27. Fejezet

A tudás megszerzése tanulás és hit által

Annak, ellenére, hogy Brigham Young elnök csak 11 napig járt hivatalosan iskolába, megértette, hogy szükség van a világ dolgainak és Isten bölcsességének a megismerésére is. Soha nem szűnt meg tanulni könyvekből, a szentírásokból, valamint az Úr kinyilatkoztatásaiból, és megtanította a szenteknek, hogy létesítsenek iskolákat, és leljék örömüket a tanulásban. 1850-ben megalapította a Deseret Egyetemet, mely később a Utah Egyetem lett. 1875-ben egy akadémiát alapított Provo városában, Utah államban, mely később a Brigham Young Egyetem lett. 1877-ben alapították meg Logan városában, Utah államban a Brigham Young Főiskolát, hogy tanárokat képezzenek az utolsó napi szentek közösségei számára. Az oktatás iránti elkötelezettségével egyezett meg az is, hogy otthona közelében élete utolsó 12 éve során egy családi iskolát tartott fenn. Egyetemek alapítójaként és igazi tanárként Young elnök azt tanította, hogy ha a Mennyei Atyához hasonlókká szeretnénk válni, akkor folyamatosan növekednünk kell tudásban és bölcsességben.

Brigham Young tanításai

„El vagyunk kötelezve a tanulásra”, az ismeretszerzésre, valamint arra, hogy örökkévaló tantételek szerint éljünk.

Míg a föld lakosai minden képességüket, legyen az elméleti vagy fizikai, tűnő dolgokra pazarolják, addig azok, akik utolsó napi szenteknek vallják magukat, akiknek kiváltságukban áll elnyerni és megérteni a szent evangélium tantételeit – el vannak kötelezve a tanulásra, valamint arra, hogy felfedezzék és életükben gyakorolják azokat a tantételeket, melyek a tervek szerint megmaradnak, és amelyek folyamatos gyarapodáshoz vezetnek mind ebben, mind a következő világban (DNW, 1854. július 20., 1).

Jézus Krisztus vallása nemcsak Isten dolgaival ismerteti meg az embereket, és nemcsak erkölcsi kiválóságot és tisztaságot fejleszt ki bennük, de minden lehetséges biztatást és késztetést megad nekik, hogy gyarapodjanak a tudásban és az intelligenciában, a technika minden ágában, avagy a művészetekben és a tudományokban; mert minden bölcsesség, valamint a világ minden művészete és tudománya Istentől való, és abból a célból adatott, hogy népének javára szolgáljon (DBY, 247).

Az evangélium magában foglal minden ismert és az emberek fiai által tanulmányozott művészetet és tudományt. Honnan érkezett a tudás, mely lehetővé tette, hogy az emberek ilyen nagyszerű eredményeket érjenek el a tudományok és a technika területén az elmúlt pár év során? Tudjuk, hogy a tudás Istentől való, de miért nem ismerik Őt el? Mert a saját érdekük mellett vakok minden másra, és nem úgy látják és értik meg a dolgokat, ahogy azok vannak. Ki tanította meg az embernek, hogy kordában tartsa a villámlást? Vajon minden segítség nélkül fedezte fel ezt az ember? Nem, a Legfelsőbb Lénytől kapta a tudást. Minden művészet és tudomány is Tőle származik, bár az egyik vagy a másik egyén kapja az elismerést. De honnan kapták a tudást, avagy saját maguktól rendelkeznek azzal? Nem. Be kell ismerniük, hogy mesterséges segítség hiányában egyetlen fűszálat sem tudnak növeszteni, és egyetlen hajszálat sem tehetnek fehérré vagy feketévé [lásd Máté 3:36], és hogy éppen annyira a Legfelsőbb Lénytől függnek, mint a szegények és a tudatlanok. Honnan kaptuk a tudást, amellyel megalkothattuk azokat a munkaerőt spóroló gépeket, melyekről annyira híres ez a kor? A mennyből. Honnan kaptuk csillagászati ismereteinket, vagy a hatalmat arra, hogy olyan üvegeket (távcsövek lencséit) hozzunk létre, melyek behatolnak a világmindenségbe? … Istentől kapta tudását minden csillagász, művész vagy mechanikus, aki valaha is élt a földön (DBY, 246).

Az a legnagyobb nehézség, mellyel szembe kell néznünk, amit tudatlanságnak, vagy a megértés hiányának is nevezhetünk az emberekben (DBY, 247).

Az utolsó napi szentek által befogadott vallás, ha csak egy kicsit is megértik azt, arra készteti őket, hogy szorgalmasan kutassanak a tudás után [lásd T&Sz 88:118]. Nem létezik más nép, mely jobban akarná látni, hallani, megtanulni és megérteni az igazságot (DBY, 247).

Állítsátok munkába képességeiteket, és tanuljatok olyan gyorsan, ahogy csak tudtok, gyűjtsétek össze az elme minden erejét és a hit minden tantételét, majd osszátok szét tudásotokat az emberek között (DBY, 247)!

Képezzük az elménket, míg örömünk nem leljük abban, ami jó, szép és szent; folyamatosan azt az intelligenciát kutatva, mely képessé tesz minket Sion eredményes felépítésére, mely házak, tabernákulumok, Templomok, utcák és minden olyan kényelmet szolgáló és szükséges dolog építéséből áll, mely díszít és széppé tesz. Életünk minden napján igyekezzünk az Úr akaratát cselekedni, fejlesszük elménket mindennemű tudományos és gyakorlati tudás terén, és szorgalmasan igyekezzünk megérteni minden teremtett lény létezésének célját és tervét, hogy tudhassuk, mit kezdjünk az életünkkel, és hogyan fejlődjünk azon lehetőségek által, melyeket elérhetünk (DBY, 247).

Felhívtak minket arra, hogy az örökkévalóságon keresztül növekedjünk kegyelemben és tudásban.

Ez a mi munkánk, dolgunk és elhívásunk, – hogy napról-napra és évről-évre növekedjünk kegyelemben és tudásban (DBY, 248).

Amíg csak élek, soha nem szűnök meg tanulni; de még akkor sem, amikor megérkezem a szellemvilágba, mert ott még több adottságom lesz a tanulásra; és amikor ismét megkapom a testemet, akkor ezerszer annyit fogok tanulni, ezredannyi idő alatt, és akkor sem áll szándékomban felhagyni a tanulással, hanem tovább kívánom folytatni kutatásaimat (DBY, 248).

Soha nem fogjuk megérni azt a napot, amikor már nem lesz szükségünk arra, hogy tanítsanak minket, vagy amikor már nem lesz olyan dolog, amit elnyerhetünk. Nem számítok rá, hogy valaha is lesz olyan nap, amikor nem lesz egy felsőbb hatalom és egy felsőbb tudás, és ebből adódóan nem lesz késztetés a továbbhaladásra és továbbfejlődésre (DBY, 248).

Ha megélhetnénk Methuséláh életkorát, … és egész életünket az örök élet tantételeinek keresésével tölthetnénk, akkor egy örökkévalóság elmúltával azt vennénk észre, hogy még mindig csak gyermekek vagyunk – csecsemők, akik még csak most kezdték el tanulni az Istenek örökkévalóságával kapcsolatos dolgokat (DBY, 249).

Feltehetjük a kérdést: Mikor fogjuk abbahagyni a tanulást? Megmondom, mi a véleményem erről: soha, soha! (DBY, 249).

Tapasztalatból megtanultuk, hogy időt vesz igénybe a technika bizonyos ágainak, valamint minden olyan tantételnek és elképzelésnek a megismerése, amit el szeretnénk sajátítani. Minél jobban odafigyelnek az emberek egy helyes célkitűzésre, annál gyorsabban növekedhetnek és gyarapodhatnak az igazság ismeretében. Amikor megtanulnak uralkodni érzéseiken, akkor hamarosan megtanulnak olyan mértékben uralkodni gondolataikon és képzeletükön, amelyre szükség van azon dolgok elnyeréséhez, melyeket keresnek. Amíg azonban engednek egy olyan érzésnek vagy szellemnek, amely elvonja elméiket a tárgytól, amit tanulmányozni és ismerni szeretnének, addig soha nem lesznek úrrá elméik felett (DBY, 250).

Az igazság (erényes élet) melletti egész életen át kitartó szilárd, változatlan kitartás biztosítja az egyén számára az igazi intelligenciát (DBY, 245).

Képezni kell magunkat és gyermekeinket a világ ismereteiben és Isten dolgaiban.

Tanítsátok a gyermekeket, adjátok meg nekik a világi ismereteket és Isten dolgait; emeljétek fel elméiket, hogy ne csak a földet értsék meg, amelyen járunk, de a levegőt is, melyet belélegzünk, a vizet, melyet megiszunk, valamint minden olyan elemet, mely a földhöz tartozik (DBY, 251).

Győződjetek meg arról, hogy gyermekeitek megfelelő oktatásban részesülnek anyanyelvük alapjait illetően, majd haladjanak tovább a tudás magasabb ágai felé; az igaz és a hasznos tudás minden területén rendelkezzenek több ismerettel, mint amennyivel atyáik! Ha alaposan megismerték saját nyelvüket, akkor tanuljanak más nyelveket, és ismerjék meg teljes mértékben más nemzetek, népek és nyelvek életmódját, szokásait, törvényeit, kormányzatait és irodalmát! Tanuljanak meg a művészetekkel és a tudományokkal kapcsolatos minden igazságot is, valamint azt, hogy miként igazítsák ezeket jelenlegi szükségleteikhez! Tanuljanak mindenféle dologról a földön, a föld mélyén és a mennyekben (DBY, 252)!

A matematikában, a zenében, valamint a tudományokban és a művészetekben minden eredmény, minden finomítás és minden hasznos előrehaladás a szentekhez tartozik; és amilyen gyorsan csak lehetséges, vegyék igénybe az ismeretek gazdag tárát, melyet a tudományok minden szorgalmas és kitartó tanulónak felkínálnak (DBY, 252).

Boldog vagyok, hogy látom, amint gyermekeink a zene tanulmányozásával és gyakorlásával foglalkoznak. Oktassák ki őket a tanulás minden hasznos ágában, mert nekünk mint népnek, a jövőben túl kell tennünk a föld nemzetein, ami a vallást, a tudományokat és a filozófiát illeti (DBY, 256).

Több száz fiatalember van itt, aki iskolába járhat, ami sokkal jobb idejük elpocsékolásánál. Tanuljatok nyelveket, szerezzetek tudást és megértést; és mindezek során szerezzetek bölcsességet Istentől! Ne felejtkezzetek el erről, és tanuljátok meg hogyan alkalmazzátok azt, hogy életetek minden napján jól fel tudjátok használni (DBY, 252).

Járjatok iskolába és tanuljatok! … Azt akarom, hogy legyenek iskoláink, ahol foglalkoztatják az emberek elméit, és rávezetik őket, hogy ismerjék meg a művészeteket és a tudományokat. Küldjétek iskolába az idős gyermekeket és a fiatalokat is! Semmire sem vágyom jobban annál, hogy kémiát, botanikát, földtant és ásványtant tanulhassak, hogy tudhassam, min járok, milyen tulajdonságai vannak a levegőnek, melyet belélegzek, és mit iszom stb. (DBY, 253).

Olyan emberekké kell válnunk, akiknek alapos ismereteik vannak.

Olyan emberekké kell válnunk, akiknek alapos ismereteik vannak a világ dolgairól. Ismernünk kellene a különböző nyelveket, mert misszionáriusokat szeretnénk küldeni a különböző nemzetekhez és a tenger szigeteire. Azt szeretnénk, ha a misszionáriusok, akik Franciaországba mennek, folyékonyan beszélnék a francia nyelvet, akik pedig Németországba, Olaszországba, Spanyolországba és így tovább, a többi nemzetekhez mennek, azok ismernék ezeknek a nemzeteknek a nyelveit (DBY, 254).

Azt is szeretnénk, ha ismernék ezeknek a nemzeteknek és birodalmaknak a földrajzát, életvitelét, szokásait és törvényeit. … Ezt javasolják a nekünk adott kinyilatkoztatások [lásd T&Sz 88:78–80; 93:53]. Ezekben arra tanítanak bennünket, hogy a legjobb könyveket tanulmányozva olyan beható ismereteket szerezzünk a világ földrajzáról, mint amennyire kertjeinket ismerjük, és hogy olyan jól megismerjük a népeket – már amennyire az írott szöveg ábrázolni tudja őket -, amennyire családjainkat és szomszédainkat ismerjük (DBY, 254–255).

Egy hatalmas iskolában vagyunk. Szorgoskodnunk kell a tanulásban, folyamatosan gyűjtenünk kell a menny és a föld ismereteit, és jó könyveket kell olvasnunk, bár nem mondhatom, hogy minden könyv elolvasását ajánlom, mert nem minden könyv jó. Olvassatok jó könyveket, és Isten Szelleme segítségével gyűjtsetek ki belőlük annyi bölcsességet és értelmet, amennyit csak tudtok (DBY, 248)!

Azt javasolnám nektek, hogy olyan könyveket olvassatok, melyeket megéri elolvasni. Olvassatok megbízható történelemkönyveket, és a legjobb könyvekben keressétek a bölcsességet, amelyeket csak meg tudtok szerezni (DBY, 256)!

Milyen örömmel értenénk meg minden tudománnyal és művészettel kapcsolatos tantételt, és ismernénk meg alaposan a természet minden bonyolult működését, valamint a kémiai változásokat, melyek állandóan körülöttünk zajlanak! Milyen örömteli lenne ez, és az igazságnak és a hatalomnak milyen határtalan területe nyílna meg előttünk, hogy felfedezzük! Még csak a partjaihoz közelítünk az erre a földre vonatkozó információk hatalmas tengerének, hogy ne is említsük azt, ami a mennyekkel, az angyalokkal és a celesztiális lényekkel, a lakhelyükkel, az életmódjukkal, valamint a tökéletesség még magasabb fokára irányuló fejlődésükkel kapcsolatos (DBY, 255).

Az Úr Jézus Krisztus emberiségnek adott kinyilatkoztatásai képezik mindazt a tudást, mely valaha is a birtokunkban lehet. Ennek a tudásnak a nagy része olyan emberek által írott könyvekben található, akik mélyen elgondolkoztak a különböző témákon, és Jézus kinyilatkoztatásai megnyíltak elméik előtt, akár felismerték azt, akár nem (DBY, 257–258).

Vallásunk egyetlen részletében sem fog összeütközésbe kerülni a tudományos tényekkel, és nem fog ellentmondani azoknak. Vehetitek például a földtant, mely egy igaz tudomány. Egy pillanatig sem állítom azt, hogy professzorainak minden következtetése és levezetése igaz, de igazak a fő tantételei. Ezek a tudomány tényei – örökkévaló tények; és azt állítani, hogy az Úr a semmiből teremtette ezt a földet, abszurd és lehetetlen [lásd Ábrahám 3:24; T&Sz 131:7]. Isten soha semmit nem teremtett a semmiből, nem ezen rendszer vagy törvény alapján léteztek, léteznek vagy fognak létezni a világok. Egy örökkévalóság van előttünk, és ez tele van anyaggal. Amennyiben eléggé értenénk az Urat és az Ő útjait, akkor azt mondanánk, hogy vett ebből az anyagból és megalkotta ezt a földet. Nem az én feladatom megmondani, hogy mennyi ideje alkotta ezt meg, és nem szándékozom bármit is mondani erről … Ha megértenénk a teremtés folyamatát, akkor nem lenne ebben semmi titokzatosság, hanem minden ésszerű és világos lenne, mert csak a tudatlanok előtt vannak rejtélyek. Ezt abból tudjuk, amit természetes módon megtanultunk, mióta csak ember van a földön (DBY, 258–259).

Kiváltságunk az, hogy felkutassuk Isten bölcsességét.

Az ember kiváltságában áll, hogy felkutassa Isten bölcsességét a földdel és a mennyekkel kapcsolatban. Az igazi bölcsesség igazi öröm. Az igazi bölcsesség, okosság és értelem igazi vigaszt nyújt (DBY, 262).

Akinek bölcsességre vágyik a szíve, és szorgalmasan igyekszik megérteni a dolgokat, az hatalmassá növekszik Izráelben (DBY, 261).

Vessétek el szívetekben a bölcsességet, és engedjétek, hogy bőséges termést hozzon! Hasznosabb lesz ez számotokra a világ minden aranyánál, ezüstjénél és más gazdaságánál. Engedjétek, hogy a bölcsesség kihajtson a szívetekben, és ápolgassátok azt (DBY, 261)!

Mint ahogyan előkészítjük az anyagokat egy ház vagy egy Szent Templom építéséhez, éppen úgy fel tud készülni az ember az örök bölcsesség elnyerésére. Elmegyünk oda, ahol anyagokat találunk a házhoz, és úgy munkáljuk meg őket, hogy megfeleljenek céljainknak. Ugyanígy elmehetünk oda, ahol az örök bölcsesség lakozik, és szorgalmasan kutathatunk azon a helyen, hogy a miénk lehessen, mert nagyobb ára van annak a gyöngyöknél [lásd Jób 28:18] (DBY, 261–262).

Miután mindent megtettünk azért, hogy bölcsességet nyerjünk a legjobb könyvekből stb., még mindig van mindenki előtt egy nyitott forrás: „Ha pedig valakinek közületek nincsen bölcsessége, kérje Istentől” [lásd Jakab 1:5] (DBY, 261).

Amennyiben úgy éltek, hogy veletek van a Szentlélek, … rögtön látni fogjátok a különbséget az emberek bölcsessége és Isten bölcsessége között; akkor mérlegre tehetitek a dolgokat, és az igazi értékük alapján becsülhetitek meg őket (DBY, 323).

Minden utolsó napi szent folyamatosan gyakorolja minden jó szó kimondását és minden jó munka elvégzését, hogy Istent Istennek ismerje el, hogy szigorúan betartsa törvényeit, valamint megtanulja szeretni az irgalmasságot (kegyelmet), elkerülje a gonoszt, és folyamatosan annak megtételében lelje örömét, ami kedves Isten előtt (DBY, 261).

Csak egyetlen olyan Forrás van, ahonnan bölcsességet kaphat az ember: és ez Isten, aki minden bölcsesség forrása. Bár az ember állíthatja, hogy saját bölcsessége által, meditáció és gondolkozás útján fedezett fel valamit, mindenért Mennyei Atyánknak maradnak adósai (DBY, 259–260).

Javaslatok a tanuláshoz

„El vagyunk kötelezve a tanulásra”, az ismeretszerzésre, valamint arra, hogy örökkévaló tantételek szerint éljünk.

• Míg mások „minden képességüket … tűnő dolgokra pazarolják”, hogyan fektessék be az utolsó napi szentek idejüket és energiájukat? Mik azok a „tűnő dolgok”? Soroljatok fel néhányat azon tantételek közül, „melyek a tervek szerint megmaradnak, és … gyarapodáshoz vezetnek … a következő világban”!

• Ki a forrása minden nagy eredménynek a tudás területén? Kinek a javára írják az emberek általában ezeket az eredményeket?

• Milyen módokon biztatja az evangélium az Egyház tagjait arra, hogy „gyarapodjanak a tudásban és az intelligenciában”? Miért van az, hogy „nem létezik más nép, mely jobban akarná látni, hallani, megtanulni és megérteni az igazságot”? Miért ne hagyjunk fel soha a tanulással?

• Hogyan „képezzük az elménket, míg örömünk nem leljük abban, ami jó, szép és szent”? Milyen eredményei vannak annak, ha „fejlesztjük az elménket”?

Felhívtak minket arra, hogy az örökkévalóságon keresztül növekedjünk kegyelemben és tudásban.

• Young elnök szerint mikor hagyja abba az ember a tanulást?

• Milyen utat kell követnünk ahhoz, hogy uralkodni tudjunk elménken és igazi intelligenciát biztosítsunk magunknak?

Képezni kell magunkat és gyermekeinket a világ ismereteiben és Isten dolgaiban.

• Young elnök megparancsolta nekünk, hogy tanítsuk gyermekeinket. Mit tanítsunk nekik? Mit tehetünk, amivel arra biztatjuk gyermekeinket, hogy tanultak legyenek?

• Hogyan egyensúlyozhatjuk ki a világi tudás elnyerését Isten bölcsességének az elnyerésével? Hogyan működnek együtt ezek a célok?

• Mik a tanárok feladatai a gyermekek tanításában? A szülőké? Más felnőtteké?

Olyan emberekké kell válnunk, akiknek alapos ismereteik vannak.

• Miért törekedjünk az „alapos tudásra”? Mit tanuljunk? Miért kell a szentírásokon kívül mást is olvasni?

• Young elnök arra intett bennünket, hogy „a legjobb könyveket tanulmányozzuk”. Milyen könyvekre utalt? Hogyan különböztethetjük meg a jó könyveket a rosszaktól? Milyen könyvek tanulmányozásából húztatok hasznot, melyeket „a legjobb könyvek” csoportjába sorolnátok? Azon kívül, hogy jó könyveket tanulmányoztok, még hogyan tehettek szert a tudásra?

• Mi a forrása mindannak a tudásnak, „mely valaha is a birtokunkban lehet”? Hogyan tanulhatunk még hatékonyabban ebből a forrásból?

• Young elnök szerint milyen kapcsolat áll fenn az igaz vallás és „a tudomány tényei” között?

Kiváltságunk az, hogy felkutassuk Isten bölcsességét.

• Young elnök azt mondta, hogy Isten bölcsessége hasznosabb lesz számotokra „a világ minden aranyánál, ezüstjénél és más gazdaságánál”. Hogyan lehet „öröm” és „vigasz” az igazi bölcsesség?

• Kihez fordulunk „örök bölcsességért”? Hogyan kell felkészülnünk arra, hogy örök bölcsességet kapjunk? Hogyan láthatjuk meg „a különbséget az emberek bölcsessége és Isten bölcsessége között”?

Karl G. Maeser fényképe, aki a Brigham Young Akadémia első tanára volt, ami később a Brigham Young Egyetem lett.

A Brigham Young Akadémia tantestülete 1885 körül.