Átevickélni az átmeneteken

Iskolakezdés. Továbblépés az Elemiből. Templomlátogatás. Új munkahely. Érettségi. Missziós szolgálat.

Ez csupán néhány azon mérföldkövek közül, amelyekkel a gyermekeid találkozhatnak az életben, ám ezek mindegyike különleges felkészülést igényel. A változások ijesztőek lehetnek, de van pár eszköz, amely segíthet nekik sikeresen átevickélni ezeken. Íme néhány tipp, amelyek segítségével átterelgetheted gyermekeidet az élet átmenetein.

Hallgasd meg, mit éreznek az átmenetet illetően. Kérdezd meg tőlük, mi miatt várják izgalommal és mi miatt tartanak tőle. Fordulj feléjük bátorítóan, de megértően az aggályaikat illetően. Olykor nem kell más, csak egy megértő fül, hogy fellélegezzenek a közelgő változás kapcsán.
Avasd be őket a lehető legrészletesebben abba, hogy mire számíthatnak az újdonsággal kapcsolatban. Például, ha a gyermeked első alkalommal készül keresztelést végezni a templomban, lépésről lépésre beszéljétek át, hogy mi fog történni, miután belép oda. Ha új városba készültök költözni, tudj meg annyi részletet az új iskolájukról, az egyházközségről és a környékről, amennyit csak lehet. Ha a lehető legkisebbre csökkented az ismeretlen tényezők számát, azzal eltávolítod az aggodalom forrásait. Az új ismereteik segíthetnek nekik megérteni az új élményt, melyben részük lesz.
Készíts tervet az új helyzetek kezelésére. Számolj a lehetséges gondokkal, és gyűjtsetek ötleteket a megoldásukra vonatkozóan. Segíts a gyerekeknek kigondolni, mit tennének „Mi van, ha…?” típusú helyzetekben. Például: „Mi van, ha rossz buszra szállok fel?” „Mi van, ha egyedül érzem magam a táborban?” „Mi van, ha nem szeretem az új tanáromat?” Fogalmazzatok meg egy vészhelyzeti B tervet, hogy nagyobb biztonságban érezzék magukat, például: „Ha feszültnek érzed magad, hívj fel.” „Ha túl nehéz egy tantárgy, akkor beszélhetünk róla a tanároddal.”
Erősítsd meg őket azzal, hogy emlékezteted őket a már maguk mögött hagyott mérföldkövekre, valamint azokra az eszközökre, amelyek a kezükben vannak, hogy segítsenek nekik sikerrel járni. Használj pozitív, bátorító nyelvezetet: „Sikeresen vetted azt az akadályt, most is sikerülni fog!” „Képes vagy nehéz dolgok megtételére!” „Megvan benned minden, ami kell. Készen állsz.” „Hiszek benned.”
Biztosítsd őket afelől, hogy minden rendben lesz. Sokan győztek már le hasonló akadályokat – nagy eséllyel nekik is sikerülni fog. Emlékeztesd őket, hogy bármikor, bárhol és bármivel kapcsolatban kérhetik Mennyei Atya segítségét imában.
Alakíts ki egy támogatói rendszert, hogy a gyermekeid ne érezzék magukat egyedül, amikor küszködnek. Ha te is megtapasztaltál már valami hasonlót, mesélj nekik róla. Milyen érzéseid voltak? Hogyan tudtál alkalmazkodni? Próbálj keresni egy „átmenetet segítő barátot” a gyermeked számára. Szert tud-e tenni ő maga egy olyan barátra, akivel együtt lehet az új elemis osztályában? Ismersz-e valakit, aki mentoraként szolgálhatna az új munkahelyén vagy óráján? Kik lesznek a szobatársai az egyetemi kollégiumban?
Vedd fel a gyermek saját tempóját. Szüksége lehet némi noszogatásra, vagy esetleg épp ellenkezőleg: némi figyelmeztetésre, hogy lassítson, de igyekezz ne nagyon változtatni az ő saját természetes tempóján. Hagyd, hogy ő vezessen. Ha fejest akar ugrani a dolgokba, figyelj oda, hogy minden szükséges dologgal rendelkezzen hozzá. Ha még nem érzi magát készen a további lépésekre, ne erőltesd be a mély vízbe. Gyengéden biztasd arra, hogy lépjen ki a kényelmi zónájából, de adj neki elegendő időt. Haladj a gyermek szükségletei szerint, és törekedj a Lélek útmutatására, hogy tudd, miként segíthetsz a legjobban.