Nyomtatásban nem jelenik meg: Fiatal felnőtteknek
Lelki oxigénhiányos állapot és a jó barátok fontossága
A szerző Ausztráliában, Nyugat-Ausztrália államban él.
Fiatalként rengeteg esti beszélgetésen vettem részt. Bevallom, hogy nem mindenre emlékszem, de egy beszéd tartósan megragadt bennem. Az egyik vezetőm, aki korábban a légierőnél szolgált pilótaként, elmesélte tapasztalatait az agyra is hatással lévő oxigénhiányos állapotról.
Kifejtette, hogy a légierő pilótái ki vannak téve ilyen veszélynek, ezért edzik őket erre. Az egyik edzésen azt az utasítást kapta, hogy vegye le az oxigénmaszkját, majd tegye vissza akkor, ha érzi, hogy kezd beállni nála az oxigénhiány. Azonban végül nem ő tette vissza a maszkját, hanem a barátainak kellett ezt megtenniük helyette.
Az edzés után a barátai elmagyarázták, hogy látták rajta az oxigénhiány tüneteit: rossz döntéshozatal, összefüggéstelen beszéd és zavarodottság. Ő maga nem érezte ezeket a tüneteket, és azt hitte, normálisan viselkedik, viszont a barátai látták, hogy veszélyben van.
Időnként az életben is előfordulhat velünk, hogy rossz úton járunk, de nem mindig ismerjük fel, hogy amit teszünk, az helytelen. Lehet, hogy rossz döntéseket hozunk, másképp viselkedünk, és teljesen összezavar minket az élet – éppen úgy, ahogyan az oxigénhiányos állapot. Az örök élethez vezető ösvény olyan, amelyről könnyű letérni akkor, ha a körülöttünk lévők nincsenek mind elkötelezve mellette (lásd 1 Nefi 8:23, 28; 3 Nefi 14:13–14). Ilyenkor a rossz barátok tovább ronthatnak a már amúgy is oxigénhiányos állapoton. A rossz barátok persze nem feltétlenül rossz emberek – olyan barátokról beszélek, akik nem teszik vissza rád az oxigénmaszkot, és még az is lehet, hogy éppen ők juttatnak el a lelki veszély állapotába.
Én Ausztráliában nőttem fel, ahol sokféle barátom volt az egyházban és azon kívül is – némelyek nem éppen pozitív hatásúak. Megtapasztaltam olyan helyzeteket, amelyekben biztosnak éreztem, hogy rajta tudok maradni a szoros és keskeny ösvényen, de néhány rossz barát hatása miatt az ő tetteik jelentették számomra a mércét, és elkezdtem követni őket.
Az segített észhez térnem, hogy hallgattam a szüleimre és az egyházi vezetőimre. Tudtam, hogy a legjobbat akarják nekem az életemben, és nálam jobban látják, miszerint épp a lelki oxigénhiányos állapot felé tartok. Megpróbáltam mindig szent helyeken állni. Eljártam a fiatal felnőttek tevékenységeire és az egyházi gyűlésekre. Akkor is jó barátokra leltem, amikor sok időt töltöttem az egyetemen és munkával. Sok olyan barátot is szereztem, akik nem tagjai az egyháznak, de a jót választják és jó példát mutatnak. Az egyik legnagyszerűbb barátommal például a gimnáziumban találkoztam. Mindig igyekezett jobb emberré válni, és bár nem egyháztag, segített nekem felismerni, amikor nem a helyes ösvényt választottam magamnak. Ezt teszik a jó barátok.
A Példabeszédek 13:20-ban ez áll: „A ki jár a bölcsekkel, bölcs lesz; a ki pedig magát társúl adja a bolondokhoz, megromol.” Ezzel teljesen egyetértek: a barátok, akikkel körülvesszük magunkat, ők azok az emberek, akiket végül követni fogunk. Lehet, hogy hozzám hasonlóan ti sem ismeritek fel, hogy mikor kerültök lelkileg oxigénhiányos állapotba, és követitek a rossz ösvényt vagy a rossz embereket. Fontos hallgatni azokra, akik szeretnek titeket, illetve olyan helyekre menni, amelyek vonzzák a jó embereket és a Lelket. Amikor így tettem, azon vettem észre magam, hogy napról napra egyre jobb barátok vesznek körül – olyan barátok, akik támogatnak az igazlelkű döntéseimben.
Legyetek bárhol a világban, találhattok olyan barátokat, akik mindig visszateszik rátok az oxigénmaszkotokat, amikor ti magatok küszködtök ezzel. Lelhettek olyan barátokra, akik segítenek nektek kikerülni a lelkileg oxigénhiányos állapotból, amelybe esetleg kerültetek. A barátaitok sokkal nagyobb hatással vannak az életetekre, mintsem gondolnátok, úgyhogy keressétek azok társaságát, akik a jót választják. Én ezt tettem, és ez örökre megváltoztatott engem és a jövőmet.