10. lecke Felkészülési anyag az osztály számára: Az Úr élő prófétáinak követése. A visszaállítás alapjai hitoktatói anyag (2019).
10. lecke Felkészülési anyag az osztály számára. A visszaállítás alapjai hitoktatói anyag.
10. lecke Felkészülési anyag az osztály számára
Az Úr élő prófétáinak követése
Gondolkodj el azon, miben lenne más az életed az élő próféták befolyása és tanításai nélkül. Tanulmányozása közben gondold át, hogy az Úr prófétáinak követése miként hozhat több útmutatást és áldásokat az életedbe.
1. szakasz
Miképpen áldhatja meg az életemet, ha úgy döntök, hogy követem az Úr prófétáit?
Jézus Krisztus egyháza megszervezésének napján az Úr kinyilatkoztatta, hogy Joseph Smith prófétát „látnoknak, fordítónak, prófétának, Jézus Krisztus apostolának, az egyház elderének” fogják nevezni (Tan és szövetségek 21:1).
Az Úr ezután parancsolatot adott a szenteknek a prófétája követésére, és felvázolta, milyen áldásokat fognak kapni, ha így tesznek.
A következő évben az Úr megerősítette az Ő hangja és az Ő prófétái hangja közti kapcsolatot. A Parancsolatok könyve – amely később a Tan és szövetségek lett – előszavaként szolgáló kinyilatkoztatásban az Úr ismét azt tanította, hogy „bár elmúlnak az egek és a föld, az én szavam nem múlik el, hanem mind beteljesül, akár saját hangom, akár szolgáim hangja által, az ugyanaz” (Tan és szövetségek 1:38).
Ulisses Soares elder a Tizenkét Apostol Kvórumából így tette bizonyságát:
Istennek a gyermekei iránt érzett szeretetét mutatja az, hogy vannak prófétáink, akik tudatják Isten és Jézus Krisztus ígéreteit és igaz természetét az Ő népükkel. […]
[Az Úr prófétáit] követve boldogabb és kevésbé bonyolult lesz az életünk, könnyebb lesz hordozni a nehézségeinket és a gondjainkat, és olyan lelki vértezetet vonunk magunk köré, mely meg fog védeni minket napjaink ellenségének támadásaitól. (Ulisses Soares: A próféták a Szentlélek hatalma által szólnak. Liahóna, 2018. máj. 99.)
2. szakasz
Hogyan tudom „türelemmel és hittel” fogadni az Úr prófétáinak szavait (Tan és szövetségek 21:5)?
Néha nehéznek tarthatod elfogadni és követni az Úr prófétáinak tanácsát és tanításait. Ez olyankor fordulhat elő, amikor nem teljesen érted a szavaik mögött meghúzódó szándékot. Az is lehet, hogy tanításaik ütköznek a társadalom népszerű nézeteivel vagy szokásaival, illetve a te személyes nézeteiddel vagy a családi hagyományaitokkal.
Neil L. Andersen elder a Tizenkét Apostol Kvórumából a következő tanácsot és ígéretet osztotta meg:
Ne legyetek meglepve, ha néha a személyes nézeteitek eleinte nincsenek tökéletes összhangban az Úr prófétájának tanításaival. Ezek a tanulás és az alázat pillanatai, amikor imában térdre ereszkedünk. Hittel haladunk előre, bízva Istenben, tudva azt, hogy idővel több lelki tisztánlátást kapunk majd Mennyei Atyánktól. […]
[Azt tapasztaltam], hogy ha imádságos lélekkel tanulmányozom Isten prófétájának szavait, és gondosan, türelmesen, lelkileg összhangba hozom az akaratomat az ő sugalmazott tanításaival, akkor mindig gyarapodik az Úr Jézus Krisztusba vetett hitem. Ha úgy döntünk, hogy figyelmen kívül hagyjuk a tanácsát, és arra jutunk, hogy mi magunk jobban tudjuk, akkor azt megsínyli a hitünk, örökkévaló szemléletünk pedig elhomályosul. Ígérem nektek, hogy amikor eltökéltek maradtok a próféta követése iránt, akkor fokozódni fog a Szabadítóba vetett hitetek. (Neil L. Andersen: Isten prófétája. Liahóna, 2018. máj. 26–27.)
Carol F. McConkie nővér, aki a Fiatal Nők Általános Elnökségének első tanácsosaként szolgált, ezt tanította:
Amint [megszívleljük], helyeseljük és megerősítjük a próféták szavát, tanúságot teszünk arról, hogy van hitünk alázatosan alárendelni magunkat az Úr akaratának, bölcsességének és időzítésének.
Akkor is megszívleljük a próféták szavát, amikor az logikátlannak, terhesnek vagy kényelmetlennek tűnik. A világ normái szerint talán népszerűtlen, politikailag inkorrekt vagy társadalmilag elfogadhatatlan a próféta követése. Ám a próféta követése mindig helyénvaló. […]
Amikor hallgatunk a próféták szavaira, örökkévalóan biztos alapra építjük az otthonunkat és az életünket, méghozzá „Megváltónk sziklájára, aki Krisztus, Isten Fia” [Hélamán 5:12]. (Vö. Carol F. McConkie: Éljünk a próféták szavai szerint! Liahóna, 2014. nov. 77., 79.)
A következő egyháztörténeti példa segíthet szemléltetni, mit jelent türelemmel és hittel fogadni az Úr élő prófétáinak szavait. A dicsőség királyságainak látomásáról szólva, amely most a Tan és szövetségek 76-ban van feljegyezve (lásd még “The Vision (D&C 76),” ChurchofJesusChrist.org), Brigham Young elnök ezt mondta:
Amikor Isten kinyilatkoztatta Joseph Smithnek és Sidney Rigdonnak, hogy mindenkinek az általa befogadott világosság mértékében van elkészítve egy hely, valamint aszerint, hogy mennyire utasították el a gonoszt, és gyakorolták a jó dolgokat, akkor az sokaknak hatalmas próbatételt jelentett, és néhányan elpártoltak, mert Isten nem küld örök büntetést a pogányokra és a csecsemőkre, hanem a maga idejében mindenkinek fenntart egy helyet a szabadításra és megáldja az őszintéket, az erényeseket és az igazakat, akár tartoztak valaha is valamilyen egyházhoz, akár nem. Ez egy új tan volt ennek a nemzedéknek, és sokan megbotránkoztak rajta.(Vö. Az egyház elnökeinek tanításai: Brigham Young [1997]. 292.)
Eleinte magának Brigham Youngnak is nehézséget okozott e tan elfogadása. Ezt mondta: „Hagyományaim olyanok voltak, hogy amikor először megadatott nekem a látomás, az pontosan ellentétes volt és ellentétben állt a korábbi ismereteimmel. Ezt mondtam magamban: »Álljunk csak meg egy pillanatra!« Nem vetettem el, de nem tudtam megérteni. […] Gondolkodnom és imádkoznom [kellett], olvasnom és gondolkodnom, amíg saját magam is tudtam és teljes mértékben értettem” (Journal of Discourses, 6:281).
3. szakasz
Mi a szerepe a prófétáknak abban, hogy igaz tant tanítsanak nekem?
Az egyház történelmének kezdeti szakaszában Joseph Smith az Úr segítségét kérte olyan egyháztagok kapcsán, akiket hamis tanok tévesztettek meg.
[Jó néhány hónappal az egyház megszervezése után Joseph Smithnek] tudomására jutott, hogy Hiram Page, [a Mormon könyve] nyolc tanújának egyike és az ároni papságban tanító, elkezdett kinyilatkoztatásokat kérni az egyházra vonatkozóan egy általa látókőnek vélt tárgy segítségével. Sok… szent elhitte, hogy e kinyilatkoztatások Istentől valók.
Joseph tudta, hogy válságos helyzettel áll szemben. Hiram kinyilatkoztatásai a szentírások nyelvezetét utánozták. Sion megalapításáról és az egyház megszervezéséről szóltak, olykor azonban ellentmondtak az Újszövetségnek és azoknak az igazságoknak, amelyeket az Úr Josephen keresztül nyilatkoztatott ki.
Nem tudván, mitévő legyen, Joseph egy éjjel fennmaradt imádkozni, útmutatásért esedezve. (Saints: The Story of the Church of Jesus Christ in the Latter Days, vol. 1, The Standard of Truth, 1815–1846 [2018], 97)
Joseph Smith imáira válaszul az Úr megadta a Tan és szövetségek 28-ban feljegyzett kinyilatkoztatást, amely egyértelművé tette Joseph egyedi szerepét az egyház prófétájaként.
Az Úr azt is kijelentette, hogy azok a dolgok, amelyeket Hiram Page írt, nem Istentől valók (lásd Tan és szövetségek 28:11). Nem sokkal azután, hogy részesültek e kinyilatkoztatásban, „a szentek megtagadták Hiram kinyilatkoztatásait, és egyhangúlag támogatták Josephet az egyetlen olyan személyként, aki kinyilatkoztatást kaphat az egyházra vonatkozóan” (Saints, 1:98).
Mivel az Úr élő prófétái viselik az egyházra vonatkozó kinyilatkoztatás elnyerésének kulcsait, az övék annak a felelőssége is, hogy megtanítsák és tisztázzák a tant az egyház tagjai számára. D. Todd Christofferson elder a Tizenkét Apostol Kvórumából ezt tanította:
…ma az egyházban, amint az ősi időkben is, Krisztus tanának megalapozása vagy a tanbéli eltérések helyreigazítása azoknak adott isteni kinyilatkoztatás által történik, akiket az Úr apostoli felhatalmazással ruház fel. […]
Joguk, hatalmuk és felhatalmazásuk van Isten szándékának és akaratának kijelentésére e nép előtt, alávetve magukat az egyház elnöke mindenek feletti hatalmának és felhatalmazásának. […]
Hogyan nyilatkoztatja ki a Szabadító az Ő akaratát és tanát a prófétáknak, látnokoknak és kinyilatkoztatóknak? Teheti ezt küldött által vagy saját személyében. Szólhat saját hangja vagy a Szentlélek hangja által… (lásd 1 Nefi 17:45; Tan és szövetségek 9:8). Szólhat egyénileg is a szolgáihoz, vagy miközben azok tanácskoznak (lásd 3 Nefi 27:1–8). […]
[N]em szabad elfelejtenünk, hogy egy múltbéli vagy jelenlegi egyházi vezető nem minden szava alkot tant. Az egyházban köztudott, hogy egy vezető egyszeri alkalommal tett kijelentése gyakran személyes, bár jól átgondolt véleményt tükröz, ám nem számít hivatalosnak vagy az egyház egészére nézve kötelező érvényűnek. (D. Todd Christofferson: Krisztus tana. Liahóna, 2012. máj. 86–88.)
Andersen elder kifejtette, hogy az Úr kiválasztott, élő prófétái következetesen tanítják az igaz tant:
Néhányan megkérdőjelezik a hitüket, amikor egyházi vezetőktől évtizedekkel ezelőtt elhangzott olyan kijelentésekre bukkannak, amelyek látszólag nem [állnak összhangban] a tanunk[kal]. Az egyház tanát irányító fontos alapelv rejlik ebben. Az Első Elnökség és a Tizenkettek Kvórumának mind a 15 tagja tanítja a tant. Nem egy adott beszéd valahol megbúvó bekezdésében rejlik a tan. Az igaz tantételeket gyakran és sokan tanítják. Tanunkra nem nehéz rálelni. (Neil L. Andersen: Hitetek próbája. Liahóna, 2012. nov. 41.)