Területi vezetőségi üzenet
A lehetőségek végtelenek
Amikor az emberek – miután csatlakoztam az egyházhoz – megkérdezték tőlem, hogy miért döntöttem a teljes idejű missziós szolgálat mellett, azt feleltem, hogy kincsre leltem, melyet másokkal is meg akarok osztani. A Jézus Krisztus visszaállított evangéliuma által az életembe hozott öröm az oka annak, amiért nem rettenek vissza attól, hogy megosszam másokkal az evangéliumot, vagy elhívjam őket magammal az egyházi gyűlésekre.
Dieter F. Uchtdorf elder a Tizenkét Apostol Kvórumából ezt mondta: „Bárhol is legyetek a világon, rengeteg lehetőség áll a rendelkezésetekre, hogy megosszátok Jézus Krisztus evangéliumának jó hírét azokkal, akikkel találkoztok, együtt tanultok, együtt éltek, dolgoztok vagy egy társaságba jártok.”1
Amikor a feleségem, Sara, nemrég felkérést kapott, hogy beszédet mondjon az úrvacsorai gyűlésen, tájékoztattam erről néhány barátunkat, megemlítve nekik, hogy Sara biztosan nagyra értékelné, ha eljönnének, hogy támogassák. Az egyik barátnője el is jött a férjével és két gyermekükkel. Egy egyszerű meghívás lehetőséget adott a barátságunk megerősítésére és arra is, hogy eljöjjenek velünk az egyházi gyűlésekre azok, akikkel törődünk.
Az embereket általában őszintén érdekli, hogy miben hiszünk, és szeretnének többet megtudni. Quentin L. Cook elder a Tizenkét Apostol Kvórumából ezt mondta: „A vasárnapi gyűlések új rendje kivételes lehetőséget biztosít az egyháztagoknak arra, hogy sikeresen és szeretettel meghívják a barátaikat és ismerőseiket, hogy jöjjenek el, lássák és érezzék, hogy milyen élmény az egyházba járni.”2
Az évek során sokszor meghívtuk már a barátainkat és rokonainkat, hogy csatlakozzanak hozzánk a gyermekek úrvacsorai gyűlési bemutatójára, a gyermekeink keresztelőjére, ha különleges zeneszámot énekeltünk vagy beszédet mondtunk, illetve a különleges esti beszélgetések vagy általános felhatalmazottak látogatásai alkalmával. Az otthonunkba is sokakat meghívtunk a misszionáriusokkal együtt családi estre vagy vacsorára.
A lehetőségek végtelenek. Meghívhatjuk azokat, akik már jó ideje nem jöttek egyházi gyűlésre, vagy a nem egyháztag rokonainkat, hogy legyenek ott velünk, amikor új elhívást kapunk, vagy akár az elválasztásunkon is. Meghívhatjuk a nem egyháztag barátainkat, hogy csatlakozzanak hozzánk az úrvacsorai gyűlésen vagy a Vasárnapi Iskolán. Meghívhatjuk őket, amikor tanítunk egy osztályt, vagy az úrvacsorai gyűlésen meg fogjuk osztani a bizonyságunkat. Meghívhatjuk a barátainkat, hogy csatlakozzanak hozzánk egy egyház által szponzorált szolgálati projekt alkalmával, vagy amikor szolgálattételt végzünk egy kórházban vagy idősek otthonában. De meghívhatjuk őket magunkhoz egy ebédre is az egyházi gyűlések után.
Bármire is vonatkozzon a meghívás, nagyobb valószínűséggel fogják elfogadni, ha imádkozunk a meghívottakért, ha sugalmazásra törekszünk azzal kapcsolatban, hogy mire hívjuk meg őket, ha böjtölünk értük, és ha ezeknek megfelelően cselekszünk. A legtöbb esetben azonban nem elegendő a meghívás, olykor terveket is kell készítenünk a meghívottakkal kapcsolatban, vagy éppen velük együtt. Lehetséges, hogy tudni akarják, mire számítsanak, vagy talán fuvarra van szükségük.
Időnként azoknak kell segítenünk eljutni az egyházi gyűlésekre, akikkel mindig együtt megyünk. Ez jelentheti azt, hogy a családunk egyik tagjának segítünk elkészíteni a reggelijét, esetleg kivasaljuk az ingét vagy a ruháját, hogy ezzel időt nyerjünk neki, és így ne legyen késésben. Jelentheti azt is, hogy nem teszünk negatív megjegyzéseket a gyűlésekre vagy az emberekre, így azok, akiknek segíteni próbálunk, a pozitív dolgokra tudnak összpontosítani, és örömüket lelik az egyházi gyűlések látogatásában.
Hívjunk meg mindenkit, még azokat is, akik szerintünk nem fognak eljönni! Quentin L. Cook elder ígéretében bátorságra lelhetünk ennek megtételéhez: „Ha szeretetet, kedvességet és alázatot tanúsítunk, sokan elfogadják majd a meghívásunkat. Akik pedig mégsem fogadnák el a meghívásunkat, továbbra is a barátaink maradnak.”3