Elhívást kaptunk, hogy jót tegyünk. Liahóna, 2024. jún.

Elhívást kaptunk, hogy jót tegyünk

Írta: Ronald A. Rasband elder

a Tizenkét Apostol Kvórumából

Kép

Ronald A. Rasband elder

Isten királyságát építjük, amikor szolgálunk másokat, feltartjuk a világosságunkat és kiállunk a vallásszabadságért.

Gedeon mindig rögtön felismerte a hamis tant. Hallotta már korábban is Noé királytól és a papjaitól – olyan papoktól, akik „felemelkedtek szívük kevélységében”, és akiket eltartottak „lustaságukban és bálványimádásukban és paráznaságaikban, azon adókból, melyeket Noé király vetett ki népére” (Móziás 11:5–6).

Ami még rosszabb: Noé király korábban már kivégeztette Abinádi prófétát, valamint Almának és az ő megtértjeinek az elpusztítására törekedett (lásd Móziás 17; 18:33–34). Hogy véget vessen az efféle gonoszságnak, Gedeon megfogadta, hogy megállítja a királyt, akit csak egy lámánita támadás miatt kímélt meg (lásd Móziás 19:4–8).

Később Gedeon helyesen okolta Noé papjait 24 lámánita leány elhurcolásáért. Megállapította, hogy beteljesedett Abinádi jövendölése a népe ellen, mert nem voltak hajlandóak bűnbánatot tartani. (Lásd Móziás 20:17–22.) Segített kiszabadítani Limhi népét, akik a lámániták rabságában voltak (lásd Móziás 22:3–9).

A mostanra már idősebb Gedeon újra szembeszállt a kevélységgel és a gonoszsággal, amikor Nehór előtt állt, aki papi mesterkedést vezetett be a nép között. Nehór „az egyház ellen szegült”, és megpróbálta tévútra vezetni a népet. (Lásd Alma 1:3, 7, 12; lásd még 2 Nefi 26:29.)

Isten szavát használva fegyverként, a bátor Gedeon megfeddte Nehórt a gonoszsága miatt. A feldühödött Nehór rátámadt Gedeonra, és megölte a kardjával. (Lásd Alma 1:7–9.) Így végződtek „egy igazlelkű ember” napjai, aki „sok jót tett ezen nép között” (Alma 1:13).

Az utolsó napok, amelyekben élünk, bőséges lehetőségeket nyújtanak nekünk arra, hogy Gedeont utánozzuk és „eszköz [legyünk] Isten kezében” (Alma 1:8) mások szolgálatára (lásd Móziás 22:4), kiállva az igazlelkűségért és ellenállva mindannak, ami fenyegeti azt a szabadságjogunkat, hogy Istennek hódoljunk és szolgáljunk. Gedeon hithű példáját követve mi is sok jót tehetünk.

Kép

ágyban fekvő nő mellett ételes tálcával álló nő

Egységesen a szolgálatban

„A [Szabadító] követőiként arra törekszünk, hogy szeressük Istent és a felebarátainkat szerte a világon – jelentette ki az Első Elnökség. – Az Utolsó Napi Szentek Jézus Krisztus Egyháza hőn vágyik arra, hogy megáldjon másokat és segítse a szükséget látókat. Áldottak vagyunk, amiért rendelkezünk a képességgel, forrásokkal és megbízható világméretű kapcsolatokkal ahhoz, hogy eleget tegyünk ennek a szent felelősségnek.”¹

Hálás vagyok azért az önzetlen, elhívás keretében és anélkül is nyújtott szolgálatért, melyet az egyház tagjai a templomainkban, valamint a saját egyházközségükben, gyülekezetükben és cövekükben végeznek. Hálás vagyok azért is, amiért az egyháztagok számtalan közösségi, oktatási és jótékonysági szervezetben szolgálnak, valamint évente emberbaráti projektek ezreiben vesznek részt, több millió órányi önkéntes szolgálatot vállalva közel 200 országban és területen.²

Az egyház többek között a JustServe.org-on keresztül szélesíti a szolgálati lehetőségek körét számos országban. A JustServe.org weboldal a közösségek önténtesek iránti igényeit köti össze az önkéntesekkel, akik növelik a közösség életminőségét.³ Az oldalt az egyház tartja fenn, de bárki használhatja, megáldva ezzel másokat.

Az egyház és a tagjai emellett szolgálati szervezetekkel is rendszeresen összefognak szerte a világon. A 2022-es évben az egyház – köszönhetően a tagjainak – a Vöröskereszt legnagyobb véradásszervezője volt. Ezenkívül az egyház a közelmúltban 8,7 millió dollárt adományozott a szervezetnek.⁴

Az egyház továbbá abban is összefog másokkal, hogy ivóvízellátási és csatornázási projekteket valósítsanak meg a világ különböző helyszínein. 2022-ben az egyház 156 ilyen projektben vett részt.⁵ Együttműködünk olyan ügynökségekkel is – egyebek közt adományokkal segítve őket –, amelyek segítséget nyújtanak Isten szenvedő gyermekeinek.⁶

„Amikor összefogunk, hogy szolgáljuk a szükségben lévőket – fogalmazott Henry B. Eyring elnök, az Első Elnökség második tanácsosa –, az Úr egyesíti a szívünket.”⁷

Kép

egy maréknyi napfény

Tartsd fel a világosságodat!

A Szabadító tanítványaiként a felebarátainkat is megáldjuk azzal, ha megtartjuk a szövetségeinket és krisztusi életet élünk. A Mormon könyve azt tanítja, miszerint „az egyház népének” nemcsak hogy az igazlelkűséget kell választania, hanem hallatniuk is kell az igazlelkű hangjukat, ha azt kívánják, hogy az Úr megvédje és felvirágoztassa őket (lásd Alma 2:3–7, lásd még Móziás 29:27). Az Úr azt várja tőlünk, hogy osszuk meg a hitünket és a hitelveinket, és tartsuk fel a világosságunkat: „Íme, én vagyok a világosság, amelyet fel kell tartanotok” (3 Nefi 18:24).

„Nem szolgáljuk jól a Szabadítónkat akkor, ha jobban féljük az embereket, mint Istent” – jelentette ki Dallin H. Oaks elnök, az Első Elnökség első tanácsosa. Majd hozzátette, hogy „az Úr mércéinek a felállítására kaptunk elhívást, nem pedig arra, hogy a világéihoz alkalmazkodjunk”⁸.

Legyenek akár iskolában, akár a munkahelyükön, akár játék közben, akár nyaraláson, randevún vagy az interneten, az Úr tanítványai nem „szégyell[i]k magukra venni Krisztus nevét” (Alma 46:21). Szavainkkal és cselekedeteinkkel tanúságot teszünk arról, hogy Isten él, és hogy mi az Ő Fiát követjük.

„A hitünk nem tagolható részekre – vagy legalábbis nem kellene így lennie. Hinni nemcsak istentiszteleten, nemcsak otthon, nemcsak [az iskolában] kell – véli Paul Lambert, a vallási többféleség utolsó napi szent szakértője. – Annak az ember minden tettében meg kell nyilvánulnia.”⁹

Nem tudjuk, milyen hatást gyakorolhat másokra a bizonyságunk, a jó példánk és a jó cselekedeteink. Ha azonban kiállunk azért, ami helyes, és feltartjuk a Szabadító világosságát, az emberek észre fognak venni minket, a menny pedig szurkol majd nekünk.

Kép

templom előtt álló nő

Kiállás a vallásszabadságért

Napjaink „papi mesterkedése”, mely során az egyre inkább elvilágiasodó társadalmak a hívő emberek ellen szegülnek, nem különbözik olyan nagyon a Mormon könyve-beli időktől. Egyre hangosabban szól azok hangja, akik ellenzik a vallás létfontosságú szerepvállalását a nyilvánosság és a politika színterein. Világi emberek, kormányzatok – nem mellesleg sok iskola és egyetem is – bizonyos magatartásokat erőltetnek, valamint az erkölcstelenség, istentagadás és erkölcsi viszonylagosság igéjét hirdetik.

A vallásszabadság elleni támadások sikeresek lesznek, ha nem állunk ki a vallási jogainkért. Amint azt nemrégiben tanítottam: „Egyházként más vallásokkal együtt védelmezünk mindenféle felekezetű és meggyőződésű embert, valamint a meggyőződésük szerinti szóláshoz való jogukat.”¹⁰

A mennyben a háborút az erkölcsi önrendelkezés – a választáshoz való jogunk szabadsága – felett vívták. Önrendelkezésünk megőrzéséhez szorgalmasnak kell lennünk vallásszabadságunk megóvásában.

Az eleven vallásos hit megerősíti és védelmezi a családokat, a közösségeket és a nemzeteket. Törvény iránti engedelmességet támaszt, az élet és a tulajdon tiszteletére nevel, valamint jószívűségre, becsületességre és erkölcsösségre tanít; olyan erények ezek, amelyekre egy igazságos, szabad és udvarias társadalom fenntartásához szükség van. Soha nem kell elnézést kérnünk a hitünkért!

A misszionáriusi erőfeszítéseink, a templomokban végzett helyettes általi munkánk, az Isten királyságának az építésében kifejtett erőfeszítéseink, valamint maga a boldogságunk is megköveteli azt, hogy kiálljunk a vallás szabadsága és a vallásos hit mellett. Ha ezt a szabadságjogot elveszítjük, vele együtt más szabadságjogok is veszni fognak.

Joseph Smith próféta ezt tanította: „A szabadság szeretete az, ami lelkemet megihleti – az egész emberi faj polgári és vallási szabadsága.”¹¹ A vallásszabadság a mi lelkünket is meg fogja ihletni, amikor követjük az egyházi vezetők tanácsait:

„Maradjatok tájékozottak a közfontosságú kérdések terén, majd pedig emeljétek fel szavatokat, bátran és udvariasan.”¹²
„Ismerjétek fel, miszerint a vallásszabadság kopása jelentős mértékben ki fog hatni azon lehetőségeinkre, hogy növekedjünk erőben és evangéliumi tudásban, hogy szent szertartások által áldásokban részesüljünk, és hogy az Úrra támaszkodjunk az Ő egyházának az irányításához.”¹³
„Álljatok fel és szólaljatok fel, megerősítve azt, hogy Isten létezik, és hogy vannak végérvényes igazságok, melyeket a parancsolatai lefektetnek.”¹⁴
„Küzdjetek az olyan törvények ellen, amelyek csorbítanák a hitünk gyakorlásához való szabadságjogunkat.”¹⁵
„Menjetek el a világba, hogy jót tegyetek, hogy növeljétek a Mindenható Istenbe vetett hitet, és hogy segítsetek másokat egy boldogabb helyre hozni.”¹⁶
Tanulmányozzátok a religiousfreedom.ChurchofJesusChrist.org és a religiousfreedomlibrary.org/documents oldalain található forrásanyagokat.

Isten királyságát építjük, amikor szolgálunk, feltartjuk a világosságunkat, és kiállunk a vallásszabadságért. Áldjon meg minket az Úr azon erőfeszítéseinkben, hogy „sok jót” tegyünk a családunkban, a közösségünkben és a nemzetünkben!