Az önellátás áldásai
A tanfolyam, amely megváltoztatta életünk folyását
Chris és Alfreda Rubio mindaddig fizetéstől fizetésig élt, amíg egy önellátási tanfolyam jobb utat nem mutatott nekik.
A szobafestőként dolgozó Chris Rubio éppen munkába érkezik a feleségével, Alfredával.
Amikor Chris és Alfreda Rubio furgonja nemrégiben lerobbant, nem aggódtak amiatt, hogy miből fogják kifizetni a javítását. És nem azért, mert gazdagok lennének.
„Megvolt rá a pénz, mert félretettük – meséli Chris. – Minden teljesen rendben volt. Még aznap elvittük a furgont a szerelőhöz, és közben nem az járt a fejünkben, hogy »jaj, még ez is«. Kellemes érzés volt.”
Ez azonban nem volt mindig így. Nem is olyan régen Rubióék a furgon javítására még hitelt vettek volna fel, hitelkártyát használtak volna, vagy megvárták volna vele a fizetésnapot. De ez még azelőtt volt, hogy részt vettek volna egy személyes pénzügyek tanfolyamon, amely az egyház önellátási kezdeményezése keretében került megszervezésre.
„Fuldokoltunk anyagilag”
Chris és Alfreda akkor ismerkedtek meg, amikor mindketten Németországban szolgáltak az Amerikai Egyesült Államok Légierejénél; később Dániában keltek egybe. Chris 2008-ban szerelt le, Alfreda pedig néhány évvel később egészségügyi gondok miatt volt kénytelen visszavonulni. Nem sokkal az után ismerték meg az egyházat, hogy letelepedtek Alabama államban. Chris azonban nem talált munkát. „Mindig vagy túlképzett vagy alulképzett voltam” – idézi fel.
Alfreda egy irodaszerboltban talált munkát, de ez volt az egyetlen jövedelmük. „Fuldokoltunk anyagilag” – meséli.
„Rengeteg adósságunk és kifizetetlen számlánk volt, közben meg a végrehajtók is állandóan hívogattak – teszi hozzá Chris. – Már odáig fajult a helyzet, hogy a számlák kifizetéséhez elkezdtük eladogatni a dolgainkat. A kocsinkat lefoglalták, és a házunk is elúszott. Durva volt.”
Az otthonuk elvesztését követően Rubióék albérletbe költöztek egy másik egyházközség területén. Nem ismertek senkit, és az anyagi helyzetük romlásával párhuzamosan istentiszteletre is egyre ritkábban jártak. Chris jól emlékszik még arra, hogy minél jobban a pénzügyeikre összpontosítottak, annál kevésbé összpontosítottak a hitre.
„Nagyon könnyű volt azt mondani, hogy ma nem mehetünk istentiszteletre, mert munkát kell találnom, vagy mert aggasztanak a számlák, vagy mert nincs pénzünk tankolni.”
Amikor leültek az új püspökükkel, hogy az anyagi helyzetükről beszélgessenek, ő beszélt nekik a Személyes pénzügyek az önellátásért tanfolyamról, amely éppen akkor indult az egyházközségük gyülekezeti házában, az alabamai Montgomery mellett.
„Mindketten eléggé szegény családban nőttünk fel – világít rá Chris. – Soha nem volt sok pénzünk, így aztán nem is igazán tanultuk meg beosztani és félretenni azt. Mi is minden héten fizetéstől fizetésig éltünk. A fizetés sokszor pár nap után elfogyott, és olyankor hosszú ideig pénz nélkül maradtunk. Úgyhogy azt mondtuk: „Persze, vágjunk bele ebbe a tanfolyamba. Ha lehet bármi haszna a számunkra, akkor szeretnénk részt venni rajta.”
„Megváltoztatta a gondolkodásunkat”
A személyes pénzügyekkel foglalkozó tanfolyamon Rubióék három másik családdal együtt megtanulták, miként készítsenek és kövessenek egy költségvetést. Tanultak az adósságról és annak leküzdéséről. Megtanulták, hogyan óvják meg a családjukat a pénzügyi nehézségektől. Tanultak továbbá arról is, hogy milyen fontos szerepet játszik a tizedfizetés a pénzügyi önellátásban.
„A teljes gondolkodásmódunkat megváltoztatta – állítja Chris. – Megtanultuk, miként kövessük figyelemmel a bevételeinken és a kiadásainkon túl a megtakarításainkat is, ami akkoriban egyáltalán nem is volt nekünk. Őszintén: soha nem gondoltam volna, hogy valaha is lesznek megtakarításaink.”
Rubióék különösen élvezték a tanfolyam tanácskozás jellegét, amikor is a résztvevők megosztották egymással az ötleteiket, sikereiket és kudarcaikat. Az ottani összetartás megerősítette a hitüket és az arra irányuló erőfeszítéseiket, hogy pénzügyileg önellátóvá váljanak; ráadásul úgy alakult, hogy a tanfolyam moderátora fel tudott ajánlani Chrisnek egy állást is.
„Nagyon más így, hogy hasonló helyzetben lévő emberekkel találkozol – mondja Chris. – Rájössz, hogy nem vagy egyedül, meg hogy mindannyian próbálunk kijönni a pénzünkből, és fejleszteni az önellátáshoz szükséges készségeinket, hogy a gyerekeinknek jobb legyen.”
„Fantasztikus utazás”
Az elsajátított tantételeket a gyakorlatba is átültetve elkezdett javulni az anyagi helyzetük.
„Nem tartunk ott, hogy gazdagok lennénk, vagy hogy már ne lennének anyagi gondjaink, de azért így sokkal könnyebb az elhívásainkat végezni és istentiszteletre járni, hogy nem kell aggódnunk a pénzügyeink miatt – osztja meg Chris. – A tanfolyam határozottan megváltoztatott minket lelkileg.”
Alfreda még hozzáteszi: „A tanfolyam közvetlen hatással volt arra, hogy mennyivel erősebb lett a hitünk. Elkezdtünk többet imádkozni, és többet olvasni a szentírásokat. Éreztük, hogy a tanfolyam pénzügyi és lelki tantételei kéz a kézben járnak.”
Chris egy olyan szemüveg két lencséjéhez hasonlítja ezeket a tantételeket, amely abban segített neki és Alfredának, hogy meglássák és követni tudják a lelki és pénzügyi önellátás ösvényét.
„A csoport nélkül és az összes ott tanult dolog nélkül nem lennék ott, ahol vagyunk – sem pénzügyileg, sem lelkileg – vélekedik Chris. – Fantasztikus utazás volt! Megtanultuk, hogy a gazdagsághoz nem kell sok pénz: mi lelkiekben vagyunk gazdagok.”