Mit értünk alatta, amikor azt mondjuk, hogy az egyház igaz? Liahóna, 2024. jún.

Mit értünk alatta, amikor azt mondjuk, hogy az egyház igaz?

Írta: J. Devn Cornish elder

nyugalmazott általános felhatalmazott hetvenes

Az Utolsó Napi Szentek Jézus Krisztus Egyháza, melyet maga a Szabadító vezet, biztosítja azokat a tanításokat, papsági felhatalmazást, szertartásokat és szövetségeket, amelyek visszavezetnek minket mennyei otthonunkba.

Gyakran megbizsergeti a szívünket a kellemes érzés, amikor valakinek a bizonyságában azt halljuk: „Tudom, hogy az egyház igaz.” És fontos is, hogy a Lélek nekünk is tanúságot tegyen erről az igazságról.

Ugyanakkor úgy tűnik, hogy a jelenlegi kulturális irányzatok széleskörű bizalmatlanságot eredményeztek általánosságban az intézmények, de különösképpen a vallási szervezetek iránt. Ezzel szemben az utolsó napi szentek szövetséget kötnek arra, hogy támogatják Az Utolsó Napi Szentek Jézus Krisztus Egyházát azon alapvető küldetésében, hogy Isten királyságát építse a földön és megalapítsa Siont, mindeközben örömtelien várva Jézus Krisztus második eljövetelét. Amikor így teszünk, azzal elismerjük, hogy ezeket a becses célokat csakis azon a hivatalos intézményen keresztül lehet megvalósítani, amely az Úr visszaállított egyháza.

Az Újszövetség világossá teszi, hogy halandó szolgálata során az Úr Jézus Krisztus nem csupán közösségbe csoportosuló híveket szerzett, hanem meg is szervezte az egyházát, benne elhívott, képzett és elrendelt vezetőkkel (lásd Efézusbeliek 4:11–16). Számított Neki az egyház. Az egyház napjainkban is, ahogy akkor, „az apostoloknak és prófétáknak alapkövén [épül fel], lévén a szegletkő maga Jézus Krisztus” (Efézusbeliek 2:20, lásd még Máté 16:17–18). A Biblia azt mondja, hogy feltámadása után az Úr „minden napon szaporítja vala a gyülekezetet” megszabadítandó emberekkel (Apostolok cselekedetei 2:47).

Mi van akkor, ha az egyházi vezetők nem tökéletesek?

Néhányan talán vonakodnak bizonyságot tenni az egyház igaz voltáról, mert úgy érzik, hogy az egyház és a vezetői talán nem tökéletesek. És ez igaz is: sem az egyház, sem a vezetői nem tökéletesek, és nem is állították, hogy azok! Figyelemre méltó, hogy sem a szentírásokban, sem az egyházi vezetők tanításaiban nem szerepel az sehol, hogy az Úr célja az egyház tökéletesítése lett volna. Hanem amint azt Pál apostol is írta:

„És Ő adott némelyeket apostolokul, némelyeket prófétákul, némelyeket evangyélistákul, némelyeket pedig pásztorokul és tanítókul:

A szentek tökéletesbbítése czéljából szolgálat munkájára, a Krisztus testének építésére:

Míg eljutunk mindnyájan az Isten Fiában való hitnek és az Ő megismerésének egységére, érett férfiúságra, a Krisztus teljességével ékeskedő kornak mértékére” (Efézusbeliek 4:11–13).

Az Úr célja tehát a szentek tökéletesítése, nem pedig az egyház tökéletesítése. Ez a tantétel igencsak megnyugtató lehet számunkra, hiszen azt jelenti, hogy az Úr egyházában mindannyiunknak van helye a tökéletlenségeinkkel együtt!

Mi több, a 2013. októberi általános konferencián Dieter F. Uchtdorf elder, aki akkor második tanácsos volt az Első Elnökségben, ezt mondta:

„[H]ogy tökéletesen őszinték legyünk, előfordult már olyan, hogy az egyház tagjai vagy vezetői egyszerűen csak hibáztak. Olyan dolgokat mondtak vagy tettek, amelyek nem állnak összhangban értékeinkkel, tantételeinkkel vagy tanunkkal.

Úgy vélem, az egyház csak akkor lenne tökéletes, ha tökéletes lények irányítanák. Isten tökéletes és az Ő tana tiszta. Ám Isten rajtunk – az Ő tökéletlen gyermekein – keresztül munkálkodik, a tökéletlen emberek pedig olykor hibáznak. […]

Sajnálatos, hogy néhányan emberi hibák miatt botlottak meg. Ennek ellenére azonban a visszaállított evangélium örök igazsága, mely Az Utolsó Napi Szentek Jézus Krisztus Egyházában található, nem homályosult el, nem lett kevesebb és nem semmisült meg.

Az Úr Jézus Krisztus apostolaként és olyan emberként, aki maga is első kézből látta ezen egyház tanácsait és munkálkodásait, ünnepélyes tanúságomat teszem arról, hogy az egyházra vagy a tagságára is kiható egyetlen jelentős döntést sem hoznak meg soha anélkül, hogy buzgón ne törekednének Örökkévaló Atyánk sugalmazására, útmutatására és jóváhagyására. Ez Jézus Krisztus egyháza. Isten nem fogja engedni, hogy egyháza lesodródjon kijelölt útvonaláról, ahogyan azt sem, hogy ne töltse be isteni rendeltetését.”¹

Néha egy olyan elképzelést veszünk védelmünkbe azzal kapcsolatosan, ahogyan az Úr az egyháza vezetőihez és tagjaihoz viszonyul, amely nem pontos. Mintha azt várnánk el, hogy az Úr mindent irányítson, amit az egyház vezetői és ügyintézői tesznek, hogy ezáltal semmiféle hibát ne lehessen elkövetni. Jobb lenne azonban felismerni, hogy az Úr útmutatást ad ezeknek a szolgáinak, amikor imádságosan minden tőlük telhetőt megtesznek azokban a megbízásaikban, melyek az Ő munkájának az igazgatására vonatkoznak. Így tanítják a szerető szülők a gyermekeiket.

Az Úr útmutatást ad nekünk, de általában nem gyakorol irányítást, kivéve azokat az ügyeket, amelyek közvetlen kihatással vannak a szabadításunkra. Ahogy már említettem, az Ő célja nem az, hogy az egyházat tegye tökéletessé, hanem hogy a gyermekeit tökéletesítse, beleértve az egyházi vezetőket és ügyintézőket is. Az egyház központjában végzett sugalmazott működésnek ez a mintázata nem különbözik alapvetően attól, amely a cövekekben, egyházközségekben és otthonokban használatos.

Bár az Úr időnként közvetlen kinyilatkoztatást ad, különösen azoknak, akiket prófétákként, látnokokként és kinyilatkoztatókként támogatunk, Ő azt is elvárja tőlünk, hogy tanulmányozzuk a dolgokat az elménkben (lásd Tan és szövetségek 9:8–9), továbbá vigyünk véghez sok igazlelkűséget (lásd Tan és szövetségek 58:27) anélkül, hogy minden dologban parancsolna nekünk (lásd 26. vers).

Bízhatunk abban, hogy az Úr utat fog mutatni nekünk a szabadításunk ösvényén, amikor követjük az Ő egyháza apostoli vezetőit. Az Úr azon ígérete pedig, mely szerint Ő mindegyikünknek meg fogja erősíteni minden dolog igazságát, amikor egyénileg törekszünk rá (lásd Moróni 10:5), hatalmas megnyugvást adhat nekünk.

Áldások Jézus Krisztus egyházában

Tehát mit értünk alatta, amikor azt mondjuk, hogy az egyház igaz, ha egyszer nem azt, hogy tökéletes?

Az első és legfontosabb jelentése az, hogy maga az Úr Jézus Krisztus vezeti élő prófétákon és apostolokon keresztül.
Azt értjük alatta, hogy rendelkezik az Isten által kinyilatkoztatott szentírásokkal és minden olyan tannal és igazsággal, amely fontos a szabadításunkhoz.
Azt értjük alatta, hogy rendelkezik a papsági felhatalmazással az egyház irányítására és az alapvető szertartások kiszolgálására, továbbá azt értjük alatta, hogy ezek a szertartások érvényesek lesznek ebben az életben és az örökkévalóságokban egyaránt.
Azt értjük alatta, hogy akik követik az előírásait, azoknak maradandó örömük lesz mind ebben az életben, mind örökkévalóan.
Azt értjük alatta, hogy akik részesülnek a szabadító szertartásokban és megtartják a hozzájuk kapcsolódó szövetségeket – szükség szerint őszinte bűnbánatot tartva –, azok határozottan fel lesznek magasztosítva Isten celesztiális királyságában.
Különösképpen pedig azt értjük alatta, hogy a Szentlélek tanúságot fog tenni ezekről a dolgokról az igazság őszinte keresőinek.

Az egyház tanításainak a követése működik: jobb emberré tesz bennünket, békességet és örömöt hoz nekünk, valamint felkészít minket arra, hogy visszatérjünk Mennyei Atyánkhoz.

„Az egyház… a megjövendölt utolsó napi királyság, melyet nem ember alkotott, hanem a menny Istene alapított meg” – tanította D. Todd Christofferson elder a Tizenkét Apostol Kvórumából.² Mily fontos, hogy azok, akik őszintén hisznek a Jézus Krisztus által visszaállított igazságokban, kiálljanak és bátran tanúsítsák, hogy Az Utolsó Napi Szentek Jézus Krisztus Egyháza képezi „az egyetlen igaz és élő egyházat” (Tan és szövetségek 1:30).

Maradéktalan szeretetünket és tiszteletünket fejezzük ki mindazok iránt, akik hisznek az igazságban és követik azt, bárhol is találnak rá. Tiszteljük és értékeljük azt a sugárzó jóságot, amelyet oly sok egyházban látunk, és nem bíráljuk egyetlen csoport vagy egyén hitelveit sem. Balgaság azonban azt képzelni, hogy anélkül hihetnénk Jézus Krisztusban és azokban az elvekben, amelyeket tanított, továbbá anélkül válhatnának teljes mértékben a javunkra azok az áldások és szertartások, melyek csakis az Ő visszaállított egyházában érhetőek el, hogy hinnénk abban az egyházban, pártját fognánk és védelmeznénk.

Természetesen, tegyünk bizonyságot arról, hogy Jézus Krisztus evangéliuma, Joseph Smith próféta, a Mormon könyve és más alapvető dolgok igazak. Ugyanakkor az is nagyon fontos, hogy az egyház mint intézmény igaz voltáról is bizonyságot tegyünk. A templomban arról tanulunk, hogy itt összpontosul a felajánlásunk. Amikor érezzük annak a szervezetnek az igaz voltát, amelyet maga az Úr irányít, akkor felelősséget érzünk azért, hogy hűek legyünk az egyház által tanított tanhoz és gyakorlathoz.

Hűnek lenni az egyházhoz

Az evangélium igazságai nem igényelnek védelmet és hűséget a szentektől ahhoz, hogy megálljanak. Magukban és maguktól igazak. Ám az általánosságban vett „hit” hajlamos annyira bizonytalanná válni, hogy többé nem rendelkezik sem ösztönző, sem szabadító hatalommal, és már a majdnem hitetlenek is magukénak vallhatják (lásd Jakab 2:19–20). Ezzel szemben az a meggyőződés, mely szerint Az Utolsó Napi Szentek Jézus Krisztus Egyháza igaz, és az Úr irányítja azt, oda vezeti az illetőt, hogy részt vegyen a gyűléseken, tizedet és felajánlásokat fizessen, elhívásokban szolgáljon, szertartásokban részesüljön, és megtartsa az azokhoz kapcsolódó szövetségeket. A világos hitből és meggyőződésből egyértelmű és meggyőző kötelezettségvállalások következnek. Más szóval, ha már tudjuk, hogy igaz, akkor erkölcsi kötelességünk annak megfelelően cselekedni, hogy igaz.

Tanúsítom, hogy személyes tapasztalataim és a Szentlélek biztos tanúsága által tudom, miszerint Az Utolsó Napi Szentek Jézus Krisztus Egyháza az az igaz és élő egyház, amelyet az Úr Jézus Krisztus vezet a jelenlegi prófétáinkon és apostolainkon keresztül. Ne csupán tudjuk, hogy az egyház igaz, hanem szavainkban és tetteinkben is legyünk hűek az egyházhoz!