11. lecke Felkészülési anyag az osztály számára: Izráel egybegyűjtése. A visszaállítás alapjai hitoktatói anyag (2019).
11. lecke Felkészülési anyag az osztály számára. A visszaállítás alapjai hitoktatói anyag.
11. lecke Felkészülési anyag az osztály számára
Izráel egybegyűjtése
Az egyház fiataljaihoz szólva Russell M. Nelson elnök e kérdéseket tette fel: „Szeretnétek kiemelkedő részesei lenni a legnagyobb kihívásnak, a legnagyobb ügynek és a legnagyobb munkának ma itt a földön? Szeretnétek segíteni egybegyűjteni Izráelt ezekben a becses utolsó napokban?” (Izráel nagy reménysége. [világméretű áhítat fiataloknak, 2018. június 3.], a Liahóna melléklete, 8., ChurchofJesusChrist.org; dőlt betűs kiemelés az eredetiben).
E lecke tanulmányozása során figyeld meg, miért gyűjti egybe az Úr a népét a föld minden szegletéből, és gondold át, te miként segíthetsz Neki e nagy munka elvégzésében.
1. szakasz
Mit jelent Izráel egybegyűjtése?
Izráel gyermekei az ószövetségi Jákób próféta – akinek a neve Izráelre változott – leszármazottai. Ugyanannak a szövetségnek a részesei, amelyet Isten Jákób atyjával, Izsákkal, valamint nagyapjával, Ábrahámmal kötött (lásd 1 Mózes 26:3–4, 24; Ábrahám 2:6–11). Jákób 12 fia és az ő leszármazottaik „Izráel háza” és „Izráel tizenkét törzse”. Időnként „az Úr szétszórta és sanyargatta Izráel tizenkét törzsét, hamislelkűségük és lázadásuk miatt. Az Úr azonban e nemzetek megáldására is használta azt, hogy ily módon szétszórta kiválasztott népét a föld nemzetei között” (Szentíráskalauz: Izráel; scriptures.ChurchofJesusChrist.org).
Ha gondolod, megjelölheted az Izráel egybegyűjtéséről szóló alábbi jövendölések némelyikét.
Tanulmányozz az órára való felkészülés részeként!
Olvasd el az Ésaiás 11:11–12-t (lásd még 2 Nefi 25:17; 29:1; Jákób 6:2).
A Mormon könyve azt tanítja, hogy maga a Szabadító fogja egybegyűjteni Jákób leszármazottait.
Tanulmányozz az órára való felkészülés részeként!
Olvasd el a 3 Nefi 5:24–26-ot.
A mi adományozási korszakunkban néhány korai egyháztag nagy érdeklődést tanúsított azon Mormon könyve-beli jövendölés iránt, miszerint Isten népe egybe lesz gyűjtve az utolsó napokban, hogy felépítsék Siont a Szabadító második eljövetelének előkészítéseként (lásd 3 Nefi 21:23–26). Egy 1830 szeptemberében tartott egyházi konferencia előtt néhány nappal Joseph Smith és mások az Úrhoz fordultak e jövendölést illetően, és megkapták a Tan és szövetségek 29-ben feljegyzett kinyilatkoztatást.
Tanulmányozz az órára való felkészülés részeként!
Olvasd el a Tan és szövetségek 29:1–2, 7-et.
Egy hónappal a kinyilatkoztatás elnyerése után Oliver Cowdery és három másik férfi misszionáriusi útra indult, hogy elősegítsék az Úr választottainak egybegyűjtését.
A misszionáriusok legnagyobb sikerrel… akkor jártak, amikor megálltak az Ohio állambeli Kirtland vidékén. Ott mintegy 130 megtértet kereszteltek meg, főképpen Sidney Rigdon Megreformált Baptista gyülekezetéből, megnyitva ezzel a rákövetkező évben az egyháztagok százainak gyülekezőhelyét. (vö. Az egyház elnökeinek tanításai: Joseph Smith [2007]. 155.)
Ezen első misszionáriusi erőfeszítést követően az Úr további misszionáriusokat hívott el azok egybegyűjtésének munkájára, akik hajlandóak hallgatni a hangjára.
Tanulmányozz az órára való felkészülés részeként!
Olvasd el a Tan és szövetségek 33:5–7-et.
1830 decemberének végén Joseph Smithen keresztül az Úr kinyilatkoztatta az egyházat illető akaratát egy Ohio állambeli gyülekezőhely kapcsán:
„…parancsolatot adok az egyháznak – jelentette ki –, hogy gyűljenek össze Ohióban…” A Kirtland vidékéről származó új megtértekkel kellett gyülekezniük, és ott kellett bevárniuk a misszionáriusok visszatértét nyugatról. […]
Az Ohióba költözésre hívó felszólítás úgy tűnt, közelebb viszi a szenteket az Isten népének egybegyűjtéséről szóló ősi jövendölések beteljesítéséhez. A Biblia és a Mormon könyve egyaránt ígéretet tett arra, hogy az Úr egybe fogja gyűjteni az Ő szövetséges népét, hogy megóvja őket az utolsó napok veszélyeitől. (Saints: The Story of the Church of Jesus Christ in the Latter Days, vol. 1, The Standard of Truth, 1815–1846 [2018], 109)
Ezen és további kinyilatkoztatásokon keresztül a szentek azt a parancsolatot kapták, hogy gyűljenek egybe, először Ohióba és Missouriba, majd Illinois-ba, végül pedig a Sóstó-völgybe. Az Úr e gyülekezőhelyek mindegyikén megparancsolta a szenteknek, hogy építsenek templomot.
David A. Bednar elder a Tizenkét Apostol Kvórumából ezt tanította:
„Az Úr egybegyűjti népét, hogy hódoljanak, hogy felépítsék az egyházat, ahol védelmet, tanácsot és tanításokat kaphatnak. […]
Joseph Smith próféta kijelentette, hogy az egybegyűjtés isteni célja minden korban a templomépítés, hogy az Úr gyermekei részesülhessenek a legmagasabb szertartásokban és ezáltal örök életet nyerhessenek [lásd Az egyház elnökeinek tanításai: Joseph Smith (2007). 438–441.].” (David A. Bednar, “The Spirit and Purposes of Gathering” [Brigham Young University–Idaho devotional, Oct. 31, 2006], byui.edu)
Ma az Úr fizikailag Sion cövekeibe és templomokba gyűjti a népét szerte a világon,
lelkileg pedig az evangéliuma ismeretéhez (lásd 1 Nefi 15:12–16).
Elmélkedj az órára való felkészülés részeként!
Mit tanulhatunk az Úrról és az Ő jelleméről a szövetséges népe szétszórásából és egybegyűjtéséből? Miként áldotta meg az életedet a más egyháztagokkal egyházközségekben, cövekekben és templomokban való egybegyűlés?
2. szakasz
Hogyan segíthetek az Úrnak az utolsó napi Izráel egybegyűjtésében?
Az újonnan visszaállított egyház egyik kezdeti megtértje Heber C. Kimball volt, akit később elhívtak a Tizenkét Apostol Kvórumának tagjává. Hebernek aggályai voltak azon képességét illetően, hogy megossza az evangéliumot másokkal. Így emlékezett vissza:
„1837 júniusának első napja tájékán Joseph próféta odajött hozzám, miközben Kirtlandben a templomban… ültem, és suttogva ezt mondta nekem: »Heber testvér, az Úr Lelke ezt súgta nekem: ’Engedd, hogy Heber szolgám elmenjen Angliába, és hirdesse az evangéliumomat, és megnyissa azon nemzet számára a szabadulás ajtaját.’« Kimball elderen erőt vett egy ilyen vállalkozásnak a gondolata: „Úgy éreztem, én vagyok Isten egyik leggyengébb szolgája. Megkérdeztem Josephet, mit mondjak, amikor odaérek; ő azt mondta, hogy forduljak az Úrhoz, és Ő majd irányítani fog engem, és rajtam keresztül fog beszélni ugyanazon lélek által, amely őt [irányítja].” (Az egyház elnökeinek tanításai: Joseph Smith [2007]. 345.)
Kimball elder a következőket jegyezte le a naplójában:
„Átérezve saját gyengeségemet és alkalmatlanságomat egy efféle feladathoz, arra indíttattam, hogy erőteljesen az Úrhoz fohászkodjak bölcsességért és azért a vigaszért és támaszért, amelyre oly nagyon szükségem volt. […]
Igyekeztem Istenbe vetni a bizodalmamat, híve azt, hogy Ő segíteni fog nekem az igazság hirdetésében, megadva nekem a szavakat, továbbá hogy azonnali segítséget jelent majd a szükség idején.” (Journal of Heber C. Kimball, ed. R. B. Thompson [1840], 15)
Heber C. Kimball később így emlékezett vissza:
„Mentem és teljesítettem a missziót az élő Isten Prófétájának szavai szerint. Tizenegy hónapot és két napot voltam távol Kirtlandtől, …mely idő alatt mintegy kétezer lélekkel gyarapodott Isten egyháza és királysága.” (Heber C. Kimball, “Sermon,” Deseret News, Dec. 2, 1857, 3)
Dallin H. Oaks elnök az Első Elnökségből szintén tanított arról, hogy az Úrra támaszkodhatunk, miközben segítünk egybegyűjteni Izráelt az Ő evangéliumának megosztása révén:
„Imádkoznunk kell az Úr segítségéért és útmutatásáért, hogy eszközök lehessünk az Ő kezében valaki olyan számára, aki most készen áll – akin Ő szeretné, hogy ma segítsünk. Ezután pedig oda kell figyelnünk, hogy meghalljuk és megszívleljük az Ő Lelkének késztetéseit azzal kapcsolatosan, hogy miként cselekedjünk.
Ezek a késztetések jönni fognak. Számtalan személyes bizonyságból tudjuk, hogy az Ő saját módján és saját idejében az Úr embereket készít fel arra, hogy elfogadják az evangéliumát. Az ilyen emberek keresnek valamit, és amikor arra törekszünk, hogy felismerjük, kik is ők, az Úr válaszolni fog az imáikra azáltal, hogy válaszol a mieinkre. Sugalmazást és irányítást ad azoknak, akik vágynak rá és őszintén törekszenek az útmutatásra azzal kapcsolatosan, hogy milyen módon, hol, mikor és kivel osszák meg az evangéliumot.” (Vö. Dallin H. Oaks: Az evangélium megosztása. Liahóna, 2001. nov. 8.)
Nelson elnök továbbá ezt tanította:
„Na mármost, az Izráel egybegyűjtésében való részvétel valószínűleg bizonyos áldozatokat fog követelni a részetekről. Még akár bizonyos változtatásokat is igényelhet az életetekben. Határozottan szükség lesz hozzá az időtök és az erőtök egy részére és az istenadta tehetségeitekre. Érdekel benneteket? […]
…Izráel egybegyűjtése végső soron azt jelenti, hogy felkínáljuk Jézus Krisztus evangéliumát Isten azon gyermekeinek – a fátyol mindkét oldalán –, akik még nem kötötték meg a döntő fontosságú szövetségeket Istennel, vagy nem részesültek az alapvető szertartásaikban. […]
Ti azért küldettetek a földre éppen ebben az időben, a világ történelmének ezen döntő fontosságú idején, hogy segítsetek egybegyűjteni Izráelt! Semmi nem zajlik jelenleg a földön, ami ennél fontosabb. Semmi nincs, ami jelentősebb következményekkel járna. Egyáltalán semmi!
[…] Ez az a küldetés, amelyért a földre küldtek titeket.” (Vö. Russell M. Nelson: Izráel nagy reménysége. 8.; dőlt betűs kiemelés az eredetiben.)
Cselekedj a tanultak szerint!
Mit fogsz megtenni a következő napokban és hetekben, hogy tevékenyebb részt vállalj Izráel egybegyűjtésében?