A mennyei iránymutatás elnyerése és elismerése

Írta: Adilson de Paula Parrella elder

a Hetvenektől

Isten hajlandó útmutatást adni nekünk, de késznek és felkészültnek kell lennünk a fogadására.

Amikor ifjú misszionáriusok voltunk a brazíliai misszionáriusképző központban, volt egy kijelölt nap, amikor a misszionáriuspárunkkal kimentünk São Paulo utcáira meghívni az embereket, hogy hallgassák meg a misszionáriusi leckéket. Néhány óra elteltével visszatértünk az MKK-ba, és bizonyságtételi gyűlést tartottunk.

Sokan számoltak be az általuk kapott késztetésekről, miszerint menjenek el egy konkrét utcába, vagy menjenek oda egy bizonyos emberhez. Ezek az élmények csodálatosnak tűntek számomra. Mivel azonban nekem nem volt részem hasonló élményben, úgy éreztem, hogy talán nem vagyok elég jó vagy eléggé felkészült ahhoz, hogy misszionárius legyek.

Elkeseredésemben az MKK vezetőségéhez fordultam segítségért. Ők segítettek megértenem, hogy Isten hajlandó eligazítani bennünket a Szentlelken keresztül, ám akkor is alkalmassá kell válnom a Lélek útmutatására, ha az én tapasztalataim esetleg nem egyeznek másokéval. Pont úgy, ahogy a rádiót is rá kell hangolni egy konkrét adóra, vagy ahogy az okostelefonnak is az internethez kell kapcsolódnia, nekünk is muszáj egyfelől ráhangolódva, másfelől kapcsolódva lennünk ahhoz, hogy fogadni tudjuk, amit a Szentlélek közölni akar velünk.

Lelki túlélés

Russell M. Nelson elnök így figyelmeztetett: „Az eljövendő napokat nem lehet majd lelkileg túlélni a Szentlélek útmutató, irányító, vigasztaló és állandó hatása nélkül.”¹

Azt szorgalmazta, hogy „nyújtózkodj[un]k a személyes kinyilatkoztatás elnyerését illető jelenlegi lelki képessége[in]ken túlra, mert az Úr ezt ígérte: »Ha [kerestek], akkor kinyilatkoztatást kinyilatkoztatásra, ismeretet ismeretre kaptok, hogy ismerhessétek a rejtelmeket és a békés dolgokat – azokat, amelyek örömet hoznak, azokat, amelyek örök életet hoznak« [Tan és szövetségek 42:61].”²

Földi utazásunk során az Úr azt várja tőlünk, hogy „tegy[ün]k meg sok dolgot saját szabad akaratukból, és vigy[ün]k véghez sok igazlelkűséget” (Tan és szövetségek 58:27). Van azonban néhány dolog, amelyet kizárólag a menny segítségével tudunk megvalósítani. A Szentlélek fogja kinyilatkoztatni nekünk, hogy mit kell tennünk ahhoz, hogy megmaradjunk – és haladjunk is előre – a földi boldogság ösvényén, illetve hogy örök életet örököljünk. „Mert íme, ismét azt mondom nektek, hogy ha ezen az úton léptek be, és elnyeritek a Szentlelket, az minden olyan dolgot meg fog mutatni nektek, amit meg kell tennetek” (2 Nefi 32:5).

Az Úr mintája

A szentírások elmagyarázzák, miként ad nekünk az Úr személyes kinyilatkoztatást: „[E]lmédben és szívedben szólok majd hozzád a Szentlélek által, amely reád száll és a szívedben lakozik” (Tan és szövetségek 8:2).

Az Úr azt is mondja, hogy „helyezd bizalmadat abba a Lélekbe, amely a jó megtételére vezet” (Tan és szövetségek 11:12). A Lélek olykor gondolatok, ötletek, vagy akár ötletek sorozata által fog a jó megtételére vezetni bennünket; benyomások által, miszerint tartózkodjunk valamitől, vagy éppen kezdjünk neki valaminek; benyomások és megértés által; olyan dolgok kibontakozása által, melyeket pusztán a saját képességeink alapján nem tudnánk elsajátítani; elfeledett dolgok felidézése, valamint egyebek által.³

A Galátziabeliek 5:22–23-ból megtudjuk, hogy a Szentlélek gyakran érzések és érzelmek útján lép kapcsolatba velünk, mint amilyenek a szeretet, az öröm, a békesség, a béketűrés, a kedvesség, a jóság, a hit, a szelídség és a mértékletesség. A Szentlélektől kapott segítség gyakran a konkrét szükségleteinkre szabott utasításokként érkezik, de ne feledjétek, hogy az efféle útmutatás a jó megtételére fog csábítani bennünket (lásd Moróni 7:13), és mindig összhangban lesz az élő próféták tanításaival, valamint a szent írásokkal.

Megkapni és felismerni

A halandóságban az egyik legfőbb kihívásunk talán az, hogy megtudjuk, miként kapjuk meg, ismerjük fel és fordítsuk cselekedetté a Szentlélek késztetéseit és útmutatását. Segítségünkre lehetnek a következő tanulságok:

1. tanulság: Isten hajlandó személyes kinyilatkoztatást adni nekünk, de készen kell állnunk annak befogadására.

„Mióta az egyház elnökeként megkaptam új elhívásomat – jelentette ki Nelson elnök –, a Lélek többek között azt véste ismételten az elmémbe, hogy az Úr milyen készségesen fedi fel szándékát és akaratát. A kinyilatkoztatás elnyerésének kiváltsága Isten gyermekeinek adott egyik legnagyobb ajándéka.”⁴

Az MKK-ban megtanultam, hogy készen kell állnom befogadni, amit az Úr a saját idejében és módján küldeni szeretne nekem, bármi legyen is az. Megtanultam, hogy a zavaró tényezők annyira elterelhetik a figyelmünket, hogy nem fogjuk felismerni, ha az Úr szól hozzánk, sem pedig alaposan odafigyelni a nekünk szánt üzenetére.

David A. Bednar elder a Tizenkét Apostol Kvórumából ezt mondta: „Amikor vágyakozunk a Szentlélek után, és meghívjuk az életünkbe, és megtanuljuk gyorsan megszívlelni az egyszerű késztetéseket, akkor mi is kirekeszthetjük a világ figyelemelterelő zajait, és tisztán összpontosíthatunk a Szentlélek késztetéseire.”⁵

2. tanulság: Tanulmányoznunk kell és meg kell tanulnunk a Lélek nyelvének működését.

A Tizenkét Apostol Kvórumának tagja, Ronald A. Rasband elder mondta a következőket: „[A] Lélek leggyakrabban érzések formájában üzen nekünk. Olyan, számotokra ismerős szavak formájában érzitek ezt, amelyek jelentenek számotokra valamit – amelyek cselekvésre késztetnek titeket. […]

Ezen érzések finomak – egy apró noszogatás valaminek a megtételére, valaminek a kimondására, egy bizonyos módon való reagálásra.”⁶

Kinyilatkoztatást kapni a Szentlélektől a nyelvtanuláshoz hasonlítható. Először csak keveset – vagy talán semmit sem – értünk. Ahogy azonban folyamatosan foglalkozunk vele, elkezdünk felismerni szavakat, aztán mondatokat, majd egész gondolatmeneteket. Végül rájövünk, hogy már értjük az elmondottakat. A Lélek nyelvének elsajátításához a következőket kell tennünk:

Vágynunk kell a tanulásra.
Tanulmányoznunk kell a szentírásokban és az élő próféták szavaiból, hogy miként érkezik a kinyilatkoztatás.
Figyelnünk kell a lelki benyomásokra.
Meg kell kérnünk Istent, hogy küldjön útmutatást a Szentlelken keresztül.
Készen kell állnunk, hogy kövessük a kapott utasításokat – ne hagyjuk azokat figyelmen kívül, és ne is vegyük őket félvállról.
Engedelmeskednünk kell a késztetéseknek.
Buzgón kell törekednünk további útmutatásra.

3. tanulság: Mennyei Atya a saját módján és idejében ad nekünk kinyilatkoztatást.

Ez a tanulság három tantételt foglal magában:

Isten tudathatja és tudatni is fogja velünk, mit kell tennünk ahhoz, hogy fejlődjünk. Mennyei Atyánk munkája abban áll, hogy segít örök életet nyernünk (lásd Mózes 1:39). „[Őt] nem csupán a vigasztalódásunk érdekli, hanem a felfelé tartó fejlődésünk is” – mondta Henry B. Eyring elnök, második tanácsos az Első Elnökségben.⁷

Ez azt jelenti, hogy Mennyei Atyát nagyon is érdeklik azok a lépések, melyeket itt a földön teszünk. Tudja, milyen döntéseket kell meghoznunk és milyen cselekedeteket kell megtennünk ahhoz, hogy Isten fiaivá és leányaivá válhassunk (lásd Moróni 7:48). „Jobban szeretné, ha beteljesítenétek a rendeltetéseteket – vagyis, hogy tisztességgel visszatérjetek mennyei otthonotokba –, mint azt valaha is el tudnátok képzelni” – jelentette ki Dieter F. Uchtdorf elder, a Tizenkét Apostol Kvórumának tagja.⁸
Néha nem értjük a mennyei utasítások okát. Isten időnként olyan utasításokat küld, amelyek váratlanul érnek minket. Emlékszem, egyszer úrvacsorai gyűlésen ültem, amikor teljesen világos benyomás érkezett az elmémbe. Az utasítás nem hang vagy suttogás volt, hanem világos gondolat, amely egy bizonyos teendőmre utalt. Nem számítottam rá, hogy egy úrvacsorai gyűlés alatt fogok efféle útmutatást kapni.

Odafordultam a feleségemhez, és elmondtam neki, hogy egy pillanattal korábban milyen késztetést kaptam. Ő egyetértett abban, hogy engedelmeskednem kell a késztetésnek, annak ellenére, hogy az okával nem voltunk tisztában.

Amikor aztán engedelmeskedtünk az utasításnak, az idő előrehaladtával több tanúságban is részünk volt azzal kapcsolatban, hogy a kapott útmutatás nagyobb békességet hozott nekünk, és biztosította, hogy megmaradjunk a növekedésünk ösvényén.
Hajlandónak kell lennünk megtenni Isten akaratát. Isten, a maga tökéletességében és bölcsességében, tudja, hogy mi a legjobb számunkra. Az Ő isteni látásmódon alapuló akarata jobb utat mutat számunkra, ugyanakkor gyakran meg is próbál bennünket. Ahogy mindenben, ebben is az Úr Jézus Krisztus a tökéletes példánk. Ő a magáévá tette az Atya akaratát. Amikor a Szabadító a bűneink miatt szenvedett, így imádkozott: „Atyám! ha lehetséges, múljék el tőlem e pohár; mindazáltal ne úgy legyen a mint én akarom, hanem a mint te” (Máté 26:39).

Nekünk is hajlandónak kell lennünk Isten akaratát a saját vágyaink elé helyezni. Amikor elfogadjuk az akaratát, és aszerint cselekszünk, felkészítjük magunkat, hogy további útmutatást kapjunk. Bednar elder ezt tanította: „Ha betartjuk a szövetségeinket és a parancsolatokat, és mindig egyre állhatatosabban törekszünk a jó cselekedetekre és a fejlődésre, annak bizonyságával járhatunk, hogy Isten vezeti lépteinket”⁹.

Részesülni a menny segítségében

Örök fejlődésünk azon múlik, hogy személyes útmutatást kapjunk a Szentlélektől. Kívánom, hogy mindegyikünk legyen eltökélt Nelson elnök azon tanácsának követésében, miszerint törekedjünk kinyilatkoztatást kapni az életünkre vonatkozóan. Amikor hiszünk és bízunk abban, hogy Isten útmutatást akar küldeni nekünk a Szentlelken keresztül, akkor az életünket buzgón a mennyei segítség elnyerésére összpontosítva részesülni fogunk a szükséges útmutatásban.