7. lecke Felkészülési anyag az osztály számára: A papság visszaállítása. A visszaállítás alapjai hitoktatói anyag (2019).
7. lecke Felkészülési anyag az osztály számára. A visszaállítás alapjai hitoktatói anyag.
7. lecke Felkészülési anyag az osztály számára
A papság visszaállítása
Gondolj a legutolsó alkalomra, amikor részt vettél egy papsági szertartásban vagy papsági áldást kaptál. Mit éreztél ez alatt az élmény alatt? Tanulmányozás közben gondold át, hogy a papság felhatalmazása és kulcsai miként biztosítottak számodra hozzáférést Jézus Krisztus visszaállított evangéliumának áldásaihoz.
1. szakasz
Hogyan állította vissza az Úr a papsági felhatalmazást a földre?
A Mormon könyve fordítása során Joseph Smithben és Oliver Cowderyben kérdések merültek fel a papsági felhatalmazásról. Joseph és Oliver azt olvasta a 3 Nefiben, hogy miután Jézus megtanította tizenkét nefita tanítványának, hogy a keresztelés szükséges a szabadításhoz, papsági felhatalmazást adott nekik a keresztelésre (lásd Joseph Smith története 1:68; 3 Nefi 11:21–27).
Josephre és Oliverre mély benyomást tettek ezek a tanítások. […] Joseph soha nem lett megkeresztelve, és szeretett volna többet megtudni erről a szertartásról, valamint az elvégzéséhez szükséges felhatalmazásról.
1829. május 15-én felszakadozott a felhőzet, Joseph és Oliver pedig elsétált a Susquehanna-folyó partjához közeli erdőbe. Letérdeltek, és megkérdezték Istent a keresztelkedésről és a bűnbocsánatról. Amint imádkoztak, a Megváltó hangja békességet szólt hozzájuk, és egy angyal jelent meg egy fényes felhőben. Keresztelő Jánosként mutatkozott be, és a fejükre helyezte a kezeit. Öröm töltötte el a szívüket, ahogy körülvette őket Isten szeretete. (Szentek: Jézus Krisztus egyházának története az utolsó napokban. 1. kötet: Az igazság jelzászlaja, 1815–1846 [2018]. 66–67.)
Ezt követően Keresztelő János rájuk ruházta az ároni papságot, amint az a Joseph Smith történetében és a Tan és szövetségek 13-ban olvasható.
Tanulmányozz az órára való felkészülés részeként!
Olvasd el a Joseph Smith története 1:68–70, 72-t. (Lásd még Tan és szövetségek 13.)
Valamivel azután, hogy Joseph Smith és Oliver Cowdery megkapta az ároni papságot Keresztelő Jánostól, megkapták a melkisédeki papságot Pétertől, Jakabtól és Jánostól (lásd Tan és szövetségek 27:12–13). Ennek az eseménynek a konkrét dátuma nem ismeretes. A történelmi bizonyítékok azonban arra mutatnak, hogy erre valamikor 1829 májusában vagy júniusában került sor. (Lásd Larry C. Porter, “The Restoration of the Aaronic and Melchizedek Priesthoods,” Ensign, Dec. 1996, 30–47.)
Az Úr idővel egyre több mindent nyilatkoztatott ki a papságról és annak szerepeiről, és hírnököket küldött, akik további papsági kulcsokat ruháztak Joseph Smithre és Oliver Cowderyre. Az alábbi ábra ezt a visszaállítást szemlélteti.
A papsági felhatalmazás, kulcsok és tudás visszaállítása
|
Dátum |
Mennyei hírnökök és kinyilatkoztatások |
Visszaállított papsági felhatalmazás, kulcsok és tudás |
|---|---|---|
Dátum 1829 | Mennyei hírnökök és kinyilatkoztatások Keresztelő János | Visszaállított papsági felhatalmazás, kulcsok és tudás Rájuk ruházta az ároni papság felhatalmazását és kulcsait (Tan és szövetségek 13) |
Dátum 1829 | Mennyei hírnökök és kinyilatkoztatások Péter, Jakab és János | Visszaállított papsági felhatalmazás, kulcsok és tudás Rájuk ruházta a melkisédeki papságot és a királyság kulcsait (Tan és szövetségek 27:12–13) |
Dátum 1830 | Mennyei hírnökök és kinyilatkoztatások | Visszaállított papsági felhatalmazás, kulcsok és tudás Kinyilatkoztatta a keresztelés és az úrvacsora folyamatait, valamint felvázolta a papságviselők kötelességeit |
Dátum 1832 | Mennyei hírnökök és kinyilatkoztatások | Visszaállított papsági felhatalmazás, kulcsok és tudás Kinyilatkoztatta a papság történelmét, célját és szövetségét |
Dátum 1831, 1835 | Mennyei hírnökök és kinyilatkoztatások | Visszaállított papsági felhatalmazás, kulcsok és tudás Kinyilatkoztatta a papsági hivatalok és kvórumok megnevezését, igazgatását és szerkezetét |
Dátum 1836 | Mennyei hírnökök és kinyilatkoztatások Mózes | Visszaállított papsági felhatalmazás, kulcsok és tudás Átadta Izráel háza egybegyűjtésének kulcsait (Tan és szövetségek 110:11) |
Dátum 1836 | Mennyei hírnökök és kinyilatkoztatások Éliás | Visszaállított papsági felhatalmazás, kulcsok és tudás Átadta „Ábrahám evangéliumának adományozási korszakát” (Tan és szövetségek 110:12) |
Dátum 1836 | Mennyei hírnökök és kinyilatkoztatások Illés | Visszaállított papsági felhatalmazás, kulcsok és tudás Átadta a pecsételő hatalomhoz szükséges kulcsokat (Tan és szövetségek 110:13–16) |
Dátum 1839 | Mennyei hírnökök és kinyilatkoztatások | Visszaállított papsági felhatalmazás, kulcsok és tudás Kinyilatkoztatta a papságviselők viselkedésére vonatkozó ismereteket |
Dátum Ismeretlen | Mennyei hírnökök és kinyilatkoztatások Ádám, Gábriel, Rafael és különböző angyalok | Visszaállított papsági felhatalmazás, kulcsok és tudás Kijelentették adományozási korszakukat, jogaikat, kulcsaikat, valamint papságuk hatalmát (Tan és szövetségek 128:21) |
Dátum 1978 | Mennyei hírnökök és kinyilatkoztatások | Visszaállított papsági felhatalmazás, kulcsok és tudás Kinyilatkoztatta, hogy Jézus Krisztus egyházának minden érdemes férfija megkaphatja a papságot |
Megjegyzés: A konkrét papsági kulcsok jelentését bővebben tárgyalja majd a 16. lecke: A Kirtland templom és a papsági kulcsok.
Elmélkedj az órára való felkészülés részeként!
Hogyan erősítheti meg a papságról való bizonyságodat az, ha tudod, mi módon állíttatott vissza a földre?
2. szakasz
Mi a kapcsolat a papsági felhatalmazás és a papsági kulcsok között?
Joseph F. Smith elnök ezt tanította:
Általánosságban a papság az embernek adott felhatalmazás arra, hogy Isten helyett cselekedjen. Minden férfira, aki felszenteltetett a papság bármely fokára, ráruházták ezt a hatalmat.
Szükséges azonban, hogy minden tettre, amelyet e felhatalmazással visznek végbe, a megfelelő időben és helyen, a megfelelő módon, valamint a megfelelő rend szerint kerüljön sor. Az e munkát irányító hatalom alkotja a papság kulcsait. (Vö. Az egyház elnökeinek tanításai: Joseph F. Smith [1998]. 224.)
Dallin H. Oaks elnök az Első Elnökségből továbbá ezt tanította:
„A papsági kulcsok az a felhatalmazás, amelyet Isten adott a [papságviselőknek], hogy irányítsák, felügyeljék és kormányozzák papságának használatát a földön” [2. kézikönyv: Az egyház igazgatása [2010]. 2.1.1]. Az egyházban végzett minden egyes cselekedet vagy szertartás olyasvalaki közvetlen vagy közvetett felhatalmazása birtokában zajlik, aki rendelkezik annak a feladatnak a kulcsaival. M. Russell Ballard elder ezt a következőképpen magyarázta: „Azok, akik papsági kulcsokkal rendelkeznek…, szó szerint lehetővé teszik a papsági felhatalmazás gyakorlását és a papsági hatalomhoz való hozzáférést mindenki számára, aki hithűen szolgál az irányításuk alatt.” […]
Végső soron a papság összes kulcsát az Úr Jézus Krisztus birtokolja, akié ez a papság. Ő határozza meg, hogy mely kulcsokat ruházza át a halandókra, ahogyan azon kulcsok használatának módját is. (Vö. Dallin H. Oaks: A papság kulcsai és felhatalmazása. Liahóna, 2014. máj. 49–50.)
3. szakasz
Miként segítenek nekünk a papsági szertartások hozzáférni a Szabadító engesztelő hatalmához?
Az egyházban a szertartás egy szent, hivatalos cselekedet, melyet a papság hatalmával végeznek el. Egyes szertartások elengedhetetlenek a felmagasztosulásunkhoz. Ezeket a szertartásokat szabadító szertartásoknak hívjuk. Ilyen többek között a keresztelés, a konfirmáció, a melkisédeki papságba való elrendelés (férfiak számára), a templomi felruházás és a házassági pecsételés. E szertartások mindegyikével ünnepélyes szövetségekre lépünk az Úrral. (“Ordinances,” Gospel Topics, topics.ChurchofJesusChrist.org)
Dale G. Renlund elder a Tizenkét Apostol Kvórumából kifejtette, milyen hatalomhoz férünk hozzá a papsági szertartásokon keresztül:
Ahhoz, hogy megvalósulhassanak Mennyei Atya céljai, Krisztus engesztelő hatalmát Isten minden gyermeke számára elérhetővé kell tenni [lásd 1 Nefi 11:31; 2 Nefi 2:8]. A papság az, ami úgymond szállítja ezeket a lehetőségeket. […] A papság létfontosságú, mivel a szükséges szertartások és szövetségek egyedül annak felhatalmazása által végezhetőek a földön. Ha a papság nem juttatja célba a lehetőséget, hogy az emberek kiaknázzák a Szabadító engesztelő hatalmát, akkor mi célból létezik? […]
A papságon keresztül megnyilvánul az isteniség hatalma mindazok életében, akik evangéliumi szövetségeket kötnek és tartanak be, valamint részesülnek a velejáró szertartásokban [lásd Tan és szövetségek 84:19–21]. Ily módon térünk mindnyájan Krisztushoz, tisztulunk meg és békéltetünk meg Istennel. Krisztus engesztelő hatalma hozzáférhetővé válik a papságon keresztül… (Vö. Dale G. Renlund: A papság, valamint a Szabadító engesztelő hatalma. Liahóna, 2017. nov. 65.)
Oaks elnök ezenkívül az alábbi magyarázatot adta arról, hogy az ároni papság mi módon jelenti az Úr megtisztító hatalmához való hozzáférés csatornáját:
A keresztelés a bűnök bocsánatára történik, az úrvacsora pedig a keresztelés szövetségeinek és áldásainak megújítása. Mindkettőt bűnbánatnak kell megelőznie. […]
[Egyikünk] sem élt bűn nélkül a keresztelése óta. Anélkül, hogy gondoskodnánk valamilyen további megtisztulásról a keresztelésünket követően, mindegyikünk elveszett lenne a lelki dolgok [tekintetében]. […]
Azt a parancsolatot kaptuk, hogy bánjuk meg bűneinket, és megtört szívvel és töredelmes lélekkel jöjjünk az Úrhoz, és vegyünk az úrvacsorából annak szövetségei szerint. Amikor így megújítjuk a keresztelkedési szövetségeinket, az Úr megújítja keresztelésünk megtisztító hatását. […]
Nem hangsúlyozhatjuk eléggé az ároni papság fontosságát ebben. Ezek a bűnök bocsánatára vonatkozó létfontosságú lépések mind a keresztelés szabadító szertartásán és az úrvacsora megújító szertartásán keresztül valósulnak meg. (Vö. Dallin H. Oaks: Az ároni papság és az úrvacsora. Liahóna, 1999. jan. 38.)
Jegyezd fel a gondolataidat!