Hogyan segíthet (és fog is segíteni) a Lélek a szolgálattételedben?

A szolgálattételre vonatkozó, a férfiak és a nők által egyaránt megkapott papsági megbízásnak része az a jogosultság, hogy kinyilatkoztatást kapjunk.

Időnként emberpróbálónak tűnhet az elhívás, hogy úgy nyújtsunk szolgálattételt, úgy szolgáljunk, de még úgy is szeressünk, ahogy a Szabadító tette – főleg akkor, amikor ennek részeként olyanok felé kell fordulnunk, akiket esetleg nem ismerünk olyan jól. Milliónyi módja van a szolgálattételnek, és ilyenkor azon tanakodunk, hogy honnan is tudhatnánk, melyik lenne a legjobb azok felkarolására, akiket kijelöltek számunkra.

Nem kell azonban hosszan tanakodnunk, mert őszinte erőfeszítéseink során a Szentlélek utat mutathat nekünk.

„Szent szolgálattételi feladatotok isteni jogot ad nektek a sugalmazásra – jelentette ki Bonnie H. Cordon nővér, a Fiatal Nők általános elnöke. – Bizalommal törekedhettek erre a sugalmazásra.”¹

Amikor igyekszünk úgy szolgálni, ahogy a Szabadító tette, minket is ugyanaz a Lélek vezérelhet, mint Őt. Ez különösen igaz akkor, amikor a püspök papsági kulcsainak felhatalmazása alatt adott megbízások – például a szolgálattétel – során szolgálunk. Íme hat javaslat a Lélekkel való szolgálattételhez:

Hogyan lehet velem a Lélek a szolgálattétel során?

Kérj útmutatást! Mennyei Atya azt szeretné, hogy imán keresztül beszélgessünk Vele. Az ima által nemcsak hogy közelebb kerülhetünk Őhozzá, de olyan áldásokat is elnyerünk, „melyeket Isten már hajlandó megadni, de feltételül szabta, hogy kérjük azokat.”² „Miközben imádkozunk és arra törekszünk, hogy jobban megismerjük a szívüket – mondta Cordon nővér –, bizonyságomat teszem, hogy Mennyei Atya irányít majd minket és az Ő Lelke kísér majd bennünket.”³
Ne várj késztetésre! Kezdeményezz! Buzgón munkálkodj (lásd Tan és szövetségek 58:27), és észre fogod venni, hogy erőfeszítéseid során útmutatásra és felmagasztalásra lelhetsz. „Előre haladni a szolgálatunkban és a munkánkban fontos módja annak, hogy jogosulttá váljunk kinyilatkoztatásra – mondta Dallin H. Oaks elnök, első tanácsos az Első Elnökségben. – A szentírás-tanulmányozásaim során azt vettem észre, a legtöbbször akkor érkezik kinyilatkoztatás Isten gyermekeihez, amikor azok mozgásban vannak, nem pedig akkor, amikor hátradőlve várják a lakhelyükön, hogy az Úr megmondja nekik, mi legyen az első lépésük.”⁴

Miről ismerem fel a szolgálattételre indító késztetéseket?

Fogadd meg Mormon tanácsát! Felesleges azon rágódnunk, hogy egy adott gondolat késztetésként érkezett-e, vagy sem. Méghozzá azért, mert rendelkezünk Mormon egyszerű megoldókulcsával: ha olyan gondolatod támad, amely arra késztet, hogy jót tégy és higgy, vagy hogy segíts másoknak hinni Krisztusban, akkor tudhatod, hogy az Istentől van (lásd Moróni 7:16).
Ne aggodalmaskodj miatta! „Egyszerűen ugorjatok fejest a vízbe, és ússzatok! – szólított fel Jeffrey R. Holland elder a Tizenkét Apostol Kvórumából. – Induljatok meg a szükséget szenvedők felé! Ne álljatok mozdulatlanul, míg azon tanakodtok, hogy háton vagy kutyaúszásban ússzatok-e! Ha követjük a nekünk tanított alapvető tantételeket, továbbra is igazodunk a papsági kulcsokhoz, valamint törekszünk a Szent Lélek irányítására, akkor nem vallhatunk kudarcot.”⁵

Hogy a legjobb reagálni egy késztetésre?

Azonnal. Susan Bednar nővér (a Tizenkét Apostol Kvóruma tagjának, David A. Bednar eldernek a felesége) nagyszerű példa a késztetések szerinti cselekvésre. Miután azért imádkozik, „hogy rendelkezzen lelki szemekkel a szükséget szenvedők meglátásához”, körbetekint a gyülekezetben, és gyakran „egy lelki lökést érez, hogy látogasson meg vagy hívjon fel egy konkrét személyt”, mesélte Bednar elder. „Amikor pedig Bednar nővér ilyen benyomásban részesül, azonnal reagál és engedelmeskedik. Gyakran a záróima ámenjének elhangzásakor már megy is, hogy egy tizenévessel beszéljen, vagy megöleljen egy nővért, vagy pedig hazaérve azonnal felemelje a telefont, hogy felhívjon valakit.”⁶
Bátran. Az elutasítástól való félelem, valamint a félénkség és elégtelenség érzése, vagy hogy nem akarunk kényelmetlenséget okozni, mind hátráltathat bennünket abban, hogy kövessünk egy szolgálattételre irányuló késztetést. „Különböző időkben és módokon mind éreztük már magunkat kevésnek, bizonytalannak, talán még érdemtelennek is – mondta Gerrit W. Gong elder, a Tizenkét Apostol Kvórumának tagja. – Az Isten szeretetére és felebarátaink szolgálatára tett hithű erőfeszítéseink során azonban új és szentebb módokon érezhetjük Isten szeretetét és a szükséges sugalmazást mások és a saját életünkre vonatkozóan is.”⁷

Egy férfi elmesélte, hogy tétovázott, mert nem tudta, hogyan is karolhatna fel egy férfit, akinek a felesége öngyilkosságot kísérelt meg. Végül aztán meghívta a férjet ebédelni. „[A]mikor azt mondtam: »A feleséged öngyilkosságot kísérelt meg. Ez nagyon nyomasztó lehet számodra. Szeretnél beszélni róla?« – ő könnyekben tört ki – emlékezett vissza. – Gyengéd és bizalmas beszélgetés volt ez, és percek alatt rendkívüli bizalom és közelség alakult ki közöttünk.”⁸