Fiatal felnőtteknek
Bízz bennem, nem vagy egyedül!
Nő fényképe a Getty Images jóvoltából
Mire fiatal felnőtt lett belőlem, úgy véltem, hogy a magány már nem tud kifogni rajtam. Gyermekkorom óta sokat költöztünk, így aztán bőven volt tapasztalatom abban, hogyan lépjek ki a kényelmi köreimből, és szerezzek barátokat. Amikor pedig hozzámentem az általam ismert legkedvesebb sráchoz, tudtam, hogy soha többé nem fogom magányosnak érezni magam. Igaz?
Hamis.
Fiatal felnőttként a magány lényegében elkerülhetetlen, még akkor is, ha csak rövid ideig tart. Elárasztanak bennünket a tennivalók, amelyek fejvesztett rohanásra késztetnek. Új szerepeket vállalunk fel: egyetemista, házastárs, alkalmazott vagy éppen szülő. Távol költözünk az otthonunktól és a családunktól. Óriási – olykor elszigetelődést eredményező – döntési helyzetek ostromolnak bennünket. Ráadásul továbbra is ki vagyunk téve az élet mindennapos és nem annyira mindennapos megpróbáltatásainak. Ez a sok minden képes úgy összeadódni, hogy aztán napjaink fiatal felnőttjei körében a magány az egyik legelterjedtebb érzés. Szerencsére vannak módszerek e magány leküzdésére, és ez a rovat pont erről szól.
A 44. oldalon Shaila meséli el, hogyan segített neki végül az egyházhoz való csatlakozása abban, hogy felülkerekedjen a magányosságán. A 48. oldalon Mindy tanít minket arról, hogyan találjuk meg és értékeljük a barátságot, ahogy azt Krisztus tette. Ami pedig a nyomtatásban meg nem jelenő cikkeket illeti, Bella felvázolja, milyen hatással lehetnek ránk a jó barátságok, én pedig néhány tanácsot adok azoknak, akik magányosak, miközben a szeretteiktől távol töltik a karácsonyi időszakot.
Vannak módjai a magány leküzdésének – akár az, hogy kilépünk a négy fal közül, és új barátságokat kötünk, akár az, hogy mindennap valódi kapcsolatokat alakítunk ki másokkal, vagy akár az, hogy szorosabbra fűzzük a kapcsolatunkat a Szabadítóval. Amikor ráébredünk, hogy Jézus Krisztus mindig velünk van, amikor felismerjük, hogy soha nem vagyunk igazán egyedül, akkor meglesz az erőnk ahhoz, hogy önmagunkon túl tekintsünk, egészséges kapcsolatokat kovácsoljunk, és megáldjuk a körülöttünk lévők életét.
Üdvözlettel – valaki, aki hisz benned:
Alexandra Palmer