Területi vezetőségi üzenet

Miért kötünk szövetségeket?

Jack N. Gerard elder, Amerikai Egyesült Államok

második tanácsos az Európa Középső Terület elnökségében

A halandóság előtti világban Mennyei Atyánk Jézus Krisztus engesztelésén keresztül biztosított számunkra egy tervet, amely által visszatérhetünk az Ő színe elé. A hazavezető ösvényre gyakran utalunk a szövetség ösvényeként, mivel világossá teszi a visszatérésünk feltételeit. A szövetség szent megállapodás Isten és ember vagy embercsoport között. Isten konkrét feltételeket szab, és megígéri, hogy megáld minket, ha engedelmeskedünk ezeknek a feltételeknek.¹ Nelson elnök azt tanította: „A Szabadító követése iránti elkötelezettségetek – azáltal, hogy szövetségeket köttök Vele, majd meg is tartjátok azokat a szövetségeket –, minden olyan lelki áldás és kiváltság előtt megnyitja majd az ajtót, amely csak elérhető a férfiak, nők és gyermekek számára mindenhol.”²

Az Úr kinyilatkoztatta Joseph Smith prófétának: „Van egy törvény, amely már a világ megalapítása előtt visszavonhatatlanul el lett rendelve a mennyben, amelyen minden áldás alapszik – És amikor bármilyen áldásban részesülünk Istentől, az ama törvény iránti engedelmesség által történik, amelyen az áldás alapszik.”³ „Az Isten által gyermekeinek kínált szövetségek nem csupán vezetnek bennünket – emlékeztet minket D. Todd Christofferson elder –, hanem Őhozzá is kötnek, és Hozzá kötve minden dolgot leküzdhetünk.”⁴ Az Úr azt ígérte nekünk, hogy meg van kötve, amikor azt tesszük, amit mond, „de amikor nem teszitek meg, amit mondok, akkor nincs ígéret számotokra”⁵.

Az idők során Isten szövetségeket kötött a népével. Tudjuk, hogy az Úr szövetséget kötött Ádámmal és Évával, az utánuk következő prófétákkal, és még sokan másokkal. Napjainkban gyakran beszélünk arról a szövetségről, melyet Isten Ábrahámmal kötött: az ábrahámi szövetségről. Isten megígérte, hogy megáldja Ábrahámot és utódait, „az evangélium áldásaival, amelyek a szabadítás, méghozzá az örök élet áldásai”⁶.

Az ábrahámi szövetség örököseiként felelősséggel tartozunk azért, hogy elvigyük az evangéliumot a föld minden népének és hívjuk őket: jöjjenek Krisztushoz és legyenek Őhozzá kötve. Azzal, hogy Krisztushoz hívunk másokat, tulajdonképpen felkérjük őket, hogy lépjenek a szövetség ösvényére és nyissanak ajtót „a keresztelés szövetségén keresztül minden áldás” előtt, hogy végül elnyerjék Isten minden ajándéka közül a legnagyobbat, az örök élet ajándékát.⁷

Napjainkban teljesednek be azok az áldások, melyeket Isten Ábrahámnak és utódainak ígért a nagyszerű utolsó napi egybegyűjtés kapcsán. Nelson elnök kijelentette: „Ez az egybegyűjtés a legfontosabb dolog, ami ma a földön zajlik. Semmi sem fogható ehhez nagyságrendileg, semmi sem fogható ehhez fontosságban, semmi sem fogható ehhez fenségességben. […] Ha bármikor bármi olyat teszel, amivel hozzásegítesz bárkit – a fátyol [bármelyik] oldalán – ahhoz, hogy szövetségeket kössön Istennel, és részesüljön az alapvető – keresztelési és templomi – szertartásokban, akkor Izráel egybegyűjtésében segítesz. Ez ilyen egyszerű.”⁸

Minden héten lehetőségünk nyílik arra, hogy átgondoljuk az Istennel kötött szövetségeinket. Amikor érdemesen veszünk az úrvacsorából, újra elkötelezzük magunkat, és arra törekszünk, hogy mindig emlékezzünk Jézus Krisztusra és magunkra vegyük az Ő nevét. Ha betartjuk a parancsolatait, Lelke mindig velünk lesz.⁹ Az Istennel való szövetséges kapcsolatunkon keresztül ismerhetjük meg Őt és készülhetünk fel arra, hogy hazatérve elnyerjük Isten minden ajándéka közül a legnagyobbat. „Az pedig az örök élet, hogy megismerjenek téged, az egyedül igaz Istent, és a kit elküldtél, a Jézus Krisztust.”¹⁰