Utolsó napi szent hangok
Születésnap keresztelővel
Tavaly augusztusban abban a csodában volt részem, hogy két hetet az Egyesült Államokban, annak is a nagyobb részét Utahban tölthettem a barátaimnál. Találkoztam nagyszerű emberekkel, láthattam csodálatos hegyeket, hatalmas vizeket, gyönyörű városokat. Philadelphiában az első vendéglátóm, akivel még soha nem találkoztam, azért segített, mert a lánya nálunk szolgált missziót. Az első kérdése nem az volt, hogy ki vagyok és miért jöttem, hanem hogy szeretnék-e vele baseball meccsre menni. Amerikában ünnepeltem meg azt, hogy 55 éves lettem. Tudtam, hogy a nővérek, akik annak idején tanítottak, vacsorázni fognak vinni a szülinapomat megelőző este. Így is történt. Egy nagyobb társaság jött össze, sok régi kedves ismerőssel. Ott volt többek közöttt Smith elder, az a misszionárius is, aki egyháztaggá konfirmált. Aztán ott voltak azok a nővérek – Clawson, Woffinden és Sexton nővérek – akik annak idején a keresztelőmön is. Az étel csodálatos volt, a társaság pedig felülmúlhatatlan. A vacsora után, amikor Clawson nővértől búcsúztam, annyit mondott, hogy holnap találkozunk. „De hiszen hozzátok csak két nap múlva megyek” – csodálkoztam. „Nem baj, megyünk vacsorázni, hiszen a születésnapod lesz” – válaszolta. „De hiszen ma is ünnepeltünk” – mondtam. „Nem baj, szeretünk téged!” – hangzott a válasz. És valóban, másnap, ezúttal már egy kisebb társasággal, a három nővér és Woffinden férje és a kisfia újból vacsorázni mentünk, ezúttal egy burger étterembe, hogy az igazi amerikai ízeket is megismerjem. Nos, nagyon ízlett, és amikor desszertként kihozták a feldíszített fagylaltot – tudták, hogy az a kedvencem – és a lányok magyarul énekelték hogy „Boldog születésnapot”, akkor azt hittem, ennél boldogabb már nem lehetek. De, mint már annyiszor az életben, most is tévedtem. Sexton nővérrel ugyanis innen a Salt Lake Templomba mentünk, ahol megkeresztelkedett az előző évben eltávozott édesanyámért és nővéremért. Az ezt követő konfirmálásokon pedig én is részt vehettem, papsági felhatalmazásomnál fogva fejére helyezhettem a kezemet. Azóta már a többi szertartás is el lett végezve értük, sőt apu és anyu már össze vannak pecsételve az örökkévalóságra is. Én pedig örökre hálás vagyok ezért a csodálatos születésnapért, ami már nem csak az én ünnepem, hanem az édesanyám és a nővérem újjászületésének a napja is.