Vakrandi egy utolsó napi szent lánnyal

Írta: Joaquin E. Costa elder

a Hetvenektől

Renée elkötelezettsége az evangélium szerinti élet mellett megváltoztatta az életemet.

Nem Az Utolsó Napok Szentjeinek Jézus Krisztus Egyháza tagjaként nőttem fel, de találkoztam néhány egyháztaggal, akiken keresztül megtanultam, hogy ha valaki tiszta, szeplőtelen életet él, akkor ragyog benne Krisztus világossága. Erőteljes példákká válnak.

Az első találkozásom az egyházzal az egyik főiskolai barátom által történt. Nagyon jó egyháztag volt, aki addigra már missziót is szolgált. Katolikus családban nevelkedtem, így aztán ő gyakran próbált beszélgetni velem a vallásról, de engem az nem igazán érdekelt. Viszont a barátom nagyon okos volt, és megint megpróbálta megismertetni velem az egyházat – úgy, hogy összehozott nekem egy vakrandit egy utolsó napi szent lánnyal.

Az első randink

A randevúnk első percében fülig szerelmes lettem Renée-be. Annyira gyönyörűnek találtam, hogy rögtön tudtam, van benne valami különleges. Hamarosan már készen álltam rá, hogy a kapcsolatunk komolyra forduljon, és családot alapítsunk, ő azonban további randevúk után közölte, hogy többet nem kellene randiznunk, mert „túlságosan” kedvel engem, és a templomban akar házasságot kötni. És hogy nekem még rosszabb legyen, hamarosan elment misszióba. Ezek után úgy döntöttem, hogy nem kedvelem az utolsó napi szenteket.

Miután Renée visszatért a missziójából, az egyik közös ismerősünk elhívott egy buliba, ahol találkoztunk és ismét elkezdtünk összejárni. Addigra már lediplomáztam és jó állásom volt, és megint azt éreztem, hogy készen állok megnősülni. Azt hittem, igen jó fogás vagyok, így hát megkértem a kezét. Kikosarazott.

Vonakodó találkozás a misszionáriusokkal

Azért, hogy ne szakadjon meg a kapcsolatunk, elfogadtam a felkérését, hogy találkozzak a misszionáriusokkal és hallgassam meg őket. Az egyik alkalommal Renée könnyes szemmel jött oda hozzám, bizonyságot tett a Mormon könyvéről, és könyörgött, hogy olvassam el. Azt szerette volna, hogy én is bizonyságot szerezzek az evangéliumról, és így teljesülhessen a templomi házasságkötés iránti vágya. Szerettem őt és nem akartam csalódást okozni neki, úgyhogy azt mondtam, elolvasom. Ugyanakkor, bár beleegyeztem, hogy találkozzak a misszionáriusokkal, eredetileg csak azért találkoztam velük, hogy időt nyerjek, mialatt meggyőzöm Renée-t, hogy jöjjön hozzám feleségül. Nem állt szándékomban bármilyen új valláshoz csatlakozni.

Lement néhány találkozó a misszionáriusokkal, de továbbra sem érdekelt az egész. Végigültem a tanításaikat, de nem igazán figyeltem oda, sem a Lelket nem próbáltam meg érezni. A szívem zárva volt, mert nem magamért hallgattam a misszionáriusokat – Renée miatt hallgattam őket. Nem történt semmi előrelépés, miközben továbbra sem tudtam meggyőzni őt, hogy keresztelkedés nélkül is jó férje lennék. Erősen kitartott a hitelvei mellett.

A Mormon könyve személyes üzenete

Aztán csere történt a misszionáriusoknál. Új misszionárius jött tanítani engem, és támadt egy ötlete. Kinyittatta velem a szentírásokat az Alma 42-nél, és megkérdezte, hogy felolvasnám-e nekik a fejezetet versről versre. Azzal a megkötéssel, hogy sima felolvasás helyett mindenhova helyettesítsem be az én nevemet. Ehhez nem igazán fűlött a fogam, ám ő ragaszkodott hozzá.

Így hát belekezdtem az első versbe: „És most, Joaquin…” Amint felolvastam ezeket a szavakat, a könyv elkezdett hozzám szólni. Amikor behelyettesítettem a saját nevemet, éreztem a személyes bizonyság erejét.

Az Alma 42-nek az ezt követő része Ádám és Éva bukásáról tanít, végül pedig a megváltás terve jön. Amikor a 29-es vershez értem, és azt olvastam, hogy „és most Joaquin, azt szeretném, ha nem engednéd, hogy tovább nyugtalanítsanak téged ezek a dolgok”, elsírtam magam, mint egy kisbaba. Korábban soha nem sírtam így. Tudtam, hogy a Mormon könyve igaz – miközben még azt a fejezetet sem tudtam végigolvasni. Amikor végre összeszedtem magamat, közöltem a misszionáriusokkal, hogy meg akarok keresztelkedni. Renée nagyon boldog volt! Miután megkeresztelkedtem, végre beleegyezett, hogy feleségül jöjjön hozzám. Egy évvel később egymáshoz pecsételtek minket az Argentínai Buenos Aires templomban.

Annyira hálás vagyok Renée elkötelezettségéért az evangélium szerinti élet és a templomi házasságkötés iránt! Az ő hithű kitartása a randevúk során nemcsak az ő kapcsolatát erősítette meg Istennel és az evangéliummal, hanem engem is felkért az evangélium megismerésére. Tudom, hogy miért volt számomra oly gyönyörű: mert annyira tiszta, szeretetteljes és szeplőtelen volt. Az ő hithűségének köszönhetően vált lehetővé számomra, hogy személyes bizonyságot alakítsak ki a Mormon könyvéről és erről az egyházról.