Nem hittem, hogy lenne időm szolgálni a csoporttársamat. Liahóna, 2024. jún.
Utolsó napi szentek történetei
Nem hittem, hogy lenne időm szolgálni a csoporttársamat
Azt hittem, hogy nem érek rá segíteni, de az Úr megáldott az áldozatomért.
Illusztrálta: Lee Montgomery / IllustrationX
1998-ban kezdtem a tanulmányaimat az Andok Egyetemen. Nagy vágyam volt, hogy jó tanulmányi átlaggal diplomázzak. Ám a kriminológia nehéz tantárgynak bizonyult, és nem ment könnyen az alkalmazkodás az egyetemi élethez. Ráadásul az is lefoglalt, hogy tanácsosként szolgáltam az egyházközségem püspökségében, éjjel pedig dolgoztam, hogy gondoskodni tudjak a családomról.
Kétség és aggodalom árnyékolta be a reményeimet az első évben, amikor a jegyeim jóval a csoport átlaga alatt maradtak. A tanév végeztével még többet fohászkodtam Istenhez, hogy segítsen majd megértenem az egyes elméleteket, alapelveket és eljárásokat.
A második évemben összeismerkedtem egy olyan csoporttársammal, akire korábban nem figyeltem fel. Argenisnek hívták. Rájöttem, hogy ő sem láthatott engem korábban – és nem is fog, mert vak. Egy nap odajött hozzám, kezében a botjával és a Braille-táblájával, és segítséget kért. Azt mondta, hogy jó hangom van, és szüksége van valakire, aki magnóra olvassa a tankönyveket, amelyeket ő aztán meghallgathat.
Előttem másokat is megkért, de ők nemet mondtak. Azok pedig, akik az előző évben segítettek neki, vonakodtak ismét segíteni. Ahogy a zsúfolt napjaimra és a rossz átlagomra gondoltam, én is vonakodtam.
És bár tulajdonképpen soha nem mondtam igent a felkérésére, hamarosan mégis azon kaptam magamat, hogy újra és újra a tankönyveket olvasom, hogy aztán felvehessem a tartalmukat Argenis számára. Idővel össze is barátkoztunk, és elkezdtem megosztani vele Jézus Krisztus evangéliumát. Még egy Mormon könyvét is adtam neki Braille-írással. Nagyra értékelte a segítségemet, de soha nem érdekelte, hogy többet tudjon meg az egyházról.
Ahogy azonban folytattam a tankönyvek olvasását és felvételét, elkezdett javulni a tanulmányi átlagom. Még a társaim is észrevették, hogy egyre jobban tanulok és egyre többet értek az anyagból.
Nyolc évvel azután, hogy megszereztem a diplomámat, végül Argenis barátom is lediplomázott. Bár az egyház nem érdekelte, mégis segített megértenem, hogy „amikor embertársaitok szolgálatában vagytok, akkor is csak Istenetek szolgálatában vagytok” (Móziás 2:17). Azt is segített meglátnom, hogy miközben másokat szolgálok, Isten megáld engem és növeli a képességeimet.