Magányos és hálás karácsony
Illusztrálta: Daria Kirpach
Gyerekkoromban a karácsony volt az év legjobb időszaka – nem csupán az ajándékok miatt, hanem azért is, mert ekkor együtt lehettem azokkal, akik a legtöbbet jelentik az életemben: a családommal.
Nekem a család jelent mindent, és az évek folyamán a karácsonyi hagyományok mindig olyan csodás családi együttlétre adtak lehetőséget, amely még mindig számos kincsként őrzött emléket nyújt számomra.
A legutóbbi karácsony azonban más volt. Új munkahelyem volt, ami miatt nem tudtam otthon karácsonyozni. Azelőtt az életemben csak kétszer nem voltam otthon karácsonykor: a missziómon töltött két karácsony idején. Már azelőtt sajgott a szívem és honvágyam volt, hogy egyáltalán elindultam volna erre az üzleti útra. Karácsony napján végig erre gondoltam: „Micsoda elfecsérelt idő!” Egy munka se érhet ennyit!
Úgy döntöttem, hogy megnézek egy filmet a hotelszobám tévéjén. A film egyik szereplője szájából elhangzott, hogy milyen fontos hálát adni. Nem ez volt a film főjelenete, és nem volt különösebben megindító rész sem, de semmi sem érinthetett volna meg jobban.
Abban a pillanatban rádöbbentem, hogy még soha nem ereszkedtem térdre karácsony napján, hogy köszönetet mondjak Mennyei Atyának Fia, Jézus Krisztus ajándékáért. A karácsonyt ünneplő mindazon évek során mindig csak a családomra, az ajándékokra és a játékokra összpontosítottam. A szüleim és a nagyszüleim a tanításomra tett legnagyobb erőfeszítései ellenére sem értékeltem igazán, hogy milyen fontos is a Szabadító a karácsonyban. Családként mindig felolvastuk a szentírásokból az Ő születésének történetét, de még soha nem gondoltam át igazán, hogy milyen jelentőséggel is bír az Ő születése a karácsony tekintetében.
Könnyek szöktek a szemembe, miközben Mennyei Atyámhoz imádkoztam. Köszönetet mondtam Neki az áldozatért, hogy elküldte Egyszülött Fiát a földre, valamint Fia áldozattal és kedvességgel teli csodálatos életéért. Továbbra is szomorú voltam, amiért egyedül és a családomtól távol vagyok karácsonykor, viszont ez tette lehetővé, hogy Mennyei Atya olyan leckét tanítson nekem, amelyet talán soha nem tanultam volna meg a családom körében: vagyis hogy a Szabadító az oka annak, hogy egyáltalán lehet családom!
Hálás vagyok azért, hogy ez az egyedül töltött karácsony segített legalább egy kicsit jobban megértenem Mennyei Atya szeretetteljes és végtelen ajándékát, a Fia ajándékát.