14. Fejezet

Az evangélium sáfárságai

Isten már a kezdetekben felállította és tanította evangéliumát, és újra kinyilatkoztatta azt a különböző sáfárságokban, a hitehagyás időszakai között. Most pedig visszaállította azt ebben a végső időszakban. Brigham Young elnök örvendezett minden sáfárság utolsó sáfárságának, melyről ezt mondta: „Nagyszerűségében és dicsőségében felül fog ez múlni minden más sáfárságot, mely valaha is megadatott az emberek fiainak a föld színén” (DBY, 442).

Brigham Young tanításai

Isten a halandóságban először Ádámnak nyilatkoztatta ki az üdvözülés tervét, és azóta időről-időre visszaállította királyságát prófétáin keresztül.

Ezt a nagyszerű tervet, melyet az üdvözülés tervének hívnak, – a tanok, elképzelések és gyakorlati alkalmazások egy olyan rendszerét, mely az örökkévalóságban létező összes intelligenciára vonatkozik (DBY, 56) … a mennyekben gondolták ki az emberiség bűntől való megváltására, valamint visszaállításukra Isten jelenlétébe (DBY, 448).

Amikor ez a királyság bármely korban meg van szervezve [a földön], a Szellem a hithűek szívében lakik, míg látható része az emberek között van a törvényekkel, a szertartásokkal, a segítségekkel, a kormányokkal, a hivatalnokokkal, a szolgálattevőkkel és minden egyéb dologgal, melyre működésének teljességéhez szükség van, hogy elérhesse célját [lásd Mózes 6:7; T&Sz 22:3] (DBY, 441).

Ádám. Istent valamikor úgy ismerték gyermekei a földön, … mint ahogy mi ismerjük egymást. Ádám éppen úgy beszélgetett Atyjával, aki a földre helyezte őt, mint ahogyan mi földi szüleinkkel beszélgetünk. Az Atya gyakran eljött meglátogatni fiát, Ádámot. Beszélgetett és sétált vele. Ádám gyermekei is többé vagy kevésbé ismerték őt, és az Istennel vagy a mennyel kapcsolatos dolgok földi létezésük első időszakában olyan ismertek voltak az emberiség előtt, mint ahogyan … feleségeink és gyermekeink előtt ismerősek kertjeink, vagy ahogy a Csendesóceánhoz vezető út ismert a tapasztalt utazó előtt [lásd Mózes 3:15–21; 4:14–30; 5:4–5, 9, 12; 6:51] (DBY, 104).

Biztonsággal állíthatjuk, hogy az üdvözülés terve és Isten akarata attól a naptól kezdve, hogy Ádámot megteremtették és az Éden kertjébe helyezték, mind a mai napig változatlan maradt, bár az emberiség hosszú idön keresztül a hitehagyás és a gonoszság következtében nem élvezhette azokat. Nincs bizonyíték a Bibliában arra, hogy az evangélium az izraeliták napjaiban ilyen lenne, Krisztus és apostolai napjaiban pedig olyan, és megint más a XIX. században. Pont ellenkezőleg: tudatják velünk, hogy Isten ugyanaz minden korban, és hogy gyermekei megmentésének terve is ugyanaz. Az üdvözülés terve egy a világ kezdetétől annak végéig [lásd Mózes 6:51–68] (DBY, 103–104).

Az evangélium Ádám napjaitól a Messiás eljöveteléig megvolt az emberek fiainál; Krisztus ezen evangéliuma létezik a kezdettől a végig [lásd Mózes 5:58–59; T&Sz 20:25–26] (DBY, 103–104).

Énók. Énók olyan Istentől származó intelligenciával és bölcsességgel rendelkezett, melyet kevesen birtokoltak valaha is. Hosszú évekig Istennel járt és beszélgetett. A Mózes által írt történelem szerint mégis hosszú időbe telt neki, hogy megalapítsa Isten királyságát az emberek között. Az a néhány ember, aki követte őt, az evangélium teljességét élvezhette, de a világ többi része elutasította azt (DBY, 105).

Énóknak háromszázhatvan évig kellett beszélnie népéhez és tanítania őket, mire fel tudta készíteni őket arra, hogy beléphessenek a nyugalmukba. Ezt követően hatalmat kapott arra, hogy átváltoztathassa magát és a népét, az örökségüket képező régióval, házaikkal, kertjeikkel, földjeikkel, állataikkal és minden tulajdonukkal együtt [lásd Mózes 7:68–69] (DBY, 105).

Énók és követői elvétettek a földről, a föld pedig tovább ért a gonoszságban, míg el nem borította őket a nagy vízözön Noé napjaiban; és „ahogy az Noé napjaiban volt, úgy lesz az majd az Ember Fiának eljövetele napjaiban is” [lásd 1 Mózes 6:5; Mózes 6:26–7:69] (DBY, 105).

Noé. A kezdetekben, miután a föld elkészült az emberek számára, az Úr ott kezdte a munkáját, amit most az amerikai kontinensnek hívnak, ahol az Éden kertjét létrehozta (DBY, 102).

Az Úr elküldte evangéliumát az embereknek, és azt mondta: odaadom fiamnak, Ádámnak, akitől Metúselah kapta meg azt, Noé pedig Metúselahtól kapta (DBY, 105). Noé napjaiban, a bárka vízre bocsátásának napjaiban Noé a föld egy másik részére vitte az embereket. A föld feloszlott, ő pedig felállította a királyságát [lásd 1 Mózes 6:1–8:21] (DBY, 102).

Ábrahám. Ábrahám hithűnek bizonyult Istenhez. Elvetette atyja bálványait, és elnyerte a Melkisédek rendje szerint való papságot [lásd T&Sz 84:14], mely Isten Fiának rendje szerint való [lásd T&Sz 107:2–3]; valamint annak ígéretét, hogy utódai gyarapodásának nem lesz vége. Amikor elnyeritek a szent papságot, mely Melkisédek rendje szerint való, és az megpecsételtetik rajtatok azzal az ígérettel, hogy utódaitok száma megszámlálhatatlan lesz, mint az ég csillagai vagy mint a tengerparton a homokszemek, és a gyarapodásotoknak nem lesz vége, akkor kapjátok meg az Ábrahámnak, Izsáknak és Jákobnak adott ígéretet, és mindazokat az áldásokat, melyeket rájuk ruháztak [lásd 1 Mózes 12:2–3; 13:16; 14:18–19; 15:5; Ábrahám 1:2–4, 18–19; 2:9–11; T&Sz 84:14] (DBY, 106).

Mózes. Az evangélium Ádám napjaitól a Messiás eljöveteléig ott volt az emberek fiai között; ez Krisztus evangéliuma a kezdetektől mindvégig. Miért adatott akkor Mózes törvénye? Izráel gyermekeinek, Isten választottjainak, pontosan azoknak a leszármazottaknak az engedetlensége következtében történt ez, akiket népének választott, és akikre kijelentése szerint ráruházza majd a nevét. Ábrahámnak ezen ivadékai annyira lázadoztak ellene és parancsolatai ellen, hogy az Úr ezt mondta Mózesnek: „Adok neked egy törvényt, mely iskolamesterükké lesz, hogy Krisztushoz vezesse őket” [lásd Galátziabeliekhez 3:24]. De ez egy súlyos törvény – a fizikai parancsolatok törvénye [lásd T&Sz 84:23–27] (DBY, 104).

Ha megszenteltek és szentek lettek volna, Izráel gyermekei nem vándoroltak volna még egy évig sem Mózessel, mielőtt magkapták volna felruházásaikat (endóvment) és a Melkisédeki papságot [lásd T&Sz 84:23] (DBY, 106).

Jézus Krisztus. Jézus vállalta fel Isten országának megalapítását a földön. Ő ismertette a királyság törvényeit és szertartásait [lásd Máté 16:18–19; Efézusbeliekhez 1:22–23; 4:11–12] (DBY, 29).

A papság és a királyság evangéliumának teljessége a nagy hitehagyás időszakában elveszett a földről.

Tudomásunk szerint a keresztény Egyház kezdeti napjaiban rengeteg spekuláció volt annak tagjai között a hitüket és a gyakorlati alkalmazásokat illetően. Ezeknek a spekulatív elképzeléseknek az elterjesztése pártoskodásokhoz és szakadásokhoz vezetett. Már az apostolok idejében is nyilvánvalóan nagy pártoskodások voltak, mert azt olvassuk, hogy néhányan Pálé vagy Apollósé, mások pedig Kéfásé voltak [lásd 1 Korinthusbeliekhez 1:10–13]. Az embereknek azokban az időkben megvoltak a kedvenceik, akik különleges tanokat tanítottak nekik, melyet általában nem kaptak meg vagy hoztak nyilvánosságra (DBY, 107).

Miért távolodtak el olyan messzire az igazság és a becsületesség ösvényétől? Azért, mert otthagyták a papságot, és nem volt vezetőjük, nem volt vezérük és nem állt módukban meglátni azt, hogy mi igaz és mi nem igaz. Azt mondják, hogy a papság elvétetett az Egyháztól, de valójában nem így van: az Egyház távolodott el a papságtól, és folytatta útját a vadonban. Hátat fordítottak az Úr parancsolatainak, és más szertartásokat hoztak létre [lásd Galátziabeliekhez 1:6–8; 2 Timóteus 1:15; 3 János 1:9–10] (DBY, 107).

Ebben az időben történt meg az, hogy folyamatosan mindig egy kicsit áthágták a törvényeket, megváltoztatták a szertartásokat és megtörték az örök szövetséget. A királyság evangéliuma pedig, ahogy annak megalapításához Jézus annak idején nekilátott, a papsággal együtt elvétetett a földről [lásd Ézsaiás 24:5; 2 Thessalonikabeliekhez 2:1–12; Jelenések 12:6; T&Sz 1:15] (DBY, 107).

Az Úr ebben a végső sáfárságban Joseph Smith prófétán keresztül állította vissza evangéliumát és a papsági felhatalmazást.

Nemzedékek jöttek és mentek el azon kiváltság nélkül, hogy meghallhatták volna az evangélium hangját, mely Joseph Smith által jutott el hozzátok – melyet a mennyek angyalok és látomások formájában nyilatkoztattak ki neki. Rendelkezünk az evangéliummal és a szent papság kulcsaival [lásd T&Sz 1:17–23, 30; 27:5–13; 110:11–16; 128:18–21] (DBY, 107–108).

Olyan nép vagyunk, akinek felemelkedése és fejlődése a kezdetektől fogva Isten, a mi Mennyei Atyánk munkája volt, amit bölcsességében jónak látott előrevinni királyságának ismételt megalapítása érdekében a földön (DBY, 108).

De ennek az új sáfárságnak a megjelenésekor is ugyanaz történt, mint az Üdvözítőnk napjaiban. Nem egyezett meg az amerikai nép fogalmaival, szokásaival és korábban kialakult elképzeléseivel. A hírvivő nem az úgynevezett óhitűség (hagyományos egyházak) egy élenjáró papjához jött el, és nem tette magáévá azt, ahogyan ők a szentírásokat értelmezték. Az Úr nem a mennyei seregekkel jött el, hatalommal és nagy dicsőséggel, és hírvivőit sem küldte el semmi mással [felfegyverezve], mint a mennyek igazságával, hogy átadják azt az alázatos, egyszerű, szerény származású ifjúnak, aki őszintén tudakozódott, hogy Istent megismerhesse. Angyalát pontosan ehhez a jelentéktelen személyhez, ifj. Joseph Smith-hez küldte, aki ezt követően próféta, látnok és kinyilatkoztató lett, és [az Úr] tudatta vele, hogy ne csatlakozzon egyik akkori vallási csoportosuláshoz sem, mert mindannyian tévednek; hogy az emberek előírásait követik az Úr Jézus előírásai helyett; és hogy egy munkát tartogat számára, amit elvégezhet, ha hithűnek bizonyul a színe előtt [lásd Joseph Smith története 1:11–26] (DBY, 108).

Az örökkévalóság tanácsaiban már hosszú idővel a föld alapjainak megvetése előtt kijelentették, hogy ő, Joseph Smith lesz ennek a világnak az utolsó sáfárságában az a férfi, aki napvilágra hozza az embereknek Isten igéjét, és megkapja Isten Fia papsága kulcsainak és hatalmának teljességét. Az Űr rajta tartotta a szemeit, valamint az apján, az apja apján és az őseiken egészen Ábrahámig visszavezetve, Ábrahámtól pedig az özönvízig, az özönvíztől Énókig, Énóktól pedig Ádámig. Figyelte ezt a családot és a vér keringését annak forrásától e férfi születéséig. Előre kijelölték az örökkévalóságban, hogy ezen utolsó sáfárság felett elnököljön [lásd 2 Nefi 3:6–15] (DBY, 108).

Az Úr évszázadok folyamán azon dolgozott, hogy előkészítse az utat ezen könyv [Mormon könyve] tartalmának előjöveteléhez a föld belsejéből; hogy kiadják a világnak, és hogy megmutassák a világ lakosainak, hogy Ő még mindig él, és hogy az utolsó napokban össze fogja gyűjteni kiválasztottjait a föld négy sarkából. … Az Úr adta parancsba és irányította mindezt azért, hogy előhozza és megalapítsa királyságát ezekben az utolsó időkben [lásd 1 Nefi 13; T&Sz 20:6–16] (DBY, 109).

Itt van Mormon könyve. Hisszük, hogy az [amerikai] kontinens őslakóinak a történetét tartalmazza, éppen úgy, ahogyan az Ószövetség a zsidó nemzet történetét foglalja magában. Ebből a könyvből megtudjuk, hogy Jézus meglátogatta ezt a kontinenst, átadta evangéliumát, és felszentelt tizenkét apostolt. Mi hiszünk mindebben, de nem kérünk arra, hogy elhiggyétek. Azt kérjük tőletek, hogy higgyetek mindabban, amit a szent Biblia Istennel kapcsolatban, valamint az emberek fiainak adott kinyilatkoztatásokról feljegyzett. Tegyétek meg ezt teljesen őszintén és becsületesen, és akkor tudni fogjátok, hogy Mormon könyve igaz! Elmétek megnyílik, és … Isten Szelleme által tudni fogjátok, hogy az igazságot tanítjuk (DBY, 109).

Mit mondott Oliver Cowdery (Mormon könyve három tanúinak egyike), miután hosszú évekig távol volt az Egyháztól? Angyalokat látott és beszélgetett velük, akik megmutatták neki a lemezeket, és ő a kezeiben tartotta azokat. Elhagyta az Egyházat, mert kiveszett belőle az igazság szeretete; és miután évekig egyedül járt, egy úriember besétált az ügyvédi irodájába, és így szólt hozzá: Mr. Cowdery, mi a véleménye most Mormon könyvéről? Hiszi, hogy igaz? – Nem, uram, nem hiszem. – Hát, – mondta az úriember – ezt én is így gondoltam; mert arra a következtetésre jutottam, hogy látta tettei ostoba voltát, és elhatározta, hogy visszavonja azt, amit egykor igaznak állított. – Uram, félreért engem. Nem hiszem, hogy Mormon könyve igaz; ebben a tekintetben túljutottam a hit pontján, mert tudom, hogy igaz – éppen olyan jól, ahogyan tudom, hogy ön most itt ül előttem. – Még mindig tanúsítja, hogy látott egy angyalt? – Igen, éppen úgy, ahogyan önt látom most; és tudom, hogy Mormon könyve igaz (DBY, 110).

Joseph Smith fektette le Isten országának alapjait az utolsó időkben (DBY, 458).

Úgy érzem, hozsannát szeretnék kiáltani minden alkalommal, amikor arra gondolok, hogy valaha is ismertem Joseph Smith prófétát, akit azért támasztott és arra szentelt fel az Úr, hogy felépítse és támogassa Isten országát a földön, és ezért adott neki kulcsokat és hatalmat. Ezek a kulcsok ennek a népnek adattak, és nekünk hatalmunkban áll folytatni a Joseph által elkezdett munkát, míg mindent elő nem készítettünk az Ember Fiának eljövetelére. Ez az utolsó napi szentek feladata (DBY, 458).

Ezt a királyságot nem tudják elpusztítani [a gonoszok], mert ez az utolsó sáfárság – mert ez az idők teljessége. Ez minden sáfárság utolsó sáfársága, mely nagyszerűségében és dicsőségében felül fog múlni minden más sáfárságot, mely valaha is megadatott az emberek fiainak a föld színén. Az Úr vissza fogja hozni Siont, meg fogja váltani Izráelt, felállítja zászlaját a földön, és lerakja királysága törvényeit, és ezek a törvények győzedelmeskedni fognak (DBY, 442).

Javaslatok a tanuláshoz

Isten a halandóságban először Ádámnak nyilatkoztatta ki az üdvözülés tervét, és azóta időről-időre visszaállította királyságát prófétáin keresztül.

• Miként írta le Young elnök „a nagyszerű tervet, melyet az üdvözülés tervének hívnak”? (Lásd még Ábrahám 3:21–28.)

• Amikor az Úr kinyilatkoztatja az üdvözülés tervét az embereknek, és megszervezi a királyságát a földön, mire van szükség „működésének teljességéhez”?

• Young elnök szerint mikor ismertette Isten az üdvözülés tervét és a papságot gyermekeivel a földön? (Lásd még Mózes 5:58–59; 6:7.)

• Mi volt az evangélium fő sáfárságainak élén álló egyes próféták különleges elhívása?

A papság és a királyság evangéliumának teljessége a nagy hitehagyás időszakában elveszett a földről.

• Young elnök szerint miért vétetett el Krisztus kezdeti egyháza a földről?

• Milyen bizonyítékai vannak annak, hogy Krisztus kezdeti Egyháza és papsága elveszett a földről? (Lásd még Joseph Smith története 1:17–20.) Mit tettek a kezdeti Egyház tagjai, amivel olyan messzire távolodtak „az igazság és a becsületesség ösvényétől”? Miként tudtátok életetek során a papság által megállapítani, „hogy mi igaz és mi nem igaz”?

Az Úr ebben a végső sáfárságban Joseph Smith prófétán keresztül állította vissza evangéliumát és a papsági felhatalmazást.

• Isten egy „alázatos, egyszerű, szerény származású” ifjúval tudatta igazságát, „aki őszintén tudakozódott, hogy Istent megismerhesse”. Mit jelent ez nektek, és másoknak, akik őszintén keresik az igazságot?

• Milyen tulajdonságokkal rendelkezett Joseph, melyek segítettek neki betölteni az elhívását, hogy ő legyen „ennek a világnak az utolsó sáfárságában az a férfi, aki napvilágra hozza az embereknek Isten igéjét”?

• Milyen szerepet játszik Mormon könyve az evangélium visszaállításában? (Lásd még T&Sz 20:6–16.) Mit tanulhatunk Oliver Cowdery bizonyságából Mormon könyvéről?

• Mi volt Young elnök bizonysága „az utolsó napi szentek feladatáról”?

Péter, Jakab és János művészi ábrázolása, amint visszaállítják az elmúlt sáfárságok kulcsait. Young elnök azt mondta, hogy az idők teljességének sáfársága „nagyszerűségében és dicsőségében felül fog múlni minden más sáfárságot, mely valaha is megadatott az emberek fiainak a föld színén” (DBY, 442).

Peter Whitmer felújított faháza a New York állambeli Fayette-ben. Az eredeti házban 1830. április 6-án szervezték meg az Egyházat.