Üdvözülés Jézus Krisztus által

Brigham Young elnök ezt kérdezte: „Nem fog senki elveszni?” Nem fogja senki magán érezni a Mindenható haragját? Először is azt tudom mondani, mint ahogy azt életemben mindig is elmondtam, bárhol prédikáltam, hogy soha nem volt velem annak a szelleme, hogy a pokolról és a kárhozatról prédikáljak az embereknek. Sokszor megpróbáltam már – az elmúlt Sabbat napján, és ma is megpróbáltam eljutni ehhez a témához, a gonoszok szenvedéséhez. Úgy tűnik, szenvedni fognak, de az én szívem semmi mással nem hajlandó foglalkozni, mint az emberek üdvözülésével” (DBY, 338). Young elnök azt tanította, hogy „mindenki feltámad” (DBY, 391). Egy olyan üdvözülésről beszélt, mely „az egész emberiséget eléri” (DBY, 389). Ezenkívül pedig beszélt az örök életről mindazoknak, akik szigorúan „engedelmeskednek Isten [törvényei] kitételeinek, és kitartanak a hithűségben” (DBY, 387).

Brigham Young tanításai

Az üdvözülés, melyet Jézus Krisztus kínál, az egész emberiséget eléri.

Lássátok Atyánk és Istenünk jóságát, hosszútűrését, kedvességét és erős szülői érzését, amint elkészíti az utat, és megadja a szükséges dolgokat az emberek fiainak üdvözítéséhez – nemcsak az utolsó napi szentekéhez, nemcsak azokéhoz, akik számára elérhetőek a celesztiális törvény első tantételei, hanem mindenki üdvözítéséhez. Ez egy univerzális üdvözülés – egy univerzális megváltás (DBY, 338).

Hányan fognak megmaradni? Mindenki, aki nem tagadja meg Isten Fiának hatalmát és jellemét, és nem szegül ellen annak – aki nem követ el bűnt a Szentlélek ellen (DBY, 387).

Minden nemzet osztozni fog ezekben az áldásokban; mindannyian benne foglaltatnak az Üdvözítő általi megváltásban. Minden emberért megízlelte a halált; mindannyian az Ő hatalmában vannak, és Ő a kárhozat fiait kivéve mindannyiukat megmenti (üdvözíti), amint azt megmondta. Az Atya minden teremtményt az Ő hatalmába helyezett ezen a földön. Maga a föld és rajta az emberiség, a barmok, a tengerek halai és az ég madarai, a rovarok és minden csúszó-mászó állat, a földgolyóhoz tartozó minden dologgal együtt az Üdvözítő kezeiben van, és Ő mindannyiukat megváltotta (DBY, 338).

Ádám minden egyes fiának és leányának neve fel van már írva a Báránynál, az Élet könyvében. Előfordulhat valaha is, hogy kitöröltetnek onnan? Igen, ha a kárhozat fiaivá válnak, de addig nem. Minden embernek kiváltságában áll ott örökkön-örökké megőrizni azt. Amennyiben elhanyagolják ezt a kiváltságot, akkor kitöröltetik a nevük, de addig nem. Minden név fel van ott írva az emberiség családjában, és az Úr mindaddig ott tartja őket, míg az igazságot megismerve fel nem lázadnak ellene, és képessé nem válnak arra, hogy bűnt kövessenek el a Szentlélek ellen; akkor aztán levetik őket a pokolba, nevük pedig kitöröltetik a Báránynál lévő Élet könyvéből (DBY, 387–388).

Örömöt jelent majd számunkra az a tudat, hogy mindenkit megmentettünk, akit az Atya a hatalmunkba [sáfárságunkba] helyezett. Jézus azt mondta, hogy senki nincs elveszve, kivéve a kárhozat fiait. Egyik testvérét sem fogja elveszíteni, a kárhozat fiait kivéve. Üdvözítsünk (mentsünk meg) tehát mindenkit, akit az Atya a hatalmunkba helyez (DBY, 388).

Vallásunk az egész emberiség képességeihez van mérve. Nem küldi el az emberek egy csoportját örökkön-örökké kínok között üvölteni, de Ádám és Éva utolsó fia és leánya után is kinyújtja a kezét, és kirántja őket a börtönből, kinyitja az ajtókat, szétszakítja a kötelékeket, és minden olyan lelket előhoz, aki elnyeri az üdvözülést (DBY, 389).

A mennyben mindenki izgatottan várja, hogy megmeneküljenek (üdvözüljenek) az emberek. A mennyek siratják az embereket, azok keményszívűsége és hitetlensége, valamint amiatt, hogy lassan hisznek és lassan cselekednek (DBY, 388–389).

Amikor Isten kinyilatkoztatta Joseph Smithnek és Sidney Rigdonnak, hogy mindenkinek az általa elfogadott világosság mértékében van elkészítve egy hely, valamint aszerint, hogy mennyire utasították el a gonoszt, és gyakorolták a jó dolgokat; akkor az sok mindenkinek hatalmas próbatételt jelentett, és néhányan elpártoltak, mert Isten nem küld örök büntetést a pogányokra és a csecsemőkre, de a maga idejében mindenkinek fenntart egy helyet az üdvözülésre, és mindenképpen megáldja az őszintéket, az erényeseket és az igazakat, akár tartoztak valamilyen egyházhoz, akár nem. Ez egy új tan volt ennek a nemzedéknek, és sokan megbotránkoztak rajta (DBY, 390–391).

Nem csodálatos elgondolni azt, hogy dicsőségek birodalmai, hajlékai, és kényelmes lakóhelyek vannak elkészítve Ádám minden fiának és leányának, a kárhozat fiainak a kivételével? Nem mindenki lesz részese az első feltámadásnak, és talán sokan nem jelennek majd meg a második során sem, de mindenki fel fog támadni (DBY, 391).

Krisztus engesztelő áldozata által mindenki, aki hithűnek bizonyul az evangélium törvényei és szertartásai iránt, a celesztiális birodalomban fog üdvözülni.

Megvan a lehetőségük a felmagasztosulásra azoknak is, akik ezelőtt éltek, és azoknak is, akik most élnek. Megérkezett az evangélium. Elküldetett a világba az igazság, a világosság és az erényesség, és akik befogadják ezeket, azok üdvözülni fognak Isten celesztiális birodalmában. És akik tudatlanság, hagyományok, babonák vagy az atyák hamis tantételei miatt nem fogadják be ezeket, azok is egy jó és dicsőséges birodalmat fognak örökölni, és több dolgot fognak élvezni és többet fognak kapni, mint amit valaha is elképzelt az emberi szív, hacsak egy kinyilatkoztatást nem kapott (DBY, 389).

Ezek a szavak [lásd T&Sz 88:21–24] fejezik ki a tényt, amire Jézus akkor utalt, amikor ezt mondta: „Az én Atyámnak házában sok lakóhely van” [János 14:2; T&Sz 98:18]. Nem állok készen annak megnevezésére, hogy hány, de három kifejezetten szóba kerül: a legmagasabb, a celesztiális; az alatta következő, a terresztriális; és a harmadik, a telesztiális. Ha erőfeszítést tennénk annak elolvasására, hogy mit mondott az Úr népének az utolsó napokban, akkor rájönnénk, hogy gondoskodott a föld minden lakosáról. Minden olyan személy, aki vágyik rá és egy kicsit is igyekszik azon, hogy felülkerekedjen a gonosz dolgokon, elnyomja magában a gonoszságot, és érdemesen éljen egy dicsőségre, meg fog kapni egyet. Nekünk, akik megkapták Isten Fia evangéliumának vagy a mennyek országának a teljességét, amely a földre jött; birtokunkban vannak azok a törvények, szertartások, parancsolatok és kinyilatkoztatások, melyek szigorú engedelmesség által felkészítenek minket a celesztiális birodalom öröklésére, hogy belépjünk az Atya és a Fiú jelenlétébe (DBY, 391).

Nem számít a külső megjelenés, ha igazán tudom, hogy az emberek szíve teljes mértékben el van kötelezve amellett, hogy Mennyei Atyjuk akaratát tegyék, akkor meginoghatnak és sok mindent megtehetnek az emberi természet gyengeségéből adódóan, mégis üdvözülni fognak (megmenekülnek) (DBY, 389).

Amennyiben azokkal a kitételekkel együtt fogadjuk el az üdvözülést, ahogyan azt nekünk felajánlották, akkor őszintéknek kell lenni a gondolatainkban, a visszaemlékezéseinkben és az elmélkedéseinkben, a személyes köreinkben és az üzleti ügyeinkben, a kijelentéseinkben és életünk minden cselekedetében; nem félve egyetlen téves tantételtől, egyetlen elénk táruló hamis tantételtől sem, és teljes mértékben figyelmen kívül hagyva azokat (DBY, 389).

Annak ellenére, hogy egy népként ugyanaz az érdekünk, emlékezzetek arra, hogy az üdvözülés egyéni munka; mindenki magának végzi azt el. Többet értek ezalatt annál, mint aminek teljes elmondására most időm lenne, de utalok rá egy kicsit. Vannak ebben az Egyházban olyanok, akik úgy gondolják, hogy mások erényességéből adódóan fognak üdvözülni. El fogják hibázni a céljukat. Vannak olyanok, akik pont akkor fognak megérkezni, amikor bezárul a kapu, és ebben az esetben bizony előfordulhat, hogy kizárnak benneteket. Akkor aztán hívhattok valakit, aki saját hithűségéből adódóan Jézus Krisztus kegyelme által belépett a celesztiális birodalom kapuján, hogy nyissa ki nektek, de ez nem tartozik a feladatai közé. Ez lesz azoknak a személyeknek a sorsa, akik hiábavalóan abban reménykednek, hogy Valaki testvér erényességén és hatásán keresztül fognak üdvözülni. Előre figyelmeztetlek benneteket, hogy fejlesszétek magatokban az erényességet és a hithűséget, mert ez az egyetlen útlevél a celesztiális boldogsághoz (DBY, 390).

Ha Brigham testvér rossz útra tér és kizáratik a mennyek országából, akkor senki mást nem lehet hibáztatni, csak Brigham testvért. Én vagyok az egyetlen lény a mennyben, a földön vagy a pokolban, akit hibáztatni lehet (DBY, 390).

Ez ugyanúgy vonatkozik minden utolsó napi szentre. Az üdvözülés egyéni művelet. Én vagyok az egyetlen személy, aki egyáltalán üdvözíthetem (megmenthetem) magamat. Amikor elküldik nekem az üdvözülést, akkor elutasíthatom vagy elfogadhatom azt. Ha elfogadom, akkor ebből adódóan egész életemben engedelmességet tanúsítok, és alávetem magam az üdvözülés nagyszerű Szerzőjének, valamint azoknak, akiket kijelöl az oktatásomra. Ha elutasítom azt, akkor inkább saját akaratomnak ösztökélését követem, mint Teremtőm akaratát (DBY, 390).

Soha nem volt senki, akit túl-üdvözítettek volna. Aki üdvözült, és aki valaha is üdvözülni fog az eljövendőben, az éppen csak üdvözül, és akkor nem jár küszködés nélkül a dolgok legyőzése, ami megköveteli a lélek minden energiájának a bevetését (DBY, 387).

Ahol Isten és Krisztus laknak, az magában már egy birodalom – a celesztiális birodalom (DBY, 388).

Azok a férfiak és nők, akik helyet szeretnének kapni a celesztiális birodalomban, rá fognak jönni, hogy mindennap harcolniuk kell (DBY, 392).

Értelmetlen és nevetséges azt képzelni, hogy egy személy anélkül fog üdvözülni Isten celesztiális birodalmában, hogy fel lenne keszülve arra, hogy egy tiszta és szent helyen lakjon. Ha van valaki, aki azt gondolja, hogy elnyerheti az Atya és a Fiú jelenlétét anélkül, hogy megharcolna azért, valamint anélkül, hogy a vallása szerint élne, az csalódni fog. Ebből következik tehát, hogy minél hamarabb elhatározzuk, hogy a vallásunk szerint élünk, annál jobb lesz nekünk (DBY, 392).

A menny igazgatási módszere abból áll, hogy mindenkit összegyűjtsön és mindenkit üdvözítsen, akit üdvözíteni lehet (DBY, 387).

Az embereknek meg kellene érteniük, hogy nem született olyan férfi vagy nő a föld színén, aki ne üdvözülhetne Isten országában, ha tesz is annak érdekében (DBY, 387).

Mindenkinek meglesz a lehetősége az evangélium befogadására, aki valaha is élt, él vagy élni fog ezen a földön. Ott [a szellemvilágban] is lesznek majd apostolok, próféták és szolgálók, mint ahogy itt is vannak, hogy az igazság és az erény útján visszavezessék őket Istenhez. Mindenkinek meglesz a lehetősége az üdvözülésre és az örök életre (DBY, 387).

Ha egy a hitünk és összefogunk egy nagy cél elérése érdekében, és én egyénileg bejuthatok a celesztiális birodalomba, akkor ti és mindenki más is ugyanazon szabály alapján juthat be oda (DBY, 387).

Mennyei Atyánk fel fogja magasztosítani bátor gyermekeit, hogy hatalommal és dicsőséggel örökké az Ő jelenlétében éljenek.

Minden szellem ugyanazt kapta? Nem, semmi esetre sem. Mindannyian egyenlőek leszünk a celesztiális birodalomban? Nem. [Lásd T&Sz 131:1–4.] Néhány szellem nemesebb a többinél; néhány több dolog elnyerésére képes, mint mások. Ugyanaz a változatosság jellemzi a szellemvilágot, amit itt is láttok, mégis mindannyian ugyanazoktól a szülőktől származnak, egy Atyától és egy Istentől (DBY, 391).

Az Úr terve, kívánsága, akarata és szándéka az, hogy a föld lakosai képességeik szerint felmagasztosuljanak a királyságokhoz, trónusokhoz, birodalmakhoz, fejedelemségekhez és hatalmakhoz. … Először mindannyiukat ki kell tenni a bűnnek és a halandó test csapásainak, hogy érdemesnek bizonyulhassanak; és akkor az evangélium készen áll arra, hogy megragadja és felemelje, valamint egységessé tegye őket, hogy megvilágosítsa az értelmüket, és eggyé tegye őket az Úr Jézusban, hogy hitük, imáik, reményeik, szenvedélyeik és vágyaik mindig csak egy dologra összpontosuljanak (DBY, 391–392).

Ez a különbség az igaz és a bűnös, az örök élet és a halál, a boldogság és a boldogtalanság között: akik felmagasztosulnak, azok számára nincsenek behatárolva vagy beszűkítve a lehetőségek, áldásaik folytatódnak, és nincs vége királyságaiknak, trónusaiknak, birodalmaiknak, fejedelemségeiknek és hatalmaiknak, hanem az örökkévalóságon át gyarapodni fognak (DBY, 63).

Ki képes arra, hogy meghatározza az emberek isteni voltát? Csak azok, akik megértik az örökkévalóság igaz tantételeit – az élettel és az üdvözüléssel kapcsolatos tantételeket. A felmagasztosulás által az ember nem veszíti el a természetesen neki adott hatalmat és képességeket; ellenkezőleg: ha az életre vezető úton jár, akkor több hatalmat, nagyobb befolyást és több képességet nyer az azokban való fejlődés minden egyes lépése során (DBY, 392).

A királyság (ország), melynek részét képezi ez a nép, a celesztiális birodalomhoz tartozik; ez egy olyan birodalom, melyben felkészülhetünk arra, hogy belépjünk az Atya és a Fiú színe elé. Éljünk hát úgy, hogy ezt a dicsőséget örököljük! Isten megígérte nektek, Jézus megígérte nektek, és az apostolok és próféták régen is megígérték, és napjainkban is megígérik nektek, hogy mindazon dolgok szerint kapjátok majd a jutalmatokat, amire csak az Úr előtt igaz életet élve vágytok, ha ezért a jutalomért éltek (DNW, 1860. október 31., 1).

Az üdvözülés az ember, az angyalok és az Istenek teljes léte, az örök élet – az élet, mely volt, van és lesz. Mi pedig emberi lényekként örökösei vagyunk az élet ezen teljességének, ha rászánjuk magunkat arra, hogy szigorúan engedelmeskedünk Isten törvényei feltételeinek, és kitartunk a hithűségben (DBY, 387).

Ha arany vagy ezüst van a birtokotokban, ne engedjétek azt magatok és a kötelességetek közé állni. Megmondom nektek, mit kell tennetek felmagasztosulásotok elnyeréséért, melyet csak és kizárólag ezen az úton nyerhettek el. Ha szenvedélyeiteket oly módon irányítjátok bármely dologra, hogy az a legkisebb mértékben is megakadályoz benneteket, hogy az Úrnak szenteljétek azt a dolgot, akkor először ezt a dolgot adjátok oda, hogy az egész felajánlása teljes lehessen … Ha még nem adtam teljes szívemet ennek a munkának, akkor odaadom az időmet, a tehetségeimet, kezeimet és javaimat, míg a szívem bele nem egyezik abba, hogy alárendelje magát. Addig dolgoztatom kezeimet Isten ügyének szolgálatában, míg meg nem hajlik előtte a szívem. … Most elmondtam nektek, milyen úton járjatok, hogy elnyerjétek a felmagasztosulást. Először és elsősorban az Úrhoz kell ragaszkodnunk. Ügyének és királyságának felépítése legyen az elsődleges szempontunk (DNW, 1854. január 5., 2).

Senki nem fog üdvözülni és az Atya jelenlétébe jönni, hacsak nem Jézus Krisztus evangéliuma által – ez éppen úgy igaz az egyik, mint a másik emberre. Az Úrnak megvan az ügye, az útjai, a munkája; be is fogja fejezni azt. Jézus teljes erejéből azon munkálkodik, hogy megszentelhesse és megválthassa a földet, férfi- és nőtestvéreit pedig visszahozhassa az Atya jelenlétébe. Vele együtt munkálkodunk az egész emberiség megtisztításán, hogy velük együtt felkészüljünk arra, hogy Istennel lakjunk majd az Ő birodalmában (DBY, 389).

Javaslatok a tanuláshoz

Az üdvözülés, melyet Jézus Krisztus kínál, az egész emberiséget eléri.

Milyen értelemben „univerzális üdvözülés – univerzális megváltás” az üdvözülés, melyet Jézus Krisztus ajánl? Hogyan mutatja ki ez az univerzális üdvözülés Mennyei Atyánk gyermekei iránt érzett „erős szülői érzését”? Miként okoz nektek örömet ez a tudás?
Young elnök azt mondta, hogy sokan elpártoltak, amikor Isten Joseph Smithnek és Sidney Rigdonnak kinyilatkoztatta, hogy minden ember elnyerheti az üdvözülést. Mit gondoltok, miért jelentett nehézséget néhány egyháztag számára ennek a tanításnak az elfogadása? Hogyan kerülhetjük el ma a hasonló problémákat a mai próféták és apostolok tanításaival?

Krisztus engesztelő áldozata által mindenki, aki hithűnek bizonyul az evangélium törvényei és szertartásai iránt, a celesztiális birodalomban fog üdvözülni.

Szerintetek mire gondolt Young elnök, amikor azt mondta, hogy „az üdvözülés egyéni munka”? Miért követeli meg az üdvözülés „a lélek minden energiájának a bevetését”? (Lásd még 2 Nefi 25:23.)
Hasonlítsátok össze a Young elnök által mondottakat azokról, „akik úgy gondolják, hogy mások erényességéből adódóan fognak üdvözülni”, az Üdvözítő példázatával a bölcs és az ostoba szűzekről. (Lásd még Máté 25:1–13; T&Sz 33:17; 45:56–57.) Young elnök azt is mondta, hogy „[Jézussal] együtt munkálkodunk az egész emberiség megtisztításán”. Felismerve azt, hogy „az üdvözülés egyéni munka”, hogyan segíthetünk másoknak erőfeszítéseikben, hogy Jézus Krisztushoz jöjjenek, és elnyerjék az örök életet?
Miért van szüksége még a leghithűbb szenteknek is Jézus Krisztus kegyelmére ahhoz, hogy belépjenek a celesztiális birodalomba?
Young elnök szerint mit jelent elnyerni az üdvözülést, amit felajánlottak nekünk? Mit jelent elutasítani az üdvözülést? Milyen tapasztalatok segítettek nektek megtanulni annak fontosságát, hogy alávessük magunkat Isten akaratának?
Miért „értelmetlen és nevetséges” azt képzelni, hogy Isten jelenlétében lakhatunk anélkül, hogy fel lennénk készülve erre? (Lásd még Mormon 9:4.) Hogyan készít fel minket a hithű szolgálat Az Utolsó Napok Szentjeinek Jézus Krisztus Egyházában arra, hogy belépjünk a celesztiális birodalomba? Miért követeli meg tőlünk ez a felkészülés azt, hogy „mindennap harcoljunk”?

Mennyei Atyánk fel fogja magasztosítani bátor gyermekeit, hogy hatalommal és dicsőséggel örökké az Ő jelenlétében éljenek.

Mire gondolt Young elnök, amikor azt mondta, hogy az evangélium „eggyé” tehet minket „az Úr Jézusban”? (Lásd még János 17; 4 Nefi 1:15–17; T&Sz 38:27.)
Young elnök azt tanította: „Jézus teljes erejéből azon munkálkodik, hogy férfi- és nőtestvéreit … visszahozhassa az Atya jelenlétébe.” Miképpen munkálkodhatunk vele együtt „az egész emberiség megtisztításán”?