2019
Liftes szamaritánusok
2019. szeptember


Liftes szamaritánusok

woman in elevator

Illusztrálta: Anna Godeassi

Amikor egyszer az egyházközségemből az egyik család képeket rakott fel a Facebookra arról, hogy két órára bent ragadtak egy liftben, nem igazán éreztem át a helyzetüket. Így volt ez egészen addig, amíg egy alkalommal én magam is bent nem ragadtam egy liftben.

A mobilomat aznap otthon hagytam, ezért a lift ajtaján dörömböltem, miközben segítségért kiabáltam. És persze imádkoztam. Hamarosan néhány fiatalember meghallott, és – afféle irgalmas szamaritánusokként – segítségért telefonáltak. Aztán bekiabálták nekem, hogy a 38-as lakásban laknak, és viccelődve közölték, hogy amikor majd kiszabadulok, köszönetképpen vihetnék nekik valamit enni.

Majd elmentek, én pedig nem igazán tudtam megnyugodni. Mi lesz, ha a mentőcsapat nem is jön? Megint imádkoztam. Tudtam, hogy a férjem hamarosan hazaér a munkából, és nem fogja tudni, hol lehetek.

Megint dörömbölni kezdtem. A liftajtók közti résen át embereket láttam sétálni a közelben. Odakiabáltam nekik, hogy megkérjem őket, hívják fel a férjemet, és mondják el neki, mi történt velem. Meg is tették, így végül képes voltam megnyugodni. A férjem most már tudott róla, és biztosan elintézi, hogy semmiképpen se maradjak a liftben.

Nagyjából egy órát üldögéltem a liftben. Végül jött egy karbantartó munkás, és kiszabadított. Elmondta, hogy a lift beszorult, így kénytelen volt leereszkedni az aknába, hogy megszerelje. Megköszöntem a segítségét.

Valamivel később meglátogattam a 38-as lakásban lakó szomszédainkat is, hogy nekik is köszönetet mondjak. Vittem nekik egy kis házi finomságot. Szabadkoztak, hogy csak vicceltek, amikor az ételt emlegették, de én akkor is boldog és hálás voltam. Visszatekintve a történtekre már értem, hogy min ment keresztül az a család az egyházközségemből, és hálás vagyok azoknak, akik nem mentek el mellettem, hanem megálltak, és segítettek.

Lehet, hogy nem tudtak róla, de a Szabadító példáját követték. Ő sem ment el mellettünk, és nem hagyott minket magunkra. Az életét adta, hogy megszabadulhassunk a testi és a lelki haláltól. Ezért pedig én is meg fogom próbálni követni az Ő példáját, hogy ne menjek el más emberek gondja mellett. Hálás vagyok ezért a tapasztalatért, amely váratlanul segített hozzá ahhoz, hogy jobban megbecsüljem Őt és az Ő áldásait.