Misszióban Magyarországon
Az Úr a következőkre utasította Ádámot: „Tanítsd tehát meg a gyermekeidnek, hogy mindenhol, minden embernek bűnbánatot kell tartania, különben semmiképpen nem örökölhetik Isten királyságát, mert semmi tisztátalan dolog nem lakhat ott, vagyis nem lakhat az Ő jelenlétében…” (Mózes 6:57).
Azért jöttünk a földre, hogy fejlődjünk és gyarapodjunk, ám e tevékenységek gyakorlása közben bizony bűnöket A Csépai házaspár – András és Lilla – először közösen szolgált itthon egyházszolgálati missziót a családtörténet területén (2013–2015), majd Csépai nővér újabb misszióra vállalkozott, amely 2018-ig tartott.
Orosz Árpád: Köszönjük szépen a misszióitokat! Milyen érzés volt?
Csépai Lilla: A közös missziónk során nagyon erősen éreztük a Szentlelket; a misszió a családunkat is erősebbé tette, és az Úr és a családom is nagyon támogatott ebben. Jöttek az áldások és ott voltak az angyalok. El sem tudom mondani, milyen csodálatos érzés volt látni azt, hogy a családtagok szívét mennyire megérintem: benne van a pátriárkai áldásomban, hogy a családtagok szívét meg fogom érinteni a családtörténeti kutatással, és szó van benne az Úr házában az ősökért végzett munka örökkévaló áldásairól is.
Árpád: Úgy érzitek, hogy a missziós munkátok még jobban ráébresztett benneteket a családtörténet fontosságára?
Csépai András: Számomra ez a munka elsősorban abban nyilvánult meg, hogy az indexelési programba is be tudtam kapcsolódni. Amikor csak tudtam, nagyon szívesen elmentem és indexeltem; nagyon szerettem ezt a munkát. A családtörténeti munkán keresztül a missziós munkának egy újabb dimenziója nyílik meg: ha valakire ma ránézek és meghívom az egyházba, akkor már nem csak rá gondolok, hanem a szüleire, a családjára és az őseire is. Egészen érdekes ez a szemléletváltás, amikor az ember az egyházi tanítások szerint egy végtelen láncolatban látja az egyéneket.
Lilla: A második missziómban egyénileg lettem elhívva a családtörténeti központba, és még sokkal közelebb kerültem a nagymamámhoz, a nagypapámhoz, az összes családtagomhoz, és Andráshoz is. A legközelebb Mennyei Atyához és Jézus Krisztushoz kerültem. Ez is azt mutatja, ami a pátriárkai áldásomban áll, hogy Mennyei Atya nagyon szeretett lányaként a hozzá vezető ösvényt keresem.
Árpád: Mondanál még pár szót arról, hogyan kerültél közelebb az Úrhoz?
Lilla: Nap mint nap érzem az Ő áldásait. Érzem, hogy a családom egyre erősebb, és hogy a Vele való kapcsolatom is nagyon szoros, nagyon-nagyon erős, közeli lett. Tudom, hogy itt van, mindig mellettem áll. Egyre jobban és egyre több családtagot ki tudok kutatni, és jobban tudom az indexelést is végezni.
Árpád: Hogyan képzelitek el a missziós munkát a millennium alatt?
András: Erről Az evangélium tantételei című könyvben is olvashatunk, és azt hiszem, egyedül mi, a visszaállított egyházban tanítunk erről ennyire részletesen. Talán éppen Brigham Young tanította, hogy a millennium alatt a családtörténeti munka lesz a legfontosabb, Ádámig visszamenőleg elvégezve a templomi munkát, hogy mindenki eldönthesse, Jézus Krisztust követi-e vagy sem. Utána jön majd el a végső ítélet. Örülök annak, hogy egy ilyen csodálatos munka lesz akkor, abban az időszakban.
Lilla: Sokkal többet megyünk majd templomba, szinte minden nap fogjuk végezni a családtörténeti munkát, és akkor mindenkiért elvégezzük a szertartásokat a templomban Ádámig visszamenőleg. A lélekvilágban is minden embernek megadatik a lehetőség, hogy elfogadhassa a szertartásokat és Jézus Krisztust, ha Mennyei Atyával szeretne élni, vagy esetleg csak közel hozzá. De ha azt sem, akkor is önrendelkezése van, hogy úgy dönthessen.
Árpád: Említettétek azt is, hogy egymáshoz is közelebb kerültetek. Beszélnétek erről?
Lilla: Amikor megházasodtunk, akkor voltak nézeteltérések meg viták, de ezek azért voltak, hogy összecsiszolódjunk. Most már annyira összecsiszolódtunk, hogy szinte fél gondolatból megértjük egymást, ha én valamit mondok, akkor már András fejezi be, mert tudja, hogy mit akarok mondani. Annyira szeretjük egymást.
András: A hosszú évek alatt az ember jobban megismeri a másikat. A házasságban ez egy nagyon szép dolog, hogy az emberek egymáshoz alkalmazkodnak, és itt tanuljuk meg a szolgálatot. Ahogy az evangéliumban is tanuljuk: ha a felebarátunkat szolgáljuk, akkor is Istent szolgáljuk. A családi kapcsolatokban nyilatkozik ez meg a legerősebben, ha szolgáljuk egymást a családon belül. A család örökkévaló, és az alapjait itt rakjuk le a Földön, itt alakulnak ki a családi kötelékek. Ahhoz, hogy a család valóban örökkévaló legyen, nemcsak a szövetség kell, nemcsak a templomi szertartás, hanem az is, hogy a családtagok valóban szeressék egymást, Jézus Krisztust követve éljenek és krisztusi tulajdonságokat fejlesszenek ki magukban. Én ebben látom a fő boldogságot, mások szolgálatában, akár a családon belül, akár pedig azon kívül.
Lilla: Ahogy András mondja, valóban, a szolgálat által sokkal közelebb kerül az ember a családtagjaihoz. Közelebb kerültem az édesanyámhoz, a férjemhez, a többi családtagomhoz. Én azt mondom, ez egy nagy áldás, hogy nem csak a családtörténetben tudunk szolgálni, hanem vannak az egyházban más szolgálattételi lehetőségek is, amelyek által Andráshoz is közelebb kerülök, és a családtagjaimat tudom szolgálni, illetve más testvéreket az egyházban.
Árpád: Tehát te, Lilla, két missziót szolgáltál, egyet Andrással, utána egyet önállóan?
Lilla: Első alkalommal tizennyolc hónapot szolgáltam – mint amikor a nővérek eljönnek teljes idejű misszióba. Fiatalkoromban nem szolgálhattam missziót, mert nem is ismertem az egyházat igazán. Viszont a második, önálló misszió még inkább jó volt arra is, hogy bepótolja, ami akkor kimaradt.
Árpád: Az utolsó kérdésem, hogy mit üzentek azoknak a házaspároknak, akik a teljes idejű missziót fontolgatják?
András: Én úgy látom, nagy áldás, ha a házaspároknak van lehetőségük teljes idejű missziót szolgálni. Mi ugyan a körülményeink miatt a teljes idejű missziót nem tudtuk vállalni, csak a részidőset, de ez is nagyon nagy áldás volt az életünkben. Örülök, hogy a része lehettem. A konferenciai beszédeket hallgatva tudatosul bennem, milyen nagy áldás ez azoknak, akik időskori missziót szolgálnak. Sok missziós házaspárral beszélgettem, mindig tisztelettel és szeretettel gondolok rájuk. Bárhova mennek, nagyon nagy mértékben hozzájárulnak az adott ország fejlődéséhez. Segítik az egyházat építeni, erősíteni. Biztatok mindenkit, akiknek lehetőségük van, hogy szolgáljanak házaspárként missziót.
Lilla: Mi is próbáljuk Andrással megosztani az evangéliumot az egyháztagokkal, a családtagjainkkal. Együttesen próbáljuk megosztani a családtörténeti tapasztalatainkat, valamint a misszionáriusi tapasztalatainkat. Rendelkezésünkre áll nagyon sok anyag, tudunk mesélni mindenkinek a régi időkről, az indexelésről, a családtörténeti munkáról. Nagyon nagy felelősség nyugszik rajtam, hogy mindenkinek segítsek a családtörténetben. Aki csak hozzám jön és kérdése van, annak őszinte, önzetlen szeretettel segítek. Tudom, hogy a Mennyei Atya és Jézus Krisztus él és szeret minket. Nem tudom, hogy mi lesz pontosan a millennium alatt, de azt tudom, hogy a Mormon könyve igaz és Isten szava, akárcsak a Biblia. Tudom, hogy Joseph Smith Isten igaz prófétája volt, és hogy a most élő prófétánk, Nelson elnök is igaz prófétája Istennek. Tudom, hogy az egyház igaz.