Az Úr Jézus Krisztusba vetett hit

A Jézus Krisztusba vetett hit erőteljes motiváló erő volt Brigham Young elnök életében. Az Üdvözítőbe és Jézus Krisztus visszaállított evangéliumába vetett hite képessé tette őt a nagy nehézségek és a kemény megpróbáltatások átvészelésére. Ezzel a hittel indult el számos misszióba; tartott ki Sión táborának nehézségei közepette; állt szilárdan és maradt hű az evangéliumhoz, valamint Joseph Smith prófétához a kirtlandi nehéz időkben, amikor a szentek közül olyan sokan elhagyták az Egyházat. Ezzel a hittel vezette el a szenteket a Nagy-Sós-tó völgyébe, és alapította meg ott Isten országát. Azt mondta: „Minden egyénnek, aki ebben az Egyházban él, hithűnek kell lennie. Nem futhatnak az orruk után, de gyakorolniuk kell az Úr Jézus Krisztusba vetett hitüket, hogy élvezhessék a Szentlélek világosságát. Amennyiben nem törődnek ezzel, birtokába veszi őket a világ szelleme, és akkor rideggé és terméketlenné válnak, majd elemészti őket a sötétség és a szellemi halál” (DNW, 1855. április 25., 2).

Brigham Young tanításai

Az Úr Jézus Krisztusba vetett hit az evangélium első tantétele, és ezt csak a Szentlélek ereje által lehet megérteni.

Az általunk hirdetett evangélium Isten üdvözítő ereje; ennek az evangéliumnak az első tantétele pedig … az Istenbe vetett hit, valamint az Ő Fiába, a mi Üdvözítőnkbe vetett hit. El kell hinnünk, hogy Ő az a személy, akinek a szentírások ábrázolják. … Hinnünk kell abban, hogy ugyanez a Jézus megfeszíttetett a világ bűneiért (DBY, 153).

Mondhatjátok, hogy nem érdemes az Úrra és az Ő evangéliumára odafigyelni, vagy meghajolhattok azok előtt (DBY, 153).

Az evangélium első tantételeinek megértéséhez – a helyes megértésükhöz szüksége van az embernek egy olyan bölcsességre, mely felülről adatik; a Szentiélektől kell felvilágosítást kapnia; … saját magának élveznie kell az üdvözülés áldásait, hogy másoknak is átadhassa azokat (DBY, 152).

Az igazságnak minden része, amelyet megkaptak az emberek, Isten ajándéka. Megkapjuk ezeket az igazságokat, majd dicsőségtől dicsőségig haladunk, … elnyerve mindenek tudását, és Istenekké, Isten gyermekeivé válunk. Ők a celesztiálisak. Ők azok, akiket az Űr kiválasztott, mert engedelmesek voltak. Nem utasították el az igazságot, amikor meghallották azt. Ők azok, akik nem utasították el az evangéliumot, hanem igaz valójukban elismerték Jézust és Istent; akik igaz valójukban elismerték az angyalokat. Ők azok, akik az emberiség üdvözülésén munkálkodnak (DBY, 152).

A Krisztusba vetett hit Isten ajándéka, melyre hit, engedelmesség és igaz cselekedetek által tehetünk szert.

Amikor hisztek az evangélium tantételeiben és kifejlődik bennetek a hit, mely Isten ajándéka, akkor Ő még több hitet ad, hitet a hithez. Ajándékként adja teremtményeinek a hitet, de teremtményei öröklik azt a kiváltságot, hogy igaznak vagy hamisnak hiszik-e majd az evangéliumot (DBY, 154).

Amennyiben általános értelemben beszélünk a hitről, Isten ereje ez, mely által teremtetnek és teremtettek a világok, és Isten ajándéka azoknak, akik hisznek és betartják a parancsolatait. Más részről azonban nincs olyan élő, intelligens lény, aki függetlenül attól, hogy Istent szolgálja-e vagy sem, hit nélkül cselekedne. Éppen annyira próbálhatna meg lélegzetvétel nélkül élni, mint a hit tantétele nélkül. De el kell hinnie az igazságot, engedelmeskedni kell az igazságnak, és gyakorolnia kell az igazságot ahhoz, hogy elnyerje Isten erejét, melyet hitnek neveznek (DBY, 153).

Tartozunk azzal, hogy bízunk Istenünkben, és ez mindennek az alapja, amit képesek vagyunk magunktól megtenni (DBY, 154).

Amikor a kinyilatkoztatásokat olvassátok, vagy amikor az Úr rátok vonatkozó akaratát halljátok, a saját érdeketekben soha ne fogadjátok azt tétova szívvel (DBY, 155)!

Mennyei Atyánk nem mindig nyilatkoztatja ki gyermekeinek gondviselése titkos cselekedeteit, és nem mutatja meg nekik kezdettől fogva a véget, mert meg kell tanulniuk bízni abban a személyben, aki megígérte, hogy megharcolja a csatáinkat, és győzelemmel koronáz minket, ha olyan hithűek vagyunk, mint amilyen hithű Ábrahám volt (DBY, 156).

Amikor az embereknek szokásává válik minden ponton elfilozofálni, és arra támaszkodni, amit emberi érvelésnek hívunk, akkor folyamatosan ki vannak téve a tévedés lehetőségének. De helyezzetek valakit olyan helyzetbe, ahol annak érdekében, hogy fenntartsa magát, el van kötelezve vagy rá van kényszerítve, hogy hite legyen Jézus Krisztus nevében, és ez el fogja őt vinni arra a pontra, ahol saját maga tudja majd a dolgokat. Boldogok azok, akik megpróbáltatásokon mennek keresztül, ha becsületesek maradnak és megtartják az elhívásukba vetett hitüket (DBY, 154).

Az igaz cselekedetek mutatják meg és erősítik a hitet.

Ha egy számomra megfelelő kifejezést kellene használnom annak elmagyarázására, hogy mennyi bizalmunk legyen Istenben, azt mondanám: fenntartás nélküli bizalom. Hiszek az Istenemben, és ez a hit megfelel a cselekedeteimnek. Nem bízom a cselekedetek nélküli hitben (DBY, 155).

Ha a nép csak jó cselekedeteket végez, biztos vagyok benne, hogy lesz hitük, amikor elérkezik a szükség ideje (DBY, 154).

Amikor hit fakad a szívben, jó cselekedetek követik azt, és a jócselekedetek növelni fogják bennük ezt a tiszta hitet (DBY, 156).

Hitem ez: ha megtettünk mindent, amit tudunk, akkor az Úr el van kötelezve és nem fogja cserbenhagyni a hithűeket; el fogja végezni a többit (DBY, 155).

Amikor olyan körülmények közé kerül valaki, hogy nem lenne képes megszerezni semmit, amivel fenntarthatná az életét, kiváltsága az Istenbe vetett hit gyakorlása lenne, hogy Isten táplálni fogja őt. Lehet, hogy egy hollót küld, hogy felvegyen egy darab száraz húst valahonnan, ahol sok van, és ledobja az éhezőnek. Amikor nem vagyok képes saját magam táplálására azon lehetőségek kihasználása által, melyeket Isten megadott nekem, akkor [Istennek] még mindig van ideje arra, hogy gondviselésének gyakorlása által szokatlan módon tegyen eleget a kívánságaimnak. De amikor tudunk magunkon segíteni, akkor kötelességünk megtenni azt (DBY, 155).

Rengeteg jó ember, akiben sok megvan az Úr Szelleméből, hajlik természeténél fogva a kételkedésre, mert olyan kevés önbizalom van benne, hogy néha még azt is kétségbe vonja, hogy igazán szent vagy sem. Ezek az emberek gyakran kételkednek, amikor nem kellene azt tenniük. Ameddig alázatosan járnak Isten előtt, betartják a parancsolatait, eleget tesznek a szertartásainak, érzéseik szerint mindent készek feladni Krisztusért, és mindent megtesznek az Ő országa előrehaladásáért, addig soha nem kell kételkedniük, mert a Szellem tanúsítani fogja nekik, hogy Istentől valók-e vagy sem (DBY, 155).

Amennyiben az utolsó napi szentek kiváltságaikra érdemesen élnek, gyakorolják a Jézus Krisztus nevébe vetett hitet, és napról napra folyton a Szentlélek teljességét élvezik az életükben, nincs olyan dolog a föld színén, amit ne kapnának meg, ha kérik. Az Úr arra vár, hogy bőkezű lehessen ezzel a néppel szemben, és kitölthesse rájuk a kincseket, megtiszteltetést, dicsőséget és erőt, hogy minden dolognak birtokában lehessenek, az ígéretek szerint, amiket az apostolain és a prófétáin keresztül adott (DBY, 156).

Javaslatok a tanuláshoz