Apostoli levél

Írta: M. Russell Ballard elnök

a Tizenkét Apostol Kvórumának ügyvezető elnöke

Egy 2016. szeptember 11-i többcövekes konferencián elhangzott, “An Epistle to the Saints of the Utah Salt Lake Area” [Apostoli levél a Utah Salt Lake Terület szentjeihez] című beszéd alapján.

Azért szólalok meg, hogy figyelmeztesselek benneteket néhány olyan kihívásra, melyekkel napjainkban szembekerülünk.

Fa képe a Getty Images jóvoltából; Pál, az apostol (részlet). Készítette: Jeff Ward

Pál apostol a különböző gyülekezeteknek küldött levelek – úgynevezett episztolák – által tartotta a kapcsolatot az ókori szentekkel, melyeken keresztül tolmácsolta nekik a szeretetét, útmutatását és tanításait. Mivel nem tudok mindannyiótokkal személyesen találkozni, ezért a szeretetem, hálám és tanításaim kifejezéseként szóban mondom el nektek az én saját apostoli levelemet.

Pál így írt a Korinthoszban élő szenteknek: „Pál, Jézus Krisztusnak Isten akaratából elhívott apostola” (1 Korinthusbeliek 1:1).

Engem is elhívtak Jézus Krisztus apostolának, és az Úr különleges tanújaként teszem bizonyságomat, ahogyan Pál is tette a saját leveleiben, hogy Jézus Krisztus önmagát adta értünk, és hogy az Atya feltámasztotta Őt halottaiból (lásd Galátziabeliek 1:1, 4). Bizonyságot teszek továbbá arról, hogy Jézus Krisztus visszaállította az egyházát Joseph Smith prófétán keresztül ezekben az utolsó napokban, és hogy az evangélium teljessége, valamint az örök szövetségekhez kapcsolódó áldások mindenki számára elérhetőek, aki hisz az Úr Jézus Krisztusban, és követi Őt.

Pál szavaival üdvözöllek benneteket: „Az Isten gyülekezetének…, a Krisztus Jézusban megszentelteknek, elhívott szenteknek…: Kegyelem néktek és békesség Istentől, a mi Atyánktól, és az Úr Jézus Krisztustól.” (1 Korinthusbeliek 1:2–3).

Fivéreim és nővéreim! Ahhoz, hogy megőrizzük egészségesnek az evangéliumi szívünket, rendszeres kivizsgálásra van szükség. Amikor a menny segítségéért imádkoztam, kaptam néhány javaslatot a részetekre, melyek majd segítenek megőrizni a lelki egészségeteket és erőtöket.

Pál azokra a lelki veszélyekre figyelmeztette saját korának szentjeit, amelyekkel nekik kellett szembenézniük. A Galáciában élőknek ezt írta:

„Csodálkozom, hogy Attól, a ki titeket Krisztus kegyelme által elhívott, ily hamar más evangyéliomra hajlotok.

Holott nincs más; de némelyek zavarnak titeket, és el akarják ferdíteni a Krisztus evangyéliomát.

De ha szinte mi, avagy mennyből való angyal hirdetne is néktek valamit azon kívül, a mit néktek hirdettünk, legyen átok” (Galátziabeliek 1:6–8).

Ahogy Pál tette, úgy én is arról szólok, hogy vannak, akik „zavarnak titeket, és el akarják ferdíteni a Krisztus evangyéliomát”. Kibújnék a kötelességem alól, ha nem szólalnék meg, hogy figyelmeztesselek benneteket azokra a kihívásokra, melyekkel napjainkban szembekerülünk.

Két hatalom a világegyetemben

Fivéreim és nővéreim! Soha ne feledjétek, hogy két hatalom van a világegyetemben: az egyik arra hív minket, hogy válasszuk azt, ami helyes, és tapasztaljuk meg az örökkévaló örömöt és boldogságot, a másik pedig arra, hogy válasszuk mindennek az ellenkezőjét, vagyis azt, ami szomorúságot és bánkódást hoz. A tanunk azt tanítja nekünk, hogy az élet próbatétel – egy olyan időszak, amikor kiderül, hogy melyik meghívást fogadjuk el.

Emlékezzetek Jézusnak azokra az utolsó napokra vonatkozó jövendölésére, amelyekben élünk: „Mert hamis Krisztusok és hamis próféták támadnak, és nagy jeleket és csodákat tesznek, annyira, hogy elhitessék, ha lehet, a választottakat is” (Máté 24:24). Elszomorít bennünket, amikor azt látjuk, hogy – amint arra Jézus figyelmeztetett – még a „választottak” közül is megtévesztenek némelyeket.

Nemrégiben elmentem egy kisebb mamutfenyőligetbe, amelyet még sok évvel ezelőtt ültettek a Brigham Young Egyetem területén. Az egyik barátom elmagyarázta, hogy a mamutfenyő a világ legnagyobb fája, és a vadonban akár 80 méternél magasabbra is megnő, illetve több mint 3 000 évig is elél.

Itt az egyik fa elpusztult, és ki kellett vágni. Csak egy tönk maradt utána, hogy emlékeztesse az arra járókat, hogy ott egykor egy sudár, fenséges fa állt. Az egyetem fakertésze szerette volna kideríteni, hogy mi pusztította el a fát. Abban biztos volt, hogy a mamutfenyő nem öregedhetett el. Miután megvizsgálta, arra jutott, hogy vízhiány miatt elhaltak a fa táplálékot szállító gyökerei.

De hogy történhetett ez meg, ha egyszer a fa már több mint öt évtizeden keresztül élt és virult azon a helyen? A fakertész felfedezte, hogy a kicsinyke ligetet tápláló víztartó réteg a liget keleti oldalán megkezdődött építkezés váratlan következményeként elmozdult.

Számomra ez egy tökéletes hasonlat arra, hogy mi történik akkor, amikor a rendíthetetlen egyháztagok – a „választottak”, akik minden jel szerint emelt fővel és egyenes derékkal állnak a hitben – lelkileg meghalnak.

Az elpusztult mamutfenyőhöz hasonlóan valamikor ezek az egyháztagok is táplálékot kaptak az élő víz Jézus Krisztus által kínált forrásából. Ám ilyen vagy olyan okok miatt elmozdultak a lelki táplálék forrásától, és e táplálás nélkül a lelkük eltompult, idővel pedig lelkileg meghaltak.

Miként biztosíthatjuk, hogy a táplálékot szállító lelki gyökereink mindig kapcsolatban legyenek az élő víz forrásával?

Alapvető szokások

Az Úr olyan egyszerű, személyes szokásokat fektetett le, melyek által megmaradhatunk Őnála – gyökerestül, szilárdan és összekapcsolódva. Az ilyen szokások – ha azokat teljes szívből, igaz szándékkal, valamint képmutatás és megtévesztés nélkül gyakorolják – lehetővé teszik, hogy az Úr Jézus Krisztus megingathatatlan szolgái legyünk.

Ezen alapvető szokások olyan dolgokat foglalnak magukban, amelyek – úgy tűnik – könnyen elillannak zsúfolt életünk forgatagában – még akkor is, amikor jó dolgokkal foglalatoskodunk, mint a továbbtanulás, a családfenntartásért végzett munka, illetve a közösségi és egyházi szolgálatban való részvételünk.

Olyan dolgokat foglalnak magukban, mint az őszinte napi ima, a hithű böjt, a szentírások és az élő próféták szavainak rendszeres tanulmányozása és az azokon való elmélkedés, a sabbatnap gyönyörűséggé tétele, az alázatos és állandóan a Szabadítóra emlékező úrvacsoravétel, a minél gyakoribb templomi hódolat, végül pedig a szegények és magányosok felkarolása – a közelünkben éppúgy, mint világszerte.

Amikor valaki felhagy ezen egyszerű, ám alapvető dolgok gyakorlásával, azzal elvágja magát az élő víz forrásától, és megengedi Sátánnak, hogy zavarossá tegye a gondolkodását az ő megtévesztően beszennyezett vizével, mely eltömíti a hithűség járatait, és hamisított táplálékával elapasztja a lelkiséget. A bűn és a bűntudat elködösíti az elmét – sokakat arra indít, hogy megtagadják a múltbéli sugalmazásokat és kinyilatkoztatásokat, továbbá „ellenmegtérést” okoz Jézus Krisztus evangéliumának igazságaitól.

Állandóan foglalkoztatja az elmémet, hogy tudom, hogy azok az egyének, akik nem összpontosítanak többé Jézus Krisztus egyszerű tanára és evangéliumára, idővel hamis tanítókra és önjelölt prófétákra fognak hallgatni, és világi bölcseleteket tesznek magukévá. Ilyen vagylagos hangok lehetnek többek között:

Hitelkártyák fényképe a Getty Images jóvoltából

• a kevély gazdagság csábítása;

• a szükségleteket felülmúló és ezáltal a személyes eladósodást növelő igények;

• olyan pihenés és szórakozás, amely az evangélium tartalmas jólelkűségénék kárára mehet;

• olyan tevékenységek, amelyek meggátolják, hogy megfelelő módon tartsuk meg a sabbat napját;

• olyan podcastek és internetes oldalak, amelyek úgy vetnek fel kérdéseket és támasztanak kételyt, hogy eközben nem tanúsítanak elegendő intellektuális becsületességet az Úr nézőpontjának kellő és őszinte bemutatásában.

Segítsetek másoknak válaszokra lelni!

Szeretnék biztos lenni abban, hogy értitek ezt a fontos pontot. Egyáltalán nincs semmi helytelen abban, ha kérdéseket teszünk fel, vagy szemügyre vesszük a történelmünket, a tanunkat és a szokásainkat! A visszaállítás akkor vette kezdetét, amikor Joseph Smith választ keresett egy őszinte kérdésre.

Szülők, segédszervezeti vezetők, egyházi tanítók (beleértve az ifjúsági és felsőfokú hitoktatókat is), püspökök és cövekelnökök! Kérlek benneteket, hogy amikor valaki kérdéssel vagy aggállyal fordul hozzátok, ne söpörjétek félre a kérdést csak úgy! Ne mondjátok neki azt, hogy ne foglalkozzon azzal a kérdéssel! Kérlek benneteket, ne kételkedjetek az illető elkötelezettségében az Úr és az Ő munkája iránt! Inkább segítsetek neki, hogy válaszokat találjon a kérdéseire.

Aggaszt, amikor arról hallok, hogy őszinte emberek tisztességes kérdéseket tesznek fel a történelmünkről, a tanunkról vagy a szokásainkról, majd olyan bánásmódban van részük, mintha hitetlenek lennének. Ez nem az Úr útja. Ahogy Péter mondta: „Mindig készek legyetek megfelelni mindenkinek, a ki számot kér tőletek a bennetek levő reménységről” (1 Péter 3:15).

Jobbnak kell lennünk az őszinte kérdések megválaszolásában. Meglehet, nem fogunk tudni megválaszolni minden egyes kérdést a világmindenségről vagy a történelmünkről, a tanunkról és a szokásainkról, de sok válasszal szolgálhatunk az őszinte embereknek. Amikor nem tudjuk a választ, kereshetünk válaszokat közösen – az ilyen együttes keresés közelebb hozhat bennünket egymáshoz és Istenhez. Természetesen nem biztos, hogy mindig kielégítő válaszokat fogunk találni a kérdéseinkre. Ilyen alkalmakkor jól tesszük, ha emlékezünk arra, hogy a vallásban továbbra is van helye a hitnek. Időnként lehetőségünk nyílik tanulni és tanulmányozni és tudni; időnként hinnünk és bíznunk és remélnünk kell.

Segítsetek azoknak, akiknek kérdéseik vannak, hogy ráébredjenek, az Úr nem követel meg a szentjeitől felsőfokú történelmi és tanbéli végzettséget. Éppen ezért ne is várjuk, hogy a szülőknek, a vezetőknek és a tanítóknak minden válasza meglesz minden kérdésre. Még az Első Elnökségben és a Tizenkét Apostol Kvórumában is vannak olyanok, akiknek az igen eltérő háttere és képzettsége a tapasztalatok széles körének megosztását teszi lehetővé a beszélgetéseink és tanácskozásaink során.

Ha olyan kérdésem van, amelyet nem tudok megválaszolni, gyakran fordulok azokhoz, akik segíteni tudnak nekem. Az egyház megáldatott képzett tudósokkal és olyanokkal is, akik egy egész életet szenteltek a tanulmányozásnak; akik már megismerték a történelmünket és a szentírásokat. Ezek az alapos férfiak és nők bemutatják az összefüggéseket és a hátteret is, hogy jobban megérthessük a szent múltunkat és a jelenlegi gyakorlatunkat. Az általuk nyújtott ismeretekkel megáldva felkészültebben tudok törekedni a Szentlélek útmutatására.

Az egyház elkötelezett az átláthatóság iránt, és becses forrásokat tett közzé a Joseph Smith Papers weboldalon, valamint a ChurchofJesusChrist.org honlap Evangéliumi témák esszéiben, hogy új betekintést biztosítson, és még tágabb összefüggésben mutassa be a visszaállítás történetét. Figyelemre méltó időszak ez az egyház történelmének és tanának tanulmányozására, amikor is bőséges forrásanyagok és szakemberek biztosítják a hasznos háttértudást és múltunk megértését. Mindig imádkozzatok, és kövessétek a lelki igazságokat kinyilatkoztató Szentlélek késztetését.

Éljetek az anyagi lehetőségeiteken belül!

Aggaszt, hogy egyes egyháztagok túlköltekeznek, miközben megpróbálnak lépést tartani másokkal. Nagyon súlyos hibát követünk el, amikor a vagyonosabbakkal hasonlítjuk össze az életünket, elfeledkezve arról, hogy a legtöbben már eddig is boldogultunk ezen a földön. Kérlek titeket, legyetek megelégedettek, és élvezzétek azokat az áldásokat, melyeket már elnyertetek, ahelyett, hogy a fogyasztói hitel oktalan használatának rabszolgáivá válnátok! Soha, de soha ne mulasszátok el befizetni a tizedeteket, és tegyetek nagylelkű felajánlásokat a szegények megsegítésére.

Élvezzétek egymás társaságát!

Lehetnek köztetek olyanok, akik sokféle tevékenységgel – köztük jó tevékenységekkel – vannak túlterhelve. Kérlek benneteket, ügyeljetek rá, hogy ne terheljétek túl a gyermekeiteket! Időről időre kapcsoljátok ki a közösségi médiát és a többi külső zavaró tényezőt, hogy leüljetek beszélgetni és élvezni egymás társaságát. Amint azt nemrégiben az általános konferencián is tanítottam: rendszeresen tartsatok családi tanácsot (lásd Családi tanácsok. Liahóna, 2016. máj. 63–65.).

Emlékezzetek rá, hogy mire kell időt találnunk az Úr tanácsa szerint: „Csendesedjetek és ismerjétek el, hogy én vagyok az Isten!” ( Zsoltárok 46:11; lásd még Tan és szövetségek 101:16).

Valaki mindig kitalál valami újdonságot azért, hogy a családtagok el legyenek foglalva, de ne azzal, ami a legfontosabb – például egy új alkalmazást vagy játékot, amely arra készteti a fiatalokat, hogy lefelé, az okostelefonjaikra tekintsenek, ne pedig felfelé, hogy meglássák Isten csodálatos világának gyönyörű alkotásait, vagy akár olyasvalakit, akivel szeretnének találkozni, randevúzni és házasságot kötni, és akivel örökkévaló áldásokat eredményező kapcsolatuk lehetne a való világban.

Szeressétek a felebarátotokat!

Ejtenék pár szót azokról az iskolai és munkahelyi barátainkról, felebarátainkról és társainkról, akik nem tagjai az egyháznak. Habár komolyan vesszük az Úrtól kapott nagy megbízást és feladatot – „elmenvén azért, tegyetek tanítványokká minden népeket, megkeresztelvén őket az Atyának, a Fiúnak és a Szent Léleknek nevében” (Máté 28:19) – méltányoljuk és tiszteletben tartjuk mindenkinek azon önrendelkezését, hogy önmaga válassza meg, mit gondol és miben hisz – vagy nem hisz.

Ha egy szomszédunkat, munkatársunkat vagy iskolatársunkat nem érdekli az evangélium megismerése, nekünk minden esetben továbbra is baráti kezet kell nyújtanunk neki. Az irántuk való szeretetünket nem szabad feltételekhez kötnünk: őszintének és kötelezettségektől mentesnek kell lennie.

Gyermekeink leginkább a szülők és a vezetők példájából tanulnak. Ügyeljünk rá, hogy mit mondunk másokról, és hogyan bánunk embertársainkkal. És ne feledjétek: minden jogunk megvan ahhoz, hogy ellentétes véleményen legyünk, de nem szabad ellenszenvesen viselkednünk!

Jézus azt tanította, hogy „szeresd felebarátodat, mint temagadat” (Máté 19:19). Ha mi az Ő tanítványai vagyunk, akkor keresztényi udvariasságot és kedvességet kell gyakorolnunk mindenkivel, akivel találkozunk, köztük azokkal is, akik úgy döntöttek, hogy távol tartják magukat az egyháztól.

Fogjunk össze az összes jóakaratú emberrel minden jó ügyben, és vonjuk be őket a barátaink és társaink körébe. Fogadjuk őket valóban örömmel a kápolnáinkban és az egyházközségi tevékenységeinken.

Békesség és prófétai tanács

Apostoli levelem zárásaként bizonyságomat teszem, hogy ha alaposan fontolóra veszitek a prófétai tanácsokat, azt fogjátok tapasztalni, hogy a lelki táplálékot szállító gyökereitek kapcsolatban vannak „az örök életre buzgó víznek kútfejével” (lásd János 4:14). A gyönyörű mamutfenyővel ellentétben ti nem fogtok lelkileg meghalni; bizonyságomat teszem nektek, hogy ehelyett nagyobb békességben, örömben és boldogságban lesz részetek az életetekben, ha elfogadjátok Jézus Krisztust és az Őáltala elhívott szolgákat, valamint követitek az Ő evangéliumi tervét. Hacsak a nemzetek népei vissza nem fordítják szívüket Istenhez, valamint az Ő tanításaihoz és tervéhez, bizonyosan szembesülni fogunk a szentírásokban kinyilatkoztatott következményekkel.

Szeretett fivéreim és nővéreim! Azt a feladatot kaptuk, hogy felkészítsük az egyházat és magunkat azokra a napokra, amelyek bizonyosan elérkeznek, ha a világon az emberek továbbra is figyelmen kívül hagyják és semmibe veszik Istent, a mi Mennyei Atyánkat, valamint az Ő Szeretett Fiát, az Úr Jézus Krisztust. A szentírások világossá teszik, hogy milyen következményekkel jár az Istentől való elfordulás.

Szeretünk benneteket. Az a kiváltságom, hogy arra kérjem Mennyei Atyánkat, hogy áldjon meg benneteket. Kívánom, hogy legyen békességetek. Kívánom, hogy legyen öröm a szívetekben. Kívánom, hogy legyen bátorságotok bűnbánatot tartani, ha szükséges. Kívánom, hogy ha bármi olyan zajlik az életetekben, ami nem jó, akkor áldjon meg benneteket az Úr a bűnbánathoz és változáshoz szükséges bátorsággal, még ma. Kívánom, hogy adjon nektek az Úr erőt a szíveteket Őhozzá fordítani, szeretni és szolgálni Őt, hogy biztonsággal haladhassatok tovább a halandóságon át, felkészülve arra a napra, amikor Mennyei Atyánk és az Ő Szeretett Fia a karjában tart majd bennünket.

Krisztus különleges tanújaként teszem bizonyságomat nektek, miszerint tudom, hogy Jézus a Krisztus. Ő Isten Fia. Ezek, amiket elmondtam, igazak, és remélem, hogy ugyanazzal a lelkülettel fogjátok fogadni a levelemet, amellyel elmondtam. Bizonyságomat teszem arról, hogy ez Jézus Krisztus egyháza.

Kívánom, hogy áldjon meg benneteket Isten, szeretett fivéreim és nővéreim, miközben minden tőlünk telhetőt megteszünk azért, hogy felkészüljünk arra a napra, amikor a világ Szabadítója és Megváltója ismét eljön, mint a mi Urunk és Királyunk.