Az összetört betlehemes
Illusztrálta: Rose Datoc Dall
Gyerekként mindig alig vártam a karácsonyt. Amikor Anya elővette a díszekkel teli dobozokat, öt fivéremmel tudtuk, hogy megkezdődött a karácsonyi időszak. A fát mindig közösen díszítettük fel. A mai napig jól emlékszem a kézzel készített díszekre és a számtalan csillogó, színes üveggömbre.
Volt azonban a díszítésnek egy olyan része, amelyet Anya mindig saját maga végzett. A nagymamám készített Anyának egy gyönyörű, fehér porcelán betlehemest, amelyet Anya évről évre kitett a nappaliban álló hatalmas kandalló párkányára. Szerettem ott üldögélni és nézni, ahogy a helyére illeszti az egyes figurákat. Mindegyik figura alá becsúsztatta egy égősor egy-egy apró fehér izzóját. A fénysor egyik végét ragasztószalaggal a kandallóhoz erősítette, hogy ne csússzon el, aztán a csatlakozót bedugta a sarokban álló szék mögötti konnektorba. Pompás látvány volt, amikor felragyogott a kandalló!
Az egyik karácsony előtti estén a testvéreim épp rakoncátlankodtak. A nagyobb fiúk kergették a kisöcsémet. A kergetőzés közepette az öcsém a kandalló melletti szék mögé bújt. Amikor a többiek rátaláltak, igyekezett eliszkolni előlük, de a lába beakadt a betlehemes alatt végigfutó izzósor kábelébe. Az apró ragasztószalag-daraboknak esélyük sem volt a rohanó lábacskával szemben. A finoman megmunkált betlehemes lerepült a kandallópárkányról, egyenesen az alant elterülő vörös téglákra, és ezernyi darabra tört.
Anya azonnal berohant a nappaliba. Amikor meglátta, mi történt, sírva fakadt, aztán bement a szobájába. Tudta, hogy baleset volt, de a baj akkor is megtörtént.
Aznap este, miután már mind ágyban voltunk, Apa elővette a seprűt és a lapátot, és óvatosan összesöpörte a törött darabkákat, majd pedig egész éjjel fennmaradt, hogy összeragassza az egyes részeket.
A betlehemes még ma is magán viseli a sérülések nyomát. A tehénnek hiányzik az egyik füle. Az egyik bölcsnek nincs meg az arca egy darabja. Az egyik pásztor helyenként inkább ragasztó, mint porcelán. Az összetört figurák azonban csodálatos módon mind meg lettek javítva.
Nagyi felajánlotta, hogy készít Anyának egy új betlehemest, de Anya nemet mondott. Azt mondta, hogy ez a betlehemes még többet jelent neki így. Szerető férje odaadásának jelképeként és szeretetteljes Szabadítónk emlékeztetőjeként szolgál.
Ezen az életen átbotladozva különféle töréseket szenvedhetünk. Akár még úgy is érezhetjük, hogy javíthatatlanul ezernyi darabra hullunk. De van egy Szabadítónk, akinek a szerető kezében újra éppé lehetünk.