Jézus Krisztus: A maradandó öröm forrása
Írta: David A. Bednar elder
a Tizenkét Apostol Kvórumából
A 2018. december 4-én a Brigham Young Egyetemen elhangzott That They Might Have Joy [Hogy örömük lehessen] című áhítati beszéd alapján.
Az Úr visszaállított egyházának minden tagja, aki szent szövetségek emlékezetben és tiszteletben tartására, valamint a parancsolatok betartására törekszik, megkaphatja a maradandó öröm ajándékát.
Nativity [Jézus a jászolban]. Készítette: Michael Malm
A közelmúltban egy erőteljes lelkiségű bizonyságtételi gyűlésen voltam, és figyelmesen hallgattam, amint egy odaadó nővér kijelenti: „Az Atya szabadítástervének köszönhetően nagy örömben van részem.”
Azonnal nyilvánvaló volt számomra, hogy ez a nővér nem csupán jól ismert szavakat ismétel. A szemében fénylő világosság, lelki méltósággal teljes hanghordozása, ragyogó és békés arcvonásai – minden, amit láttam rajta, a mondanivalója igaz voltát erősítette. Öröm töltötte el. Öröm sugárzott belőle. Mi több, hasonlatossá vált a Szabadítóhoz, és átvette az Ő képmását az ábrázatára (lásd Alma 5:14), ennek részeként pedig öröme lett.
Ahogy hangot adott a hitének, eszembe jutottak több jól ismert himnusz szavai:
Mi hittel fogjuk a vasrudat,
S benne békét lelünk.1
Fel, szentek, fel! Most jó munkára fel!
Boldogan gyertek hát! […]
Száműzzük hát minden gondunk,
És tegyük meg, mit kér Urunk!
Így szívünkben zenghet a szó:
Minden jó! Minden jó!2
Így zengem szívem örömét:
Tudom, hogy jó Megváltóm él!3
A mostani karácsonyi időszakban pedig ezt fogjuk énekelni:
„Nagy örömhírt hozok néktek
És minden embernek.”4
Valamint ezt:
Örvendj, világ, az Úr eljő;
Ő lesz a nagy Király! […]
Szálljon éneketek,
Szálljon éneketek,
Szálljon, szálljon éneketek!5
Amióta Russell M. Nelson elnök Az Utolsó Napok Szentjeinek Jézus Krisztus Egyháza elnöke lett, gyakran intézett az öröm ígéretét tartalmazó felhívást a világon élő emberekhez: „A világhoz szóló üzenetünk egyszerű és őszinte: Isten minden gyermekét – a fátyol mindkét oldaláról – hívjuk, hogy jöjjenek a Szabadítójukhoz, nyerjék el a szent templom áldásait, részesüljenek maradandó örömben, és váljanak érdemessé az örök életre.”6
Mindannyiukat meggyógyította. Készítette: Michael Malm
Mi is pontosan ez az öröm, amelyről énekelünk és tanítunk, és amelyet kötelességünk felajánlani az egész emberiségnek? És hogyan lehet szert tenni rá? Vegyük fontolóra közösen a válaszokat erre a két kérdésre!
Mi az öröm?
Az öröm egyik közkeletű meghatározása a „nagyfokú élvezet [vagy] derű érzése”7. Összehasonlításképpen, a Szentíráskalauz úgy fogalmaz az örömről, hogy az „az igazlelkű életből [következő] nagy boldogság állapota”8. Érdekes módon az evangéliumi látásmódunk segít megértenünk azt, hogy az öröm több egy illékony érzésnél vagy érzelemnél: inkább lelki ajándék, valamint létállapot és célállapot. Ezért jellemeztem úgy a bizonyságát tevő nővért, mint akit eltöltött az öröm, és az sugárzott belőle.
Bölcs és szeretetteljes apaként Lehi azt tanította a fiainak, miszerint a halandó élet célja nem más, mint hogy minden embernek öröme legyen:
„De íme, minden dolog annak bölcsessége szerint történt, aki minden dolgot tud.
Ádám elbukott, hogy lehessenek emberek; és az emberek azért vannak, hogy örömük lehessen” (2 Nefi 2:24–25).
Ádám és Éva összefoglalta azokat a létfontosságú leckéket, melyeket az Örökkévaló Atyától, valamint a saját tapasztalataik során tanultak. Ádám kijelentette: „Áldott legyen Isten neve, mert vétkem miatt megnyíltak szemeim, és ebben az életben örömöm lesz, és a testben újra látom majd Istent” (Mózes 5:10; kiemelés hozzáadva).
Éva pedig így szólt: „Ha nem lett volna vétkünk, soha nem lett volna magunk, és soha nem ismertük volna a jót és a gonoszt, valamint megváltásunk örömét, és az örök életet, amelyet Isten ad mind az engedelmeseknek” (Mózes 5:11; kiemelés hozzáadva).
Az Atya boldogságterve lehetővé teszi, hogy a gyermekei fizikai testet kapjanak és halandó tapasztalatokat szerezzenek, hogy a gonosz és a kísértések jelenlétében is az igazlelkűséget válasszák, és hogy tiszteletre méltó házasság és szülőség révén segítsék Mennyei Atyát az Ő nagyszerű tervében.9 Végül a feltámadásunk során egyesül majd „a lélek és a test, hogy soha többé ne váljon szét, és elnyerhessék az öröm teljességét” (Tan és szövetségek 138:17; kiemelés hozzáadva).
Miként lehet szert tenni az örömre?
Úgy hiszem, hogy tanulságos az igazlelkű öröm és a világias jókedv közti éles ellentét, és segít nekünk jobban megérteni az igaz öröm természetét. Az öröm abból fakad, ha hitet gyakorolunk az Úr Jézus Krisztusban, ha érdemesen szent szertartásokban és szövetségekben részesülünk és tiszteletben tartjuk azokat, valamint arra törekszünk, hogy mélyrehatóan megtérjünk a Szabadítóhoz és az Ő céljaihoz. A jókedv a „szórakozás”, a „vidám [és] gyakran féktelen tettek vagy beszéd”, vagy az élvezetes időtöltés következménye.10 Egy nap a disneylandi attrakciókon: szórakoztató. Érdemesen felkészülni az úrvacsora szertartására, és ekképpen venni részt benne: örömteli.
Az öröm alapvetően lelki, a szórakozás alapvetően fizikai. Az öröm alapvetően maradandó, a szórakozás alapvetően időleges. Az öröm alapvetően mélyreható és bőséges, a szórakozás alapvetően sekélyes. Az öröm alapvetően teljes és egész, a szórakozás alapvetően részleges. Az öröm alapvetően a halandósághoz és az örökkévalósághoz tartozik, a szórakozás a halandóságra korlátozódik.
Mennyire fontos, hogy soha ne keverjük össze és ne cseréljük el a tanítványság maradandó, mélyreható örömét időleges és sekélyes szórakozásra!
A Megváltó a maradandó és örökkévaló öröm végső és egyetlen forrása. Jákób próféta így tette bizonyságát: „De íme, az igazlelkűek, Izráel Szentjének szentjei, ők akik hittek Izráel Szentjében, ők akik elviselték a világ keresztjeit, és megvetették annak gyalázkodását, ők fogják örökölni Isten királyságát, amelyet nekik készítettek a világ megalapítása óta, és örömük mindörökké teljes lesz” (2 Nefi 9:18; kiemelés hozzáadva).
Az öröm igaz forrása
Mennyei Atya tervének és a Szabadító engesztelésének köszönhetően az őszinte bűnbánat arra indít bennünket, hogy Jézus Krisztus felé forduljunk és Őrá támaszkodjunk, aki az öröm igaz forrása. Kérlek, gondoljátok át alaposan azt, ahogyan Benjámin király népe a Szabadító engeszteléséről szóló tanításaira reagált:
„És most lőn, hogy miután Benjámin király bevégezte azon szavak elmondását, melyeket az Úr angyala adott át neki, körbejáratta szemét a sokaságon, és íme, azok a földre rogytak, mert megszállta őket az Úr félelme.
És saját testi mivoltukban látták magukat, méghozzá úgy, mint akik kevesebbek a föld poránál. És mindannyian mint egyetlen hang kiáltották, mondván: Ó, légy irgalommal, és élj Krisztus engesztelő vérével, hogy bocsánatot nyerhessünk a bűneinkre, és szívünk megtisztulhasson; mert hiszünk Jézus Krisztusban, Isten Fiában, aki a mennyet és a földet, és minden dolgot teremtett; aki le fog jönni az emberek gyermekeihez.
És lőn, hogy miután ezen szavakat elmondták, megszállta őket az Úr Lelke, és öröm töltötte el őket, és bocsánatot nyertek bűneikre, és béke volt a lelkiismeretükben, azon rendkívüli hit miatt, melyet Jézus Krisztusba vetettek, aki el fog jönni” (Móziás 4:1–3; kiemelés hozzáadva).
Mennyei Atya tervének és a Szabadító engesztelésének köszönhetően az engedelmesség arra indít bennünket, hogy Jézus Krisztust kövessük, aki az öröm igaz forrása. A Szabadító kijelentette a tanítványainak:
„Ha az én parancsolataimat megtartjátok, megmaradtok az én szeretetemben; a miképen én megtartottam az én Atyámnak parancsolatait, és megmaradok az ő szeretetében.
Ezeket beszéltem néktek, hogy megmaradjon ti bennetek az én örömem és a ti örömetek beteljék” (János 15:10–11; kiemelés hozzáadva).
„És senki nem kap teljességet, csak ha betartja a parancsolatait.
Aki betartja a parancsolatait, igazságot és világosságot kap, mígnem megdicsőül az igazságban és minden dolgot tud” (Tan és szövetségek 93:27–28).
Mennyei Atya tervének és a Szabadító engesztelésének köszönhetően a szolgálat arra indít bennünket, hogy a jellemünk olyan legyen, mint Jézus Krisztusé, aki az öröm igaz forrása. Nemrégiben olvastam, amit Kevin J. Worthen, a Brigham Young Egyetem elnöke mondott a mélyreható örömről. Így fogalmazott: „Meggyőződésemmé vált, miszerint az a mi örökkévaló fejlődésünk egyik mércéje, hogy mennyi örömöt nyerünk a szolgálatból.”11
Az ifjabb Alma ezt mondta a fiának, Hélamánnak: „[S]züntelenül azon fáradoztam, hogy bűnbánatra vezethessek lelkeket, hogy odavihessem őket azon rendkívüli öröm megízlelésére, melyet én is megízleltem; hogy ők is születhessenek Istentől, és elteljenek a Szentlélekkel” (Alma 36:24; kiemelés hozzáadva).
Emlékezzetek, hogyan örvendezett Ammon, amikor felidézte a lámániták között végzett misszionáriusi munkáját:
„[Í]me, teljes az örömöm, igen, szívem csordulásig megtelt örömmel, és örvendezni fogok Istenemben. […]
Íme, mily sok ezer testvérünket szabadította meg a pokol kínjaitól; és eljutottak odáig, hogy megváltó szeretetet énekelnek, és ez bennünk lévő szavának hatalma miatt van; nincs-e hát nagy okunk az örvendezésre? […]
Most ez az én örömöm és az én nagy hálaadásom; igen, és én örökké köszönetet fogok mondani Istenemnek” (Alma 26:11, 13, 37; kiemelés hozzáadva).
Nem érhet baj, ha közel Vigasztalóm. Készítette: Michael Malm
Mennyei Atya tervének és a Szabadító engesztelésének köszönhetően a kihívások és csapások arra indítanak bennünket, hogy a tekintetünket felemeljük (lásd Ésaiás 40:26; Zsoltárok 123:1–2) Jézus Krisztusra, aki az öröm igaz forrása. A visszaállított evangélium által nyújtott becses látásmód lehetővé teszi számunkra, hogy olyan leckéket tanuljunk, amelyek a halandóság viszontagságain keresztül az örökkévalóságra készítenek fel bennünket. Szenvedéseink és szerencsétlenségeink feloldódhatnak „Krisztus örömében” (Alma 31:38), és a javunkra szenteltethetnek (lásd 2 Nefi 2:2), „hogy cselekedet[ün]k lelk[ün]k jólétét szolgálhassa” (2 Nefi 32:9). A Mennyei Atya tervéről és a Szabadító engeszteléséről meglévő tudásunknak köszönhetően az öröm ily módon kitart a jó és a rossz időkben és tapasztalások során egyaránt.
Az Úr Jézus Krisztusba vetett hit, a bűnbánat, az engedelmesség, a szolgálat, valamint a halandóságban tapasztalt próbatételeinkkel kapcsolatos evangéliumi látásmód mind arra indít bennünket, hogy jöjjünk a maradandó öröm forrásához – Jézus Krisztushoz. Arra hívlak benneteket, hogy fedezzetek fel, tanulmányozzatok és imádságosan gondoljatok át olyan további tantételeket, amelyek lehetővé teszik számunkra, hogy elnyerjük az örömnek ezt a fontos lelki ajándékát.
Örvendetes ígéret
A maradandó öröm nem csak néhány kiválasztott részére fenntartott áldás, hanem az Úr visszaállított egyházának minden tagja, aki szent szövetségek emlékezetben és tiszteletben tartására, valamint a parancsolatok betartására törekszik, részesülhet ebben az ajándékban Isten akaratának és időzítésének megfelelően. Kívánom, hogy ebben a karácsonyi időszakban mindannyian igyekezzünk még teljesebben értékelni az örömnek e magasságos ajándékát! Kívánom, hogy amikor így teszünk, akkor elkezdjünk új szemmel látni és új füllel hallani, miközben a szentek és az angyalok dalolnak, miközben száll az öröm éneke, és miközben hőn imádjuk Istent!12
Örömmel jelentem ki biztos tanúságomat az Úr Jézus Krisztus élő valóságáról és isteniségéről.