Hogyan nyerjük el az Úr nyugalmát?

Alma arról tanít, hogyan készülhetünk fel az Úr nyugalmába való belépésre.

A Szabadító mindenkit ekképpen hívott:

„Jőjjetek én hozzám mindnyájan, a kik megfáradtatok és megterheltettetek, és én megnyugosztlak titeket.

Vegyétek föl magatokra az én igámat, és tanulj[a]tok… tőlem, …és nyugalmat találtok a ti lelkeiteknek.

Mert az én igám gyönyörűséges, és az én terhem könnyű” (Máté 11:28–30).

Az Alma 13-ban található, ehhez kapcsolódó tanításokban Alma azokról beszélt, „akik tisztává lettek, és beléptek Uruk, Istenük nyugalmába” (12. vers). Majd ezt a felhívást tette: „[S]zeretném, ha megalázkodnátok Isten előtt, és bűnbánathoz illő gyümölcsöt hoznátok, hogy ti is beléphessetek ebbe a nyugalomba” (13. vers).

Amikor elhagyjuk a bűneinket és bűnbánatot tartunk, akkor békességgel telhetünk el, és miénk lehet a Szentlélek állandó társasága. A 28. és 29. versben Alma felsorolja, milyen módokon készülhetünk fel arra, hogy belépjünk Isten nyugalmába:

Megalázkodunk az Úr előtt.
Az Ő szent nevét szólítjuk.
Mindig éberek vagyunk és imádkozunk, hogy ellenálljunk a kísértésnek, és hogy a Lélek vezessen.
Van hitünk az Úrban.
Van reményünk abban, hogy el fogjuk nyerni az örök életet.
Mindig a szívünkben van Isten szeretete.

Russell M. Nelson elnök azt tanította, hogy ha Jézus Krisztus magasabb törvényei szerint élünk, akkor nyugalomra, enyhülésre és békességre lelhetünk – nemcsak az örökkévalóságban, hanem már a mostani életünkben is. Így fogalmazott:

„[A] szövetség megtartói jogosultak egyfajta különleges megnyugvásra, amely az Istenhez fűződő szövetséges kapcsolatukon keresztül érkezik el hozzájuk. […]

Miközben igyekszünk Jézus Krisztus magasabb törvényei szerint élni, a szívünk – és maga a természetünk is – elkezd megváltozni. A Szabadító felemel bennünket e bukott világ vonzása fölé azáltal, hogy fokozottabb jószívűséggel, alázattal, nagylelkűséggel, kedvességgel, önuralommal, békességgel és megnyugvással áld meg minket.

Mármost, talán úgy gondoljátok, hogy ez inkább hangzik kemény lelki munkának, semmint nyugalomnak. Azonban a nagy igazság ez: bár a világ azt bizonygatja, hogy a hatalom, a javak, a népszerűség és a testi élvezetek boldogságot eredményeznek, ez nem így van! Nem is tudnak! Nem hoznak létre mást, csupán az üres pótlékát azok »áldott és boldog« állapotának, »akik betartják Isten parancsolatait« [Móziás 2:41].

Az igazság az, hogy sokkal kimerítőbb ott keresni a boldogságot, ahol soha nem találhattok rá!”¹