27. lecke Felkészülési anyag az osztály számára: A papságról szóló kinyilatkoztatás
27. lecke Felkészülési anyag az osztály számára: A papságról szóló kinyilatkoztatás. A visszaállítás alapjai hitoktatói anyag (2019).
27. lecke Felkészülési anyag az osztály számára. A visszaállítás alapjai hitoktatói anyag.
Kép
család egy templom előtt
27. lecke Felkészülési anyag az osztály számára
A papságról szóló kinyilatkoztatás
Eltűnődtél-e már azon vagy megkérdezték-e már tőled, hogy a fekete-afrikai származású utolsó napi szentektől miért tagadták meg egy ideig, hogy elrendeljék őket a papságba és részesüljenek a templom szertartásaiban? Tanulmányozás közben keresd meg, mi az, amit tudunk, és mi az, amit nem tudunk a papsági és templomi korlátozásokról. Keress olyan igazságokat, amelyek segíthetnek neked jobban megérteni ezt a témát, valamint pontosan és hűen elmagyarázni azt másoknak.
1. szakasz
Mit tudunk a papsági és templomi korlátozások eredetéről?
„A Mormon könyve azt tanítja, hogy »mindegyik egyforma Istennek«, ideértve »feketét és fehéret, szolgát és szabadot, férfit és nőt« egyaránt (2 Nefi 26:33). Az egyház történetében számos országban keresztelkedtek meg mindenféle fajból és etnikai csoportból származó emberek, akik az egyház hithű tagjaiként éltek. Joseph Smith élete során néhány színes bőrű férfi egyháztagot elrendeltek a papságba. Az egyház történetének korai szakaszában az egyházi vezetők leálltak annak gyakorlatával, hogy afrikai származású színes bőrű férfiakra ruházzák a papságot. Az egyházi feljegyzések nem tartalmaznak világos magyarázatot e döntés eredetére” (bevezetés a 2. hivatalos nyilatkozathoz).
Elijah Abel egyike volt azon kevés színesbőrű férfiaknak, akiket elrendeltek a papságba az egyház korai történelmében.
Ez idő alatt a színesbőrű férfiakat és nőket korlátozták abban is, hogy részesüljenek a templom szertartásaiban, szabad volt azonban megkeresztelkedniük és elnyerniük a Szentlélek ajándékát. Bár sok mindenre homály borul a papsági és templomi korlátozások eredetét illetően, az utolsó napi próféták, köztük Brigham Young, David O. McKay és Harold B. Lee, azt tanították, hogy el fog jönni az idő, amikor faji hovatartozástól függetlenül minden érdemes egyháztag részesülhet majd az evangélium minden áldásában (lásd “The Long-Promised Day,” Ensign, June 2018, 34).
Az évek során az egyház néhány vezetője és tagja megpróbálta feltárni, milyen okokból kerülhettek bevezetésre a papsági és templomi korlátozások. Ezek a nyilatkozatok azonban véleményként hangzottak el, és nem képezik az egyház tanát.
Dallin H. Oaks elnök az Első Elnökségből, aki még nem volt apostol, amikor eltöröltettek a papsági és templomi korlátozások, ezt mondta arról, milyen érzései voltak a korlátozásokat eltörlő kinyilatkoztatás előtt:
Kép
Dallin H. Oaks elnök
„Láttam azok fájdalmát és csalódottságát, akik ezektől a korlátozásoktól szenvedtek, és azokét is, akik… magyarázatokat kerestek. Annak idején tanulmányoztam a felhozott indokokat, és nem éreztem egyik esetében sem az igazság megerősítését. Imádságos tanulmányozásom részeként rájöttem, hogy általánosságban véve az Úr csak elvétve indokolja meg a szolgáinak adott parancsolatait és útmutatásait. Eltökéltem, hogy hűséges leszek a prófétai vezetőinkhez, és imádkozom, hogy eljöjjön az a nap, amikor mindenki élvezni fogja a papság és a templom áldásait, ahogyan azt a korlátozások kezdetén megígérték.” (“President Oaks Remarks at Worldwide Priesthood Celebration,” Be One—A Celebration of the Revelation on the Priesthood, June 1, 2018, newsroom.ChurchofJesusChrist.org)
2. szakasz
Milyen körülmények vezettek el a kinyilatkoztatáshoz, amelyben az Úr kiterjesztette a papságot minden érdemes férfire az egyházban, valamint a templomi áldásokat minden érdemes egyháztagra?
1964-ben Joseph William Billy Johnson a ghánai Cape Coastból bizonyságot nyert a visszaállított evangéliumról, miután elolvasta a Mormon könyvét és más egyházi irodalmat, amit valakitől kapott. Johnson fivér és mások, akik csatlakoztak az egyházhoz, leveleket küldtek David O. McKay elnöknek, azt kérve, hogy küldjenek misszionáriusokat Afrikába, hogy megkereszteljék őt és másokat, akikkel megosztotta az evangéliumot. McKay elnök azt felelte, hogy „az Úr saját idejében” küldenek majd misszionáriusokat, addig azonban Johnson fivér folytassa az evangélium tanulmányozását és segítsen a hittestvéreinek (in E. Dale LeBaron, “Steadfast African Pioneer,” Ensign, Dec. 1999, 45–49).
Bár nem kínálkozott lehetőség, hogy Johnson fivér megkeresztelkedjen ebben az időben, ő és néhányan mások sok éven át szorgalmasan terjesztették az evangélium üzenetét Ghánában. Johnson fivér számos gyülekezetet szervezett a hívőkből, és rendszeres böjtökben vezette őket, amelyek során azért könyörögtek, hogy küldessenek misszionáriusokat a hazájukba és szervezzék meg az egyházat közöttük (lásd Elizabeth Maki, “‘A People Prepared’: West African Pioneer Preached the Gospel before Missionaries,” history.ChurchofJesusChrist.org).
A ghánai hívőkhöz hasonlóan fekete-afrikai származású további ezrek nyertek bizonyságot a visszaállított evangéliumról, amint a misszionáriusi munka kiterjedt a földre a 20. század folyamán. Az egyházi vezetőket inspirálta ezeknek az embereknek a hite, és vágytak arra, hogy rájuk is kiterjesszék a papság és a templom áldásait (lásd 2. Hivatalos nyilatkozat).
Spencer W. Kimball elnök különösen erős vágyat érzett arra, hogy foglalkozzon a papsági és templomi korlátozásokkal az egyház elnökeként teljesített szolgálata idején. Így emlékezett vissza:
Kép
Spencer W. Kimball elnök
„Tudtam, hogy olyan valami áll előttünk, ami rettentően fontos lesz majd Isten sok gyermeke számára. […] Nap nap után mentem egyedül mély tisztelettel és komolysággal a templom felső szobáiba, és ott felajánlottam lelkemet és felajánlottam az erőfeszítéseimet a program továbbvitele érdekében. Azt akartam tenni, ami az Ő szándéka. Beszéltem erről Neki, és ezt mondtam: »Uram, én csupán azt szeretném tenni, ami helyes. […] Mi csupán azt szeretnénk, amit te kívánsz, és akkor, amikor te kívánod, és nem előbb.« […] Az Úr nagyon világosan közölte velem, hogy minek kell történnie.” (Vö. Az egyház elnökeinek tanításai: Spencer W. Kimball [2006]. 258–259.)
Amint az a Tan és szövetségekben feljegyzésre került: „A kinyilatkoztatás Spencer W. Kimball egyházelnökhöz érkezett, majd megerősítést nyert a többi egyházi vezető számára a Salt Lake templomban 1978. június 1-jén” (bevezetés a 2. Hivatalos nyilatkozathoz).
A kinyilatkoztatás nyilvános bejelentésekor az Első Elnökség a következőket mondta:
„[H]osszan és buzgón könyörögtünk ezen hű férfitestvéreink nevében, sok órát töltve el a templom felső szobájában, isteni útmutatásért fohászkodva az Úrhoz.
Ő meghallgatta imáinkat, és kinyilatkoztatás által megerősítette, hogy elérkezett az a régóta ígért nap, amikor az egyházban minden hűséges, arra érdemes férfi megkaphatja a szent papságot, valamint isteni felhatalmazása gyakorlásának hatalmát, és szeretteivel együtt minden abból eredő áldást élvezhet, beleértve ebbe a templom áldásait.” (2. Hivatalos nyilatkozat)
Gordon B. Hinckley elnök, aki a Tizenkét Apostol Kvórumának tagja volt akkor, amikor a kinyilatkoztatás adatott, bizonyságot tett arról, hogy milyen volt ott lenni a templomban aznap:
Kép
Gordon B. Hinckley elnök
„A legszentebb körülmények között csatlakoztunk imában. Maga Kimball elnök volt a szószóló az imában. […] Szentséges légkör töltötte be a szobát. Számomra olyan érzés volt, mintha csatorna nyílt volna meg a mennyei trón és Isten térdelő, könyörgő prófétája között, aki mellett ott voltak a Fivérei. Ott volt Isten Lelke. A Szentlélek hatalma által pedig bizonyosság érkezett ahhoz a prófétához, miszerint amiért imádkozott, helyes…
Mindannyian tudtuk, hogy eljött az ideje a változásnak, és hogy a döntés a mennyből eredt. A válasz világos volt. Tökéletes egység volt közöttünk a tapasztalatunkat és a megértésünket illetően.” (“Priesthood Restoration,” Ensign, Oct. 1988, 69–70)
Kép
ikon, feljegyzés
Jegyezd fel a gondolataidat!
Mikor voltál már tanúja, hogy az Úr a prófétáinak adott kinyilatkoztatáson keresztül vezeti az egyházát? Életed során milyen változásokat láttál, amelyeket az Úr eszközölt abban, ahogy az egyháza betölti a küldetését? Ha lehetséges, nézd meg egészében vagy részben a papságról szóló 1978-as bejelentést az általános konferencián, és jegyezd fel az érzéseidet.
3. szakasz
Milyen hatással volt a kinyilatkoztatás az egyházra és az emberekre világszerte?
Egy nehéz nap végén Billy Johnson fivér késztetést érzett, hogy bekapcsolja a rádióját éjfél körül, mielőtt nyugovóra térne. A rádiót hallgatva meghallotta a hírt, miszerint feloldásra került a papsági korlátozás. Így idézte fel: „Felugrottam és sírva fakadtam és örvendeztem az Úrban, hogy eljött az idő, amikor az Úr misszionáriusokat fog küldeni Ghánába és Afrika más részeire, hogy megkapják a papságot. […] Igazán nagyon boldog voltam!” Amikor a misszionáriusok megérkeztek Ghánába, egy csoportnyi olyan embert találtak ott, akik már befogadták a visszaállított evangéliumot. Johnson fivér és gyülekezetének mintegy 600 tagja keresztelkedett meg. „Miután a Cape Coast gyülekezet első elnökeként szolgált, Johnson [fivér] a továbbiakban szolgált kerületi elnökként, teljes idejű misszionáriusként, valamint a Cape Coast Ghána Cövek pátriárkájaként” (lásd Elizabeth Maki, “‘A People Prepared’: West African Pioneer Preached the Gospel before Missionaries,” history.ChurchofJesusChrist.org).
További információért megnézheted a Long-Promised Day [Régóta ígért nap] című rövidfilmet (8:40), amely bemutatja, milyen örömöt érzett Billy Johnson, miután tudomást szerzett a papságot minden érdemes férfira kiterjesztő kinyilatkoztatásról.
A papsági és templomi korlátozásoknak véget vető kinyilatkoztatás eredményeként a misszionáriusok ma Afrika számos országában prédikálják az evangéliumot. Azóta templomokat építettek ezen a kontinensen, és fekete-afrikai származású emberek százezrei részesültek magukért és elhunyt őseikért az evangélium szertartásaiban. Ma a színesbőrű egyháztagok felbecsülhetetlen mértékben járulnak hozzá az egyházhoz világszerte, amint csatlakoznak a többi szenthez és törekszenek „egyek [lenni] a Krisztus Jézusban” (Galátziabeliek 3:38).
Kép
ikon, elmélkedés
Elmélkedj az órára való felkészülés részeként!
Mit tanulhatsz abból, hogy Johnson fivér kész volt a visszaállított evangéliumot befogadni és aszerint élni annak ellenére, hogy egy időre megtagadták tőle a papság és a templom áldásait?
