Brigham Young figyeli, ahogy a szentek elhagyják Nauvoot

25. lecke Felkészülési anyag az osztály számára

Utódlás az elnökségben és a nyugatra vándorlás

Miután egy újságcikk hírül adta Joseph és Hyrum Smith halálát, ezzel zárta írását: „Így végződik hát a mormonizmus” (Weekly Herald, July 13, 1844, 220). Joseph próféta halálával sok külső szemlélő hitte úgy, hogy az egyház szét fog hullani, az egyháztagok pedig megkérdőjelezték, hogy ki fogja vezetni őket. E lecke anyagát tanulmányozva figyeld meg, hogyan vezeti tovább az egyházát az Úr a próféta halála után.

1. szakasz

Ki vezeti az Úr egyházát, amikor meghal a próféta?

Végezd el az alábbiak egyikét ebben a szakaszban:

1. Nézd meg a The Succession Crisis after Joseph Smith’s Murder [A Joseph Smith meggyilkolását követő utódlási válság] című rövidfilmet (8:03), majd végezd el a szakasz végén lévő elmélkedős feladatot.

2. Tanulmányozd a következő anyagot, majd végezd el az elmélkedős feladatot.

Joseph és Hyrum Smith halálával gyászos hangulat ereszkedett Nauvoora. Ebben a zűrzavaros időszakban többen is azt állították, hogy nekik van joguk az egyház vezetésére. Az egyikük Sidney Rigdon volt.

Joseph halála idején Brigham Young és más apostolok az Amerikai Egyesült Államok keleti részén teljesítettek missziókat. Brigham csak 1844. július 16-án kapta kézhez a Joseph és Hyrum Smith meggyilkolását hírül adó levelet.

„Amikor elolvasta, Brigham úgy érezte, széthasad a feje. Még soha nem érzett ilyen kétségbeesést.

Gondolatai azon nyomban a papság felé fordultak. Joseph birtokában volt az összes szükséges kulcs a szentek felruházásához és az örökkévalóságra való összepecsételéséhez. E kulcsok nélkül az Úr munkája nem tudna előrehaladni. Egy pillanatig Brigham attól tartott, hogy Joseph magával vitte őket a sírba.

Aztán egy kitörő látomásban Brigham emlékezett rá, hogy Joseph a tizenkét apostolra ruházta a kulcsokat. Kezét erősen a térdéhez csapva ezt mondta: »A királyság kulcsai pontosan itt vannak az egyházban«.” (Saints: The Story of the Church of Jesus Christ in the Latter Days, vol. 1, The Standard of Truth, 1815–1846 [2018], 559)

1844. augusztus 7-én a Tizenkettek és más egyházi vezetők tanácsra gyűltek. E gyűlés folyamán Sidney Rigdon, aki elhidegült az egyháztól, azt követelte, hogy mivel korábban elhívatott és elrendeltetett Joseph Smith szószólójaként (lásd Tan és szövetségek 100:9), ennélfogva az ő felelőssége „meggyőződni arról, hogy az egyház helyes módon van kormányozva” (in History, 1838–1856 [Manuscript History of the Church], volume F-1, 295, josephsmithpapers.org).

Miután Sidney befejezte a mondandóját, Brigham Young kijelentette:

„Joseph a [tizenkét apostol fejére] ruházta az apostolsághoz tartozó minden kulcsot és hatalmat, mellyel ő maga rendelkezett, mielőtt elvétetett volna.” (Brigham Young, in History, 1838–1856, volume F-1, 296, josephsmithpapers.org)

Másnap a szentek összegyűltek Nauvooban, hogy meghallgassák Sidney Rigdon vezetés iránti követelését. Beszéde után Brigham Young szólt röviden, azt javasolva, hogy egyelőre a Tizenkettek Kvóruma – akik együttesen birtokolták a Joseph Smith prófétának visszaállított összes papsági kulcsot – vezesse az egyházat.

„Brigham szavait hallgatva Emily [Hoyt] azon kapta magát, hogy felpillantott rá, vajon nem Joseph beszél-e. Joseph arckifejezése ült rajta, az ő érvelési módján szólt, és még a hangja is az övé volt. […]

Hét évvel később Emily feljegyezte az élményét, amikor figyelte Brighamet a szentekhez szólni, bizonyságot téve, mennyire úgy látszott és hangzott az emelvényen, mint Joseph. A későbbi években szentek tucatjai adták hozzá a saját tanúbizonyságukat az övéhez, leírva, hogy látták, amint Joseph prófétai palástja Brighamre hullott aznap.” (Saints, 1:565–66)

Wilford Woodruff ezt írta: „Ha nem láttam volna [Brighamet] a saját szememmel, senki nem tudott volna meggyőzni engem arról, hogy nem Joseph Smith volt az” (in History of the Church, 7:236).

Brigham Young kijelentésével, miszerint Joseph átadta az apostolság kulcsait és hatalmait a Tizenketteknek, illetve a Szentlélek megerősítő tanúbizonyságával a szentek megértették az Úr akaratát, és támogatták a Tizenkét Apostol Kvórumát Jézus Krisztus visszaállított egyházának vezetőiként.

Elmélkedj az órára való felkészülés részeként!

Gondold át, hogy Mennyei Atya miként adta át a szenteknek az akaratát és a szeretetét azáltal, hogy megmutatta: Brigham Youngnak és a Tizenketteknek kell vezetniük az egyházat. Te miként tudtad meg azt, hogy akik az egyházat napjainkban vezetik, Isten által lettek kiválasztva és elhíva?

2. szakasz

Miként mutathat nekünk utat az Úr, amikor a jövő bizonytalannak látszik?

1846 januárjában, a szentek elleni fokozódó üldöztetés közepette a tizenkét apostol véglegesítette Nauvoo elhagyásának és a nyugatra vándorlásnak a terveit. 1842-ben Joseph Smith megjövendölte, „hogy a szentek további szenvedéseken fognak keresztülmenni, és a Sziklás-hegységbe fogják őket űzni… [és] településeket és városokat [fognak] felépíteni, és… hatalmas néppé válnak a Sziklás-hegységben” (Az egyház elnökeinek tanításai: Joseph Smith [2007]. 541., 543.).

Brigham Young kivezeti a szenteket Nauvooból

Miközben a szentek Nauvoo elhagyására készülődtek, a Nauvoo templom befejezésén is munkálkodtak. Az építkezés végéhez közeledve szentek ezrei lepték el a templomot éjjel és nappal, hogy részesüljenek a felruházási és pecsételési szertartásokban. Sarah Rich nővér ezt a megfigyelést tette:

„Ha nem rendelkeztünk volna azzal a hittel és tudással, melyet ránk ruháztak abban a templomban az Úr Lelkének befolyása és segítsége által, akkor vándorlásunk olyan lett volna, mintha vakon tapogatóztunk volna a sötétben. […] Mi azonban hittünk Mennyei Atyánkban. Belé vetettük bizalmunkat, érezve, hogy mi az Ő választott népe vagyunk…” (Sarah Rich, idézve: Leányaim a királyságomban: A Segítőegylet története és munkássága [2011]. 32.)

Robert D. Hales elder, a Tizenkét Apostol Kvórumából ezt mondta azokról a szentekről, akik akkoriban Nauvooban éltek:

„A Nauvoo templomban az Úrral kötött szövetségeik védelmet jelentettek számukra a nyugatra tartó útjuk során, ahogyan számunkra is védelmet jelentenek ma és egész életünkben is.” (Robert D. Hales, “Temple Blessings,” New Era, Feb. 2014, 4)

Az üldözetés fokozódásával a szentek véglegesítették a terveiket, és 1846 februárjában a szentek első nagy csoportja útnak indult Iowán át. Kemény téli időjárással, elégtelen ellátmánnyal és szervezetlenséggel találták szembe magukat. A tavasz állandó esőzéseket, megduzzadt patakokat és sarat hozott, aminek köszönhetően a szentek csak körülbelül 480 kilométert tudtak megtenni 131 nap alatt. E késlekedés és a kimerített források miatt Brigham Young megállította az utazást, és létrehozott egy Winter Quarters (Téli Szálláshely) nevű úti állomást. Őszre Winter Quarters lakossága meghaladta a 7000 főt.

Sokan betegedtek meg az alultápláltság és az zord időjárási körülmények miatt, és néhányak hite meggyengült. Ezek az emberpróbáló körülmények Brigham Young életének egyik legnehezebb szakaszává tették 1846–47 telét. Úgy érezte magát, „mint az apa, aki köré hatalmas családnyi gyereksereg gyűlik”, és később úgy idézte fel, hogy feladatai „huszonöt tonnás súlyként” nehezedtek rá (“This Shall Be Our Covenant,” Revelations in Context [2016], 307–8; lásd még Saints: The Story of the Church of Jesus Christ in the Latter Days, vol. 2, No Unhallowed Hand, 1846–1893 [2020], 40–44, 46–51).

E súly alatt Brigham Young az Úrhoz esedezett útmutatásért, és kinyilatkoztatást kapott, amelyben benne foglaltatott „az Úr szava és akarata Izráel táborát illetően, amint nyugat felé tartanak” (Tan és szövetségek 136:1). Miközben e kinyilatkoztatás alábbi részeit tanulmányozod, megjelölheted, milyen utasításokat és ígéreteket adott az Úr a szenteknek.

Tanulmányozz az órára való felkészülés részeként!

Olvasd el a Tan és szövetségek 136:2, 8, 10–11, 21–22-t.

Dallin H. Oaks elnök az Első Elnökségből fontos meglátást nyújtott a Tan és szövetségek 136-ban feljegyzett kinyilatkoztatás időzítését illetően. Ezt mondta:

„A kinyilatkoztatás elnyerésére tett bármiféle erőfeszítéshez alapvető az az elkötelezettség, hogy minden tőlünk telhetőt megtegyünk a saját erőfeszítéseinkkel és ítélőképességünkkel. Ez azt jelenti, hogy szolgálnunk és dolgoznunk kell.

Előre haladni a szolgálatunkban és a munkánkban fontos módja annak, hogy jogosulttá váljunk kinyilatkoztatásra. A szentírás-tanulmányozásaim során azt vettem észre, hogy a legtöbbször akkor érkezik kinyilatkoztatás Isten gyermekeihez, amikor azok mozgásban vannak, nem pedig akkor, amikor hátradőlve várják a lakhelyükön, hogy az Úr megmondja nekik, mi legyen az első lépésük.

Például jelentőségteljes megjegyezni, hogy a kinyilatkoztatás, amelyet úgy ismerünk: »az Úr szava és akarata Izráel táborát illetően« (T&Sz 136:1) nem Nauvooban adatott, miközben a Tizenkettek Kvóruma a Nauvooból való kivándorlást tervezgette; …se nem a Mississippi folyó nyugati partján. […] A szentek fennsíkon való áthaladásához utat mutató kinyilatkoztatás 1847. január 14-én adatott, amikor a szentek már körülbelül a harmadát megtették a hegyek völgyeibe vezető útnak.” (Dallin H. Oaks, “In His Own Time, in His Own Way,” Ensign, Aug, 2013, 22, 24)

Gondolkodj el egy pillanatra, hogy Oaks elder e meglátása hogyan vonatkozhat a jövődet meghatározó saját kérdéseidre és döntéseidre.

1847 áprilisának elején Brigham Young elhagyta Winter Quarterst a szentek első társaságával. 1660 kilométert tettek meg négy hónap alatt, és 1847. július 24-én érkeztek meg a Sóstó-völgybe. Wilford Woodruff feljegyezte, hogy amikor Brigham Young meglátta a völgyet, „több percen át egy látomás kerítette hatalmába. […] A látomás véget értével ezt mondta: »Ennyi elég. Ez az a hely! Előre hát!«” (Az egyház elnökeinek tanításai: Wilford Woodruff [2004]. 150.). Októberre mintegy 1700 szent telepedett le Utah-ban. Körülbelül 10 000-en azonban még mindig a Missouri folyó mentén éltek Iowában és Nebraskában, és a következő öt év folyamán utaznak majd nyugatra (lásd “Sustaining a New First Presidency in 1847,” ChurchofJesusChrist.org).

Első Elnökség híján több mint három éven keresztül a tizenkét apostol vezette az egyházat. 1847 decemberében az apostolok összegyűltek az iowai Council Bluffsban, ahol még mindig sok szent élt. Egy kis rönkházban gyűltek össze, hogy megbeszéljék az Első Elnökség újraszervezését. „A Szentlélek nagyszerű megnyilvánulása áradt ki a jelenlévőkre”, és a Tizenkettek egybehangzóan támogatták az egyház elnökeként Brigham Youngot, a rangidős apostolt (Autobiography of Bathsheba W. Smith, 12, Church History Library, Salt Lake City; lásd még Saints, 2:87–89, 92–95).

Elmélkedj az órára való felkészülés részeként!

Gondold át, miként vezette az Úr a szenteket a Sóstó-völgybe vezető útjukon. Te miként érezted már, hogy az Úr vezeti az életedet? Mire összpontosíthatnál, hogy fokozottabb útmutatást kapj az Úrtól?

Szeretnél még többet megtudni? (Választható)

Milyen tanácsot és ígéreteket adott az Úr a szenteknek a nyugatra vezető vándorlásukra készülve?

Olvasd el a Tan és szövetségek 136-ot, hogy többet tudj meg arról, miképpen szervezte meg és irányította az Úr a szenteket a Sóstó-völgybe vezető vándorlásuk során.

Hogyan segítenek megerősíteni engem a templom szertartásai és szövetségei?

Nézd meg az Endowed with Power [Felruházva a magasságból] című rövidfilmet (12:17), amely bemutatja, milyen buzgón vágytak a szentek a templomi áldásaik elnyerésére, mielőtt még elhagynák Nauvoot.