Kérdések és válaszok a „tiszta tanúsággal” kapcsolatban

„Legyen számotokra a legfontosabb a bizonyságotok!”¹ – Russell M. Nelson elnök

Kép

Joseph Smith a ligetben imádkozik

Sacred Prayer [Szent ima]. Készítette: Linda Curley Christensen. Másolatok készítése tilos!

Főbíróként Alma látta, ahogy „az egyház népe kezdett kevéllyé válni” (Alma 4:6). Látta, ahogy mindenki kezdte „a világ hiábavaló dolgaira helyezni a szívét”, és kezdtek „gúnyosak lenni egymás iránt” (Alma 4:8). Ahelyett, hogy Alma a törvény szigorával sújtott volna le, kiválasztott valakit főbírónak a maga helyére, ő pedig annak szentelte magát, hogy Isten szavát prédikálja a népnek, „mert nem látott más utat a visszatérítésükre, csak azt, hogy… tiszta tanúsággal gyakorol nyomást rájuk” (Alma 4:19).

Milyen fontos részei vannak egy bizonyságnak?

Az összes evangéliumi tantételről szerezhetünk bizonyságot és tehetünk tanúságot, de az alapvető igazságok a következők:

Isten a mi Mennyei Atyánk, aki szeret minket.
Jézus Krisztus él. Ő Isten Fia és a mi Szabadítónk.
Joseph Smith az a próféta, aki elhívást kapott az evangélium visszaállítására.
Az Utolsó Napi Szentek Jézus Krisztus Egyháza a Szabadító igaz egyháza a földön, és élő próféta vezeti.²

Csak szavakkal lehet bizonyságot tenni?

„Akkor tesztek bizonyságot, amikor lelki érzéseket osztotok meg másokkal. […]

A bizonyságotok megosztásának egy másik módja az igazlelkű viselkedés. A Jézus Krisztusba vetett bizonyságotok nemcsak arról szól, mit mondotok – hanem arról is, hogy kik vagytok” (Gary E. Stevenson a Tizenkét Apostol Kvórumából: Bizonyságotok táplálása és megosztása. Liahóna, 2022. nov. 112.).

Miben áll a tiszta tanúság hatalma?

Brigham Young elnök felidézte, milyen hatással volt rá, amikor látott őszintén és egyszerűen tanúságot tenni „egy férfiút, kinek nem volt ékesszólása, sem talentumai a nyilvános beszédre, s aki csak ennyit tudott mondani: »a Szentlélek hatalma által tudom, hogy a Mormon könyve igaz; hogy Joseph Smith az Úr prófétája«. A Szentlélek azon egyéntől előhaladva megvilágítja értelmemet, és… körülvesz, betölt, és tudom önnönmagam számára, hogy e férfiú tanúsága igaz” (“Discourse,” Deseret News, Feb. 9, 1854, 4).

Mi van, ha az emberek nem fogadják el az általam tett tanúságot?

Egy alkalommal egy fiatal felnőtt nő éppen a Salt Lake City-i Templom tér látogatóival osztotta meg a bizonyságát, amikor egy férfi ellenséges kérdésekkel támadta le.

„Nem tudom – felelte a nő. – Csak azt mondhatom, amit tudok.”

De a férfi félbeszakította: „Nem vagyok kíváncsi a bizonyságodra!”

„Pedig csak ezt adhatom.”.

„Az nem valami sok” – vágta rá a férfi.

A beszélgetés ezzel véget is ért, de az élmény nyugtalanította ezt a nőt. Ahogy azonban átgondolta, rájött, hogy a bizonysága nemhogy „nem valami sok”, hanem épp ellenkezőleg: mindent jelent a számára. Ez befolyásolt minden döntést az életében.

Hogyan oszthatom meg a bizonyságomat?

Gyakran gondolunk úgy a bizonyságtételre, mint ami a böjti vasárnapokon az úrvacsorai gyűlésen történik, de a lelki érzéseink megosztásának számos más módja is van:

Írj egy levelet a gyermekeidnek vagy unokáidnak, amelyben megosztod a saját tanúságodat Jézus Krisztusról és az Ő visszaállított evangéliumáról.
Őrizd meg a bizonyságodat a FamilySearch Emlékek részében, hogy az megerősítse az utódaidat.
Írd ki a közösségi médiában, hogy mit jelent számodra Jézus Krisztus.
A vasárnapi gyűléseken szólj hozzá, és mondd el, hogyan áldotta meg az életedet az éppen tárgyalt evangéliumi tantétel.