18. lecke Felkészülési anyag az osztály számára: Utolsó napi szent nők és a Segítőegylet. A visszaállítás alapjai hitoktatói anyag (2019).
18. lecke Felkészülési anyag az osztály számára. A visszaállítás alapjai hitoktatói anyag.
18. lecke Felkészülési anyag az osztály számára
Utolsó napi szent nők és a Segítőegylet
A Segítőegyletről szólva Joseph Smith próféta kijelentette: „Az egyház nem volt tökéletesen megszervezve mindaddig, míg a nők szervezete így létre nem jött” (Az egyház elnökeinek tanításai: Joseph Smith [2007]. 474.). Gondold át, milyen üzenetet sugall ez a kijelentés a világnak a nők helyéről az Úr egyházában. Ezen anyagok tanulmányozása során elmélkedj azon, hogy az utolsó napi szent nők és a Segítőegylet munkája milyen tekintetben elengedhetetlen Jézus Krisztus visszaállított egyházában.
1. szakasz
Hogyan építik Isten királyságát az utolsó napi szent nők?
James E. Talmage elder a Tizenkét Apostol Kvórumából egyszer ezt mondta: „A női nem és a női lét valaha is élt legnagyobb védelmezője maga Jézus a Krisztus” (vö. Leányaim a királyságomban [2011]. 3.).
M. Russell Ballard elnök a Tizenkét Apostol Kvórumából ezt tanította:
„Nővéreink mindig is létfontosságú és szerves részei voltak az Úr munkájának. Már e világ alapjai előtt is hithű nők munkálkodtak hősiesen az igazság és igazlelkűség ügyében. […] Adományozási korszakunk nincs híján a maga hősnőinek.” (M. Russell Ballard, “Women of Righteousness,” Ensign, Apr. 2002, 69)
Joseph Smith próféta felesége, Emma Smith egy olyan utolsó napi szent nő példájául szolgál, aki fontos szerepet töltött be a visszaállításban. Egy Joseph Smithnek adott kinyilatkoztatásban az Úr „kiválasztott hölgyként” utalt Emmára (vö. Tan és szövetségek 25:3). E kinyilatkoztatás részleteinek olvasása közben esetleg meg is jelölheted, milyen feladatokat és tanácsokat adott az Úr Emmának. Figyeld meg, hogy a 16. versben az Úr kijelenti: az Emmának adott tanácsai ugyanúgy vonatkoznak mindannyiunkra is.
Tanulmányozz az órára való felkészülés részeként!
Olvasd el a Tan és szövetségek 25:5–7, 10–11, 13, 15–16-ot.
Emma és Joseph hatalmas megpróbáltatásokat szenvedtek el az együtt töltött idejük során, ugyanakkor fokozott vigaszt és örömet is jelentettek egymás számára. Elhívásához hűen Emma valódi támasza volt Josephnek, bátorítást és vigasztalást nyújtva neki az üldöztetések és embert próbáló sanyargattatások közepette. A Próféta ezt írta egy olyan alkalomra visszatekintve, amikor Emma ellátogatott hozzá, miközben ő a veszély elől bujkált: „…ő ismét itt van, még a végső gondban is kétkedés nélkül, szilárdan és megingathatatlanul – az én állhatatos, szerető Emmám” (“Journal, December 1841–December 1842,” 135, josephsmithpapers.org).
Emma egy ideig Joseph írnokaként szolgált, segítséget nyújtva a Mormon könyve fordításában. Egész élete során merészen tett bizonyságot a Mormon könyvéről. Nem sokkal halála előtt ezt mondta a fiának: „Hiszem, hogy a Mormon könyve isteni hitelességű – erről a legcsekélyebb kételyem sincs” (Emma Smith, in “Last Testimony of Sister Emma,” Saints’ Herald, Oct. 1, 1879, 290). Az Úr parancsának engedelmeskedve Emma összeállította továbbá az egyház első himnuszoskönyvét is.
Emma példamutatás által tanított: „New Yorkban ruhákat varrt… az evangélium prédikálására elhívott misszionáriusok számára. […] Kirtlandben más nőkkel együtt munkálkodva takarókat, élelmet és ruhaneműt gyűjtött össze a Sion táborában menetelőknek, hogy azt elvigyék a Missouriban sanyargó szenteknek. Segített ételt és [ruhaneműt] készíteni a Kirtland templom építésén dolgozó munkások számára. Szállásadóként olyan sok templomi építőmunkást fogadott be, hogy neki és Josephnek a földön kellett aludniuk. Nauvoo korai napjaiban sok időt és figyelmet szentelt a malária számtalan áldozatának ápolására, akik a Mississippi folyó partján fekvő otthona körül táboroztak. Ezekkel és más cselekedeteivel megtestesítette azt a szolgálatot, amelyet napjaiban sok nőtestvér nyújtott” (vö. Tanítások: Joseph Smith. 473.).
Elmélkedj az órára való felkészülés részeként!
Gondolj egy általad ismert példamutató nőre, aki a befolyásával, hangjával és képességeivel jelentős módokon járul hozzá Isten királyságának felépítéséhez. Miként építi ő Isten királyságát a napjainkban?
2. szakasz
Mi miatt egyedi a Segítőegylet szervezete?
A szentek sokat küszködtek 1842 tavaszán, hogy szegénységük közepette felépítsék a Nauvoo templomot. A nővérek közül sokan vágytak arra, hogy még több segítséget tudjanak nyújtani. Egy csoportnyi nővér Sarah Kimball és Margaret Cook vezetésével egybegyűlt, hogy megfogalmazza a templomon dolgozó munkások számára ruhaneműt készítő, újonnan létrejövő nőegylet alkotmányát és alapszabályzatát. Amikor egyeztettek Joseph Smith prófétával, ő azt mondta nekik, hogy alkotmányuk „a legjobb, amit valaha látott” (Tanítások: Joseph Smith. 471.). „De – mondta – nem ez az, amit ti akartok. Mondd meg a [nővéreknek], hogy az Úr elfogadta felajánlásukat, és valami jobbat tartogat a számukra… Meghívom őket, hogy találkozzanak velem és [néhánnyal a Fivérek közül]… és én megszervezem az asszonyokat a papság alatt, a papság mintáját követve” (Leányaim a királyságomban. 12.). Eliza R. Snow felidézte, hogy Joseph Smith ezt tanította a Segítőegyletnek: „ugyanez a szervezet már az ősi időben is létezett az egyházban” (Leányaim a királyságomban. 7.).
Julie B. Beck nővér, a Segítőegylet korábbi általános elnöke tanított arról, mit jelent a papság mintáját követve megszerveződni:
„A Segítőegylet azért egyedülálló, mert »a papság mintáját követve« lett megszervezve [Joseph Smith, idézve: Sarah M. Kimball, “Auto-biography,” Woman’s Exponent, Sept. 1, 1883, 51]. […] A papság mintájára végezzük a munkánkat – ez azt jelenti, hogy kinyilatkoztatásra törekszünk, kinyilatkoztatást kapunk, és annak megfelelően cselekszünk; hogy tanácsgyűléseken hozzuk meg a döntéseinket; valamint hogy szívünkön viseljük az emberekről való egyéni gondoskodás feladatát. Osztozunk a papság ama céljában is, hogy szövetségek megkötése és betartása által felkészítsük magunkat az örök élet áldásaira. Így tehát papságviselő fivéreinkhez hasonlóan a miénk szintén a szabadítás, a szolgálat és a szent néppé válás munkája.” (Vö. Julie B. Beck: A Segítőegylet: egy szent munka. Liahóna, 2009. nov. 110.)
Dallin H. Oaks elnök az Első Elnökségből szintén kiemelte, hogy a Segítőegylet munkája papsági felhatalmazással zajlik:
„A Segítőegylethez intézett egyik beszédében Joseph Fielding Smith elnök, aki akkor a Tizenkét Apostol Kvórumának elnöke volt, ezt mondta: »Bár a nővérek nem kapták meg a papságot – az nem lett rájuk ruházva –, ez nem jelenti azt, hogy az Úr nem adott nekik felhatalmazást… Felhatalmazás által szólhattok, mert az Úr felhatalmazást helyezett rátok.« Azt is mondta, hogy a Segítőegylet »hatalmat és felhatalmazást [kapott] rengeteg dolog megtételére. Az általuk végzett munkát isteni felhatalmazás által végzik« [“Relief Society--An Aid to the Priesthood,” Relief Society Magazine, Jan. 1959, 4–5]. […]
Bárki működjön is egy olyan hivatalban vagy elhívásban, amelyet egy papsági kulcsokat birtokló személytől kapott, maga is a papsági felhatalmazást használja a kijelölt feladatai ellátása közben.” (Dallin H. Oaks: A papság kulcsai és felhatalmazása. Liahóna, 2014. máj. 50–51.)
3. szakasz
Miként segítik elő a nők és a Segítőegylet Isten és az Ő egyháza céljainak elvégzését?
Az első segítőegyleti összejövetelt 1842. március 17-én tartották Joseph Smith vöröstéglás boltja felső szobájában az Illinois állambeli Nauvooban. Emmát választották meg és támogatták az új szervezet elnökeként. Joseph felállt és elmondta, hogy ez az Úr azon kijelentésének beteljesedése, miszerint Emma „kiválasztott hölgy…, akit én elhívtam” (Tan és szövetségek 25:3). Nem sokkal később a Próféta így szólt: „Ez az egylet Isten által megalapított rend szerint kapjon utasításokat azokon keresztül, akiket vezető szerepekre jelöltek. Most pedig [átadom a kulcsot nektek] Isten nevében, ujjongani fog ez az egylet, és tudás és intelligencia árad majd le mostantól fogva” (Leányaim a királyságomban. 15.).
Emma Smith nővér kijelentette, hogy az egyházban lévő nők együtt „valami rendkívülit” fognak véghezvinni (“Joseph Smith’s Teachings about Priesthood, Temple, and Women,” Gospel Topics, topics.ChurchofJesusChrist.org). A következő idézetek tanulmányozása közben megjelölheted, ami megragadja a figyelmedet a Segítőegylet céljait és küldetését illetően.
Zina D. H. Young, a Segítőegylet korábbi általános elnöke, ezt idézte fel:
„A Segítőegylet… eredetileg azért került megszervezésre, hogy… fizikai áldásokkal lássa el a szegényeket és a szükséget szenvedőket, valamint hogy bátorítást nyújtson a gyengéknek és visszahúzó erőt a tévelygőknek, illetőleg a nők együttérzésének és jószívűségének jobb kifejlesztésére és gyakorlására, hogy lehetőségük adódjék szert tenni lelki erőre, valamint erőre a nagyobb jó megtételére az emberiség családja megváltásának munkájában.” (“First General Conference of the Relief Society,” Woman’s Exponent, Apr. 15, 1889, 172)
Beck nővér ezt tanította:
„Joseph Smith azt mondta, hogy az egyház asszonyait azért szervezték egyletbe, hogy megsegítsék »a szegényeket, a szűkölködőket, az özvegyeket és az árvákat, valamint azért, hogy minden jótékony cél érdekében munkálkodjanak« [in History of the Church, 4:567], illetve »nem csupán a szegények megsegítéséért, hanem hogy lelkeket mentsenek meg« [in History of the Church, 5:25]. Ezt a segítő szándékot John A. Widtsoe elder úgy határozta meg, mint »a szegénység, a betegség, a kétség, a tudatlanság – vagyis mindazon dolgok leküzdéséhez való segítségnyújtás, ami gátolja az örömöt és a fejlődést« [Evidences and Reconciliations, arr. G. Homer Durham, 3 vols. in 1 (1960), 308]. […]
A Segítőegyleten keresztül gyakoroljuk azt, hogy Krisztus tanítványai vagyunk. Megtanuljuk, amit szeretne, hogy megtanuljunk; azt tesszük, amit szeretne, hogy tegyünk; és azzá válunk, akivé szeretné, hogy váljunk.” (Vö. Julie B. Beck: Amiben az utolsó napi szent nők a legjobbak: erősnek és rendíthetetlennek lenni. Liahóna, 2007. nov. 111., 109.)
Spencer W. Kimball elnök kifejtette, miért szükséges, hogy mind a férfiak, mind a nők megértsék a Segítőegylet céljait és a benne rejlő erőt:
„Olyan erő van ebben a [segítőegyleti] szervezetben, melyet még nem gyakoroltak a maga teljességében annak érdekében, hogy megerősítsék Sion otthonait, és felépítsék Isten királyságát – és nem is fogják egészen addig, míg mind a nővérek, mind pedig a papság[i fivérek] meg nem látj[ák] a Segítőegyletben rejlő lehetőségeket.” (Spencer W. Kimball idézet innen: Leányaim a királyságomban. 155.; dőltbetűs kiemelés hozzáadva)
Elmélkedj az órára való felkészülés részeként!
Mit tehetnek a nők és a férfiak, hogy meglássák a Segítőegyletben rejlő lehetőségeket és együtt munkálkodjanak a céljai elérésén?