Ezért határozzátok el szívetekben
Nem állhatunk fél lábbal az egyházban és fél lábbal a világban.
Az orvostudományban jártas emberként az emberi test összetettségéről, rendszeréről és harmóniájáról való tudásom megerősíti a hitemet a Teremtőben. Hiszek Istenben. Hiszem, hogy Ő teremtett bennünket.
A Teremtőbe vetett hit alternatívája az, amikor azt hisszük, hogy az élet egy véletlen folytán spontán módon alakult ki. Én nem ebben hiszek.
Ha pedig Isten teremtett bennünket, nem lenne ésszerű, hogy magunkra hagyjon minket. Annak van értelme, hogy útmutatást ad nekünk. Ennek az útmutatásnak egy része parancsolatok formájában érkezik hozzánk.
A parancsolatokat nem azért kaptuk, hogy azok leterheljenek, vagy korlátozzanak bennünket. Ezek sokkal inkább egy bölcs Mennyei Atyától kapott irányjelzők, hogy távol tartsanak minket a bajtól, hogy teljes boldogságot hozzanak nekünk ebben az életben, és hogy biztonságban visszavezessenek bennünket Őhozzá.
Harold Kushner rabbi, a Brigham Young Egyetemen 1994-ben elmondott egyik beszédében a következőket mondta:
„Hagyománytisztelő zsidó vagyok, és betartom a bibliai étrendi törvényeket… Gyanítom, többen azt feltételezitek, hogy egész nap csak ezt hajtogatom magamban: »Mennyire szeretnék sertéskarajt enni, de az a gonosz öreg Isten nem engedi.« Ez nem így van. Az a helyzet …, hogy egész nap ezt hajtogatom: »Hát nem hihetetlen? 5 milliárd ember él ezen a bolygón, és Isten törődik azzal, hogy mit eszem ebédre, és hogyan beszélek.«
Attól nem leszek kisebb, ha megmondják nekem, hogy ne tegyek bizonyos dolgokat, mert azok rosszak. Ez inkább felemel engem”.1
Henry B. Eyring elder azt mondta az első világméretű vezetőképző közvetítésen: „Az Úr nekünk adta az érdemesség normáit. Nem azért tette ezt, hogy távol tartson minket magától, hanem hogy közelebb kerüljünk Hozzá.”2
Fivérek és nővérek, a parancsolatok betartása mindent megváltoztat ebben és az elkövetkező életben. Ahhoz, hogy érdemesek legyünk a celesztiális királyságra, és az ottani boldogságra, be kell tartanunk a parancsolatokat!
Az egyetlen ésszerű norma számunkra a celesztiális norma. A Tan és a szövetségekben ezt olvassuk: „Mert aki nem képes megmaradni a celesztiális királyság törvényében, az nem tud megmaradni egy celesztiális dicsőségben.”3 Ez ilyen egyszerű! De nem kell várnunk arra, hogy megtapasztalhassuk a celesztiális örömet. A parancsolatok szerinti élet már itt és most örömet hoz.
Attól tartok, túl sokan közülünk nem kötelezték el magukat teljesen a parancsolatok szerinti életre. Ezek a szentek nem hajlandóak teljesen maguk mögött hagyni a világot. Ők még tétováznak.
Egy területi konferencia papsági vezetői ülésén a „Ti Izrael elderei” című himnuszt énekeltük. A refrénben van egy sor, ami így hangzik: „Ó Babilon, ó Babilon, most elbúcsúzunk”.4 Az éneket követően Neal A. Maxwell elder beszélt, és elmondta, hogy szerinte a Babilontól való elbúcsúzás igazából az egyik kihívásunk, mert közülünk túl sokan szeretnének ott egy nyaralót.5
Nem állhatunk fél lábbal az egyházban és fél lábbal a világban. Ennek az az egyik oka, hogy egyre nagyobb a szakadék a világ és az egyház között. El fogjuk veszíteni az egyensúlyunkat.
Tudjuk, hogy „senki sem szolgálhat két úrnak”6. Attól tartok, hogy néhányan – Marion G. Romney elnök megfogalmazásában – „úgy próbálják meg szolgálni az Urat, hogy közben ne sértsék meg az ördögöt”.7
A Szabadító ezt tanította: „Ti vagytok a földnek savai; ha pedig a só megízetlenül, mivel sózzák meg? nem jó azután semmire, hanem hogy kidobják és eltapossák az emberek.”8
Hogyan vesztjük el az ízünket? Egy módja ennek, amikor megszűnünk különbözni a világtól. Az egyházban nagyon sokan a világ irányába sodródnak, és egyre inkább úgy néznek ki és olyanná válnak, mint a világ. Meg kell állítanunk ezt a sodródást.
Robert D. Hales elder azt mondta: „Utolsó napi szentekként nem kell úgy kinéznünk, mint a világ. Nem kell úgy szórakoznunk, ahogy a világ teszi azt. Az egyéni szokásainknak is különbözniük kell. A kikapcsolódásunknak is másnak kell lennie.”9
Az erkölcsi relativizmus e korszakában fel kell készülnünk arra, hogy felálljunk, és azt mondjuk: „Ez helyes, ez pedig helytelen”. Nem követhetjük a tömeget! Persze nem azt javasolom, hogy költözzünk ki a vadonba, és zárjuk magunkra az ajtót. Lehetünk a világban, járhatunk iskolába, dolgozhatunk, és csatlakozhatunk arra érdemes társadalmi szervezetekhez, és így tovább. De ragaszkodnunk kell az Úr normáihoz.
Van egy kedves barátom, aki nagyra becsült belgyógyász. Rendszeresen ír cikkeket az egészséges életmóddal kapcsolatban. Gyakran választ táplálkozással kapcsolatos témákat. Egy baja van csak. Nagyon szereti a fánkot; ami ugyan finom, de általában nem a világ legtáplálóbb élelmiszerei közé sorolják.
Hogy ezt a problémát megoldja, kitalálta a táplálkozás 80:20 [nyolcvan a húszhoz] elméletét. Ez az elmélet azt állítja, hogy ha az idő 80 százalékában nagyon jó vagy, akkor az idő fennmaradó 20 százalékában azt ehetsz, amit csak akarsz.
Lehet, hogy ez működik a táplálkozásban, de a 80:20 elv elfogadhatatlannak számít olyan dolgokban, mint a szerencsejáték, a pornográfia, vagy a becsületesség. Fivérek és nővérek, vajon néha 80:20 egyháztagok vagyunk?
Gondoljatok arra a nőre, aki mindig megszenteli a sabbatot kivéve, amikor kell valami a boltból. Vagy a férfire, aki becsületes minden dolgában, kivéve amikor nem tud ellenállni a késztetésnek, hogy eltúlozza az adó-leírásokat, mert így több, mint 1000 dollárt spórolhat. Vagy az apára, aki kedves és barátságos a feleségével és a gyerekeivel, kivéve, amikor nehéz napja volt az irodában.
Fivérek és nővérek, adjuk el a babiloni nyaralónkat! Ne csak „majdnem”, hanem „teljes” utolsó napi szentek legyünk.
A Joseph Smith fordításban, a Lukács 14:28-ban az Úr azt mondja: „Ezért határozzátok el szívetekben, hogy megteszitek azokat a dolgokat, melyeket tanítani és parancsolni fogok nektek”. Szeretem a „határozzátok el” kifejezést. Fivérek és nővérek, azért imádkozom, hogy „határozottak” legyünk. Vannak olyan áldások, amiket csak akkor nyerhetünk el, ha teljesen átadjuk a szívünket Istennek.
Heber J. Grant elnök ezt tanácsolta: „Csupán egyetlen biztonságos ösvény létezik az utolsó napi szentek számára, ez pedig a kötelesség ösvénye. Nem a bizonyság, nem a csodálatos megnyilatkozások, nem annak tudása, hogy Jézus Krisztus evangéliuma igaz, és nem annak bizonyos tudása, hogy a Szabadító a Megváltó, és hogy Joseph Smith az Ő prófétája volt – nem ezek fognak megmenteni titeket és engem, hanem Isten parancsolatainak betartása és az utolsó napi szentek életvitele szerinti élet.”10
Ti, fiatal férfiak és nők, amint kezditek kialakítani a fontossági sorrendet az életetekben, emlékezzetek arra, hogy az egyedüli biztonságot ebben az életben a parancsolatok betartása adja! Az anyagi biztonság és a társadalmi rang értéktelen az igazlelkűség nélkül. Erről biztosíthatlak benneteket!
Mennyei Atyátokkal éltetek a halandóság előtti életben. Ott voltatok Vele. A lelketek tudja, milyen a celesztiális birodalomban élni. Sohasem lehettek igazán boldogok egy nem celesztiális környezetben. Túl sokat tudtok. Ez az egyik oka annak, hogy számotokra a gonoszság soha nem lesz boldogság.11 Milyen nagyszerű dolog már korán eldönteni egyszer s mindenkorra, hogy mit fogtok és mit nem fogtok tenni a becsületességet, az erényességet, a tisztaságot, a Bölcsesség szavát és a templomi házasságot illetően.
Fivérek és nővérek, maradjatok az egyenes és keskeny ösvényen. Nem, maradjatok az egyenes és keskeny ösvény közepén! Ne sodródjatok el, ne tévelyegjetek, ne sározzátok be magatokat; legyetek óvatosak.
Emlékezzetek arra, hogy ne kacérkodjatok a gonosszal! Kerüljétek el az ördög területét! Ne adjátok meg Sátánnak a hazai pálya előnyét. A parancsolatok szerinti élet meghozza nektek azt a boldogságot, amelyet túl sokan másutt próbálnak megtalálni.
Ahogy Nelson elder mondta ma reggel, ez Jézus Krisztus evangéliumának teljessége. Ez az Ő egyháza. A visszaállítás valóban megtörtént. Nincs okunk a tétovázásra.
Tudom, hogy Gordon B. Hinckley elnök az Úr ma élő prófétája. Hálás vagyok, hogy mellette állhatok, és megköszönhetem neki a tanítását, a vezetését és erejének csodálatos példáját. Tudom, hogy Isten, az Örökkévaló Atyánk él. Tudom, hogy Jézus a Krisztus. Jézus Krisztus nevében, ámen.