Isten férfiai, keljetek fel!
E papság mellé az a hatalmas kötelezettség társul, hogy érdemesnek kell rá lennünk.
Fivérek, bevetésre kész papságnak látszotok. Fehérbe öltöztetek, készen arra, hogy nekilássatok a munkának. És itt az ideje, hogy elkezdjünk dolgozni.
Milyen rendkívüli látvány vagytok! Ez a nagyszerű konferencia-központ teljes egészében megtelt, a szavainkat pedig világszerte hallhatják. Ez valószínűleg a papságot viselő férfiak legnagyobb összejövetele, mely valaha is történt. Gratulálok nektek, amiért jelen vagytok ma este.
Nemrég hallgattam meg a BYU férfikórus koncertjét a televízióban. Énekeltek egy felpezsdítő dalt, melynek címe: „Isten férfiai, keljetek fel!” Az éneket William P. Merrill írta 1911-ben, és felfedeztem, hogy egy változata megtalálható a himnuszos könyvünkben is, habár nem emlékszem, hogy valaha is énekeltem volna.
A szavak a Charles Wesley és társai által írt hajdani angol himnuszok lelkét hordozzák. Így szól:
Isten férfiai, keljetek fel
Hagyjátok a kicsiny dolgokat!
Szívetekkel, erőtökkel, elmétekkel, lelketekkel
Szolgáljátok Királyotokat!
Isten férfiai, keljetek fel
Egyesült tömegként!
Hozzátok el a testvériség napját,
És győzzétek le a gonoszság éjjelét!
Isten férfiai, keljetek fel!
Az egyház reátok vár.
Ereje feladatával nem ér fel,
Keljetek fel, s tegyétek őt naggyá!
Isten férfiai, keljetek fel!
Menjetek, amerre Ő ment!
Isten Fiának testvéreiként,
Isten férfiai, keljetek fel!
(Hymns, 324. sz.; a harmadik versszak a The Oxford American Hymnal-ból véve, szerk. Carl F. Pfatteicher [1930], 256. sz.)
A szentírások nagyon világosan szólnak mindannyiunkhoz, fivéreim. Például, Nefi így idéz Ésaiástól: „Ó, bár hallgattál volna parancsolataimra – akkor békességed olyan lett volna, mint a folyó, és igazlelkűséged, mint a tenger hullámai” (1 Nefi 20:18; lásd még Ésaiás 48:18).
Lehi szavai harsona hangján szólnak minden papságot viselő férfihez és fiúhoz. A következőket mondta nagy meggyőződéssel: „Ébredjetek, fiaim; öltsétek magatokra az igazlelkűség fegyverzetét. Rázzátok le a láncokat, melyekkel megkötöztek, és jöjjetek elő a homályból, és keljetek fel a porból” (2 Nefi 1:23).
Nincs olyan férfi vagy fiú e hatalmas gyülekezetben ma este, aki ne javíthatna az életén. Ennek pedig meg kell történnie. Elvégre Isten papságát viseljük. Ha olyan fiúk vagyunk, akik elnyerték az ároni papságot, akkor jogosultak vagyunk az angyalok szolgálatára, hogy útmutatást adjanak, irányítsanak, megáldjanak és megvédjenek bennünket. Micsoda jelentős és csodálatos dolog is ez! Amennyiben ránk ruházták már a melkisédeki papságot, nekünk adták a királyság kulcsait, melyek örökkévaló hatalmakat hordoznak magukban. Ezeket a szavakat mondta az Úr, amikor kezeit a tanítványai fejére helyezte.
E papság mellé az a hatalmas kötelezettség társul, hogy érdemesnek kell rá lennünk. Nem engedhetjük meg magunknak, hogy tisztátalan gondolataink legyenek. Nem nézhetünk pornográf anyagokat. Soha nem bántalmazhatunk senkit semmilyen módon. Fölé kell emelkednünk az ilyen dolgoknak. „Isten férfiai, keljetek fel!”, hagyjátok e dolgokat magatok mögött, és az Úr lesz a vezetőtök és támaszotok.
Ésaiás próféta a következőket mondta: „Ne félj, mert én veled vagyok; ne csüggedj, mert én vagyok Istened; megerősítelek, sőt megsegítlek, és igazságom jobbjával támogatlak” (Ésaiás 41:10).
Néhányan, fiatal férfiak, úgy tűnik, örömötöket lelitek abban, ha slamposan öltözködtök. Tudom, hogy ez egy érzékeny téma, de úgy hiszem, ez nem illő az olyan fiatal férfiakhoz, akiket elrendeltek Isten szent papságába. A beszédünk gyakran vetekszik az öltözködésünkkel. Megengedjük magunknak a trágár beszédet, és hiába vesszük szánkra az Úr nevét. Isten világosan beszélt ez ellen.
Biztosra veszem, hogy már hallottátok Spencer W. Kimball elnök következő történetét, de én most veszem a bátorságot ahhoz, hogy elismételjem. Kimball elnök műtéten esett át a kórházban. Egy fiatal férfiápoló feltette őt egy hordágyra, és elindult vele, hogy elszállítsa. Amikor a liftbe készültek beszállni, az ápoló nekilökte a hordágyat valaminek, és elkáromkodta magát az Úr nevét használva.
Kimball elnök, bár alig volt eszméleténél, ezt mondta: „Kérem! Kérem! Az én Uram az, akinek a nevét ön gyalázza.”
Halálos csend támadt, aztán pedig a fiatal férfi elfojtott hangon ezt súgta: „Sajnálom.” (Lásd The Teachings of Spencer W. Kimball, szerk. Edward L. Kimball [1982], 198. o.)
Felhívom a figyelmeteket egy másik dologra is, ami nagyon aggaszt engem. Kinyilatkoztatásban az Úr arra utasította ezt a népet, hogy annyi oktatásban részesüljenek, amennyiben csak tudnak. Nagyon világosan beszélt erről. Aggasztó irányzat ütötte fel azonban a fejét. Rolfe Kerr elder, az egyház oktatási megbízottja arról tájékoztatott, hogy az Egyesült Államokban a fiatal nőknek 73 százaléka, míg a fiatal férfiaknak mindössze 65 százaléka érettségizik le középiskolában. A fiatal férfiak sokkal nagyobb arányban maradnak ki az iskolából, mint a fiatal nők.
A fiatal férfiaknak körülbelül 61 százaléka iratkozik be felsőoktatási intézménybe közvetlenül a középiskola után, míg a fiatal nőknél ez eléri a 72 százalékot.
1950-ben a felsőoktatásba beiratkozottaknak 70 százaléka volt férfi, és 30 százaléka nő; 2010-re a becslések szerint a beiratkozottaknak 40 százaléka lesz férfi, 60 százaléka pedig nő.
1982 óta a nők több alapdiplomát, 1986 óta pedig már több mester diplomát is szereznek évente, mint a férfiak.
E statisztikákból világosan látszik, hogy a fiatal nők túlszárnyalják a fiatal férfiakat az oktatási programokra való törekvésben. Így hát azt mondom nektek, fiatal férfiak, keljetek fel, fegyelmezzétek magatokat, és használjátok ki a továbbtanulási lehetőségeket! Olyan lányt szeretnétek feleségül venni, akinek műveltsége messze meghaladja a tiéteket? Arról beszélünk, hogy közösen viseljük a terheket. Úgy vélem, ez a továbbtanulásra is vonatkozik.
Továbbá iskolázottságotok erősíteni fogja az egyházban nyújtott szolgálatotokat is. Néhány évvel ezelőtt egy felmérés kimutatta, hogy minél magasabb valakinek az iskolázottsága, annál nagyobb a hite, valamint a vallási tevékenységekben való részvétele.
Korábban már említést tettem a pornográfiáról. Ez könnyen válhat a függőség legrosszabb formájává. Hadd olvassak fel nektek egy levelet, melyet az egyik áldozattól kaptam:
„Szeretnék megosztani önnel valamit, amit eddig még senkivel sem tudtam megosztani. Én egy 35 éves férfi vagyok. Felnőtt életem legnagyobb részében kóros szenvedélyem volt a pornográfia. Nagyon szégyellem bevallani ezt…, de a függőségem legalább annyira valóságos, mint egy alkoholistáé, vagy egy kábítószerfüggőé.
Elsősorban azért írok önnek, hogy elmondjam, az egyház nem tudja elégszer elmondani a tagoknak, hogy kerüljék el a pornográfiát. Gyermekkoromban ismertettek meg engem először ezzel az anyaggal. Egy idősebb fiú unokatestvérem molesztált, és a pornográfiát használta arra, hogy felkeltse az érdeklődésemet. Meggyőződésem, hogy a jelenlegi függőségem gyökerei arra nyúlnak vissza, hogy már fiatal koromban ki voltam téve a szexualitásnak és a pornográfiának.
Úgy gondolom elég ironikus, hogy azok, akik támogatják a pornográfia üzletágát, azt állítják, hogy ez a szabadság kifejezésének egy módja. Én nem vagyok szabad. Elvesztettem az önrendelkezésemet, mert nem vagyok képes ezt legyőzni. Ez egy csapda a számomra, és úgy tűnik, nem tudok kijutni belőle. Kérem, kérem, kérem, könyörögjön az egyház férfitestvéreinek, hogy ne csupán kerüljék el, hanem távolítsák is el a pornográf anyagok forrásait az életükből. Az olyan egyértelmű dolgok mellett, mint a könyvek és a magazinok, a kábelcsatornákat is ki kell kapcsoltatniuk az otthonukban. Sok olyan embert ismerek, akik igénybe veszik ezeket a szolgáltatásokat, és azt állítják, hogy ki tudják szűrni a rossz dolgokat, de ez nem igaz…
A pornográfia és a fajtalanság oly hétköznapivá vált az életünkben, hogy ennek az anyagnak a forrásai mindenhol jelen vannak. Az útszélen és a szeméthalmokon is találtam már pornográf magazinokat. Beszélnünk kell a gyermekeinkkel, és el kell magyaráznunk nekik, hogy milyen gonosz dolgok is ezek, és arra kell bátorítanunk őket, hogy kerüljék el azok nézegetését, amikor ilyen anyagokkal találkoznak…
Végezetül, Hinckley elnök, kérem, imádkozzon értem és azokért az egyházban, akik hozzám hasonló helyzetben vannak, hogy legyen bátorságunk és erőnk ahhoz, hogy legyőzzük ezt a szörnyű megpróbáltatást!
Nem vagyok képes aláírni a nevemet, remélem, megérti.”
A számítógép csodálatos eszköz, amennyiben megfelelően használják. Amikor azonban pornográf anyagok, vagy úgy nevezett chat-szobák miatt, illetve egyéb olyan célból használják, amely gonosz szokásokhoz és gondolatokhoz vezet, akkor elegendő önfegyelmet kell gyakorolnunk ahhoz, hogy kikapcsoljuk azt.
Az Úr kijelentette: „Tisztítsátok ki magatok közül a gonoszságot; szenteljétek meg magatokat énelőttem” (T&Sz 43:11). Senki sem értheti félre e szavak jelentését.
Továbbá ezt mondja: „Az elemek Isten hajlékát képezik; igen, az ember Isten hajléka, méghozzá temploma; és amelyik templom megrontatik, Isten elpusztítja azt a templomot” (T&Sz 93:35). Nincs mellébeszélés. Az Úr világosan megmondta, hogy gondoskodnunk kell a halandó testünkről, és el kell kerülnünk mindazt, ami kárt tenne benne.
Mindannyiunk számára tett egy nagyszerű ígéretet. Ezt mondta: „Legyél alázatos; és az Úr, a te Istened kezednél fogva vezet majd téged, és választ ad néked az imáidra” (T&Sz 112:10).
Továbbá: „Isten meg fogja nektek adni azt a tudást az ő Szent Lelke által, igen, a Szentlélek kimondhatatlan ajándéka által, aminek kinyilatkoztatására nem került sor, mióta van a világ, egészen mostanáig” (T&Sz 121:26).
Mindannyian jól tennénk, ha tanulmányoznánk a Mester életét, és megpróbálnánk követni az Ő szavait és cselekedeteit. Szintén jól tennénk, ha tanulmányoznánk Joseph próféta életét is. Mindannyian sokat tanulhatnánk a példájából a saját viselkedésünket illetően.
Fivéreim, bizonyságomat teszem eme örökkévaló értékek igazáról. Tanúságomat teszem, hogy ha erőfeszítéseket teszünk annak érdekében, hogy javítsunk az életünkön, az eredmény szemmel látható lesz. Isten áldjon meg benneteket, mindannyiótokat, drága fivéreim! Erről teszek alázattal és hálásan bizonyságot Jézus Krisztus szent nevében, ámen.