hithűségük által tudatában vannak, kétségtelenül egyek lesznek Jézus Krisztusban, és szemtől szembe fogják látni (DBY, 42).

Javaslatok a tanuláshoz

Isten minden gyermekének megadatott Krisztus Szelleme, hogy felvilágosítsa őket, és segítsen nekik különbséget tenni a jó és a rossz között.

Gondolkozzatok el Krisztus világosságának vagy az Úr Szellemének a tevékenykedésein. (Lásd még az „Útmutatót a szentírásokhoz”: „Világosság, Krisztus világossága”; T&Sz 88:6–13; Moróni 7:12–19.) Mit jelent az, hogy felvilágosít valakit „az Úr, Jézus Szelleme”?
Hogyan ismerhetjük meg az örökkévaló mértékeket „a helyes és a helytelen között”?
Young elnök szerint miben nyilvánul meg az, hogy az Úr Szelleme „még nem hagyta el teljesen az embereket”?
Melyik az a hatalom, mely „betölti a világmindenséget”, amely által az Úr hatást gyakorol a gyermekeire? Milyen értelemben nincs messze tőlünk Isten? (Lásd még ApCsel 17:27.) Milyen bizonyítékokat láttok arra, hogy Isten hatást gyakorol az eseményekre szerte a világon?

Isten kinyilatkoztatás által szól a gyermekeihez.

Ki kapott felhatalmazást az Úrtól, hogy az egész Egyház számára kaphasson kinyilatkoztatást? (Lásd még T&Sz 21:4–5; 28:2; 43:3–4; 90:3–5.) Kik az „élő szószólók”?
Young elnök azt mondta, hogy az üdvözülés tanításait kizárólag kinyilatkoztatás által lehet megismerni. Milyen kinyilatkoztatásokat fog megadni nekünk, egyéneknek az Úr? (Lásd 2 Nefi 32:5; IV Mózes 11:29.)
Young elnök szerint honnan tudhatjuk, hogy Isten akaratának megfelelően vezetnek minket? Milyen feltételei vannak annak, hogy „napról-napra” irányító kinyilatkoztatásokat kapjunk az életünk során?
Milyen ígéretet kapnak azok, akik „évekig hithűen” munkálkodnak: imádkoznak, engedelmeskednek és szolgálnak? Milyen dolgokat tapasztaltatok meg az imával kapcsolatban, ami segített nektek az életetekbe hozni a Szellemet?

Az egyik legfontosabb kötelezettségünk Isten akaratának keresése a mindennapos ima során.

Young elnök szerint az Egyház tagjaiként mi „az első és legfontosabb” kötelezettségünk?
Milyen feltételek mellett valószínű, hogy velünk lesz „a Szellem, hogy vezessen minket”? (Lásd még 3 Nefi 19:9, 24.)
Milyen részletesebb tanácsokat adott Young elnök az imát illetően?
Mi Young elnök határozott intelme azokhoz, akiknek nincs kedvük imádkozni?