Utolsó napi szentek történetei

Jézus Krisztus könnyített a terheimen

Írta: Georgia H. Nichols, USA, Colorado

Életem zűrzavarai közepette úgy éreztem, hogy összecsapnak a hullámok a fejem felett, amíg békességre nem leltem a Mormon könyve olvasása során.

Illusztrálta: Mariko Kowalski

Egy nap, amikor szolgálattételt nyújtottam az egyik nővérnek az egyházközségünkben, elmondta, hogy minden évben el szokta olvasni a Mormon könyvét. Bizonyságot tett azokról a nagyszerű áldásokról is, amelyeket ez a vállalás hozott neki. Hálás vagyok ennek a nővérnek az általa mutatott példáért.

Az említett beszélgetés előtt csupán egyszer olvastam el az egész Mormon könyvét, bár mindig tanulmányoztam, amikor tanítani készültem belőle. Ezután viszont úgy döntöttem, hogy követem ennek a nővérnek a példáját. Újrakezdtem az 1 Nefitől, és végigolvastam a könyvet. Milyen igaza volt! Számos olyan áldásban volt részem, amelyet felismertem, és biztos vagyok benne, hogy olyanokban is, amelyeket nem.

Azonban röviddel azt követően, hogy másodszor is befejeztem a Mormon könyvét, a férjem elhagyta a családunkat. Az új állásommal járó, látszólag lehetetlen feladatok rendkívül nagy nyomást helyeztek rám, és a fiam tartósan rossz egészségi állapota miatt úgy éreztem, hogy összecsapnak a hullámok a fejem felett.

Aztán eszembe jutott, amit a Mormon könyvében olvastam arról, hogy Amulon milyen súlyos terheket rakott Almára és népére. Amikor az emberek segítségért imádkoztak, az Úr azt mondta nekik, hogy törődik a helyzetükkel, és ki fogja szabadítani őket. Addig pedig „megkönnyítem a terheket is, melyeket a vállaitokra raktak, hogy még csak nem is érzitek azokat a hátatokon” (Móziás 24:14).

Korábban már sokszor tanulmányoztam Móziásnak ezt a fejezetét, és sokszor tanítottam azt másoknak is az evangéliumi órákon. Hittem ezeknek a verseknek az igazságában. Mivel addigra már közelről megismerkedtem a Mormon könyvében található tanításokkal, tudtam, hogy személyes igazságra találok akkor, amikor a szentírásokat a személyes körülményeimre vonatkoztatom.

Így aztán elkezdtem mindennap olvasni ezt a fejezetet, hogy erőt merítsek belőle és emlékeztessem magamat arra, hogy az Úr velem is törődik. Továbbra is voltak próbatételeim, de Ő tényleg könnyített a terheimen.

E Mormon könyve-beli szentírásversek révén hatalmas személyes csapásokon jutottam túl, mert békességet adtak nekem és azt a vigaszt nyújtó tudást, hogy az Úr az Ő minden gyermekével törődik.