A juhok és a pásztoruk

Írta: Vern P. Stanfill elder

a Hetvenek Elnökségéből

Christina Crosland interjúja alapján.

„Az Úr az én pásztorom” (Zsoltárok 23:1).

Egy szarvasmarha-gazdaságban nőttem fel az Amerikai Egyesült Államok Montana államában. A farmon emellett körülbelül 300 juhunk is volt. Édesanyám vette őket nekünk, hogy pénzt tudjunk gyűjteni a missziónkra.

Az én feladatom volt azokról a bárányokról gondoskodni, amelyek mellett nem volt ott az anyjuk. Amikor egy anyajuh egynél több utódot ellik, néha nem viseli gondját az összes báránynak. Ezekről tehát én gondoskodtam. Évente 5-10 ilyen bárány volt.

Nap mint nap kiautóztam a mezőre a kicsi, kék, bogárhátú Volkswagenünkkel. Dudáltam, aztán kinyitottam a kocsi ajtajait. Ezek a bárányok mindig odaszaladtak, bárhol voltak is a mezőn. Ismerték az öreg Volkswagen hangját. Beugrottak a kocsiba, én meg elvittem őket a pajtába, ahol aztán enni adtam nekik.

Mi is olyanok vagyunk, mint ezek a báránykák. Különféle helyeken élünk és különböző kihívások vannak az életünkben. De Jézus a karját nyújtja mindannyiunk felé. Megtanulhatjuk meghallani a hangját. Hozzá fordulhatunk vigaszért és biztonságért. Érezhetjük az Ő és a Mennyei Atya szeretetét.

Amikor Jézusra tekintettem életem Pásztoraként, minden megváltozott. Amikor életünket a Szabadító kezébe helyezzük, érezni fogjuk az Ő szeretetét és megtanulunk bízni Őbenne. ●