Az Úr nagy munkája és a mi nagy lehetőségünk. Liahóna, 2024. júl.
Az Úr nagy munkája és a mi nagy lehetőségünk
Amikor szeretjük az embereket, megosztjuk az evangéliumot és meghívunk másokat, az Úrral együtt munkálkodunk azon, hogy segítsünk minden egyes becses léleknek Őhozzá jönni.
Ebben az utolsó, nagy adományozási korszakban minden próféta tanította Az Utolsó Napi Szentek Jézus Krisztus Egyháza tagjainak, hogy osszák meg másokkal Jézus Krisztus visszaállított evangéliumát. Számos példa jut eszembe az életemből:
David O. McKay elnök (1873–1970), fiatalkorom prófétája kijelentette: „Minden egyháztag misszionárius.”
Spencer W. Kimball elnök (1895–1985) tanítása szerint „most van itt az ideje, hogy minél több helyre és embernek vigyük el az evangéliumot”, és „meg kell nyújtanunk a lépéseinket” az evangélium másokkal való megosztásában.
Gordon B. Hinckley elnök (1910–2008) ezt mondta: „Nagy a mi munkánk és hatalmas a felelősségünk abban, hogy segítsünk megtalálni azokat, akiket taníthatunk. Az Úr megbízott minket azzal, hogy minden teremtménynek tanítsuk az evangéliumot. Ehhez a [tőlünk telhető] legnagyobb erőfeszítésre lesz szükség.”
Russell M. Nelson elnök pedig ezt tanította: „A misszionáriusi munka… elengedhetetlen része Izráel nagyszerű egybegyűjtésének. Ez az egybegyűjtés a legfontosabb dolog, ami ma a földön zajlik. Semmi sem fogható hozzá nagyságban. Semmi sem fogható hozzá jelentőségben. Az Úr misszionáriusai – az Ő tanítványai – a legnagyobb kihívással, a legnagyobb üggyel és a legnagyobb munkával foglalkoznak ma a földön.”
Fiatal misszionáriusként a Brit Misszióban ezt én is megtanultam. Ma még biztosabb vagyok ebben. Az Úr Jézus Krisztus apostolaként tanúsítom, hogy mindenütt adódik lehetőség segíteni másoknak Krisztushoz jönni azáltal, hogy kimutatjuk a szeretetünket, megosztjuk a hitelveinket, és hívjuk őket, csatlakozzanak hozzánk, és tapasztalják meg Jézus Krisztus evangéliumának az örömét.
A munka halad előre
Abban a kiváltságban volt részem, hogy az egyház Misszionáriusi Osztályán teljesítettem megbízást, amikor 2004-ben bevezetésre került a Prédikáljátok evangéliumomat! első kiadása, majd pedig 2023-ban ismét, amikor a második kiadás jelent meg. Hiszem, hogy a Prédikáljátok evangéliumomat! mélyrehatóan megáldotta a misszionáriusi munkát.
Az új Prédikáljátok evangéliumomat! tartalmaz mindent, amit 2004 óta tanultunk, sugalmazott útmutatást az Első Elnökség és a Tizenkét Apostol Kvóruma minden tagjától, valamint az evangéliumnak egy digitális korban történő megosztásával kapcsolatos változtatásokat. E változások némelyike jelentős sikerhez vezetett.
Rájöttünk, hogy az evangélium egyszerű, hétköznapi és természetes módokon történő megosztása a szeretet, megosztás, meghívás tantételei által nagymértékben megáldja a királyságot. Jézus Krisztus ezen a módon osztotta meg az evangéliumot, amikor a földön élt. Megosztotta másokkal az életét, a szeretetét, és mindenkit hívott, hogy jöjjön Őhozzá (Máté 11:28). Az, hogy úgy szeressünk, osszuk meg az evangéliumot és hívjunk meg másokat, ahogyan Ő tette, különleges áldás és felelősség az egyház minden tagja számára.
Kezdjük a szeretettel
A Gecsemáné kertjében és a kereszten Jézus Krisztus magára vette a világ bűneit, és elszenvedett minden bánatot és „mindenféle fájdalmat és megpróbáltatást és kísértést” (Alma 7:11). Ez „még nek[i], …mindenek közt a legnagyobbnak is azt okozta, hogy reszkesse[n] a fájdalomtól, és minden pórusból vérezze[n]” (Tan és szövetségek 19:18). Engesztelése és feltámadása által Jézus Krisztus mindenki számára lehetővé tette a szabadulást és a felmagasztosulást.
Ha a Szabadítóhoz fordulunk, és eltűnődünk mindazon, amit értünk tett, szívünket szeretet tölti el Őiránta. Azután pedig szívünket mások felé fordítja, és megparancsolja nekünk, hogy szeressük őket (lásd János 13:34–35), és osszuk meg velük az Ő evangéliumát (lásd Máté 28:19; Márk 16:15). Ha a körülöttünk lévők érzik, hogy őszintén szeretjük őket és törődünk velük, akkor valószínűleg meg fogják nyitni a szívüket az üzeneteink előtt, ahogyan azt Lamóni király is tette, hogy befogadja az evangéliumot Ammon szeretete és szolgálata miatt (lásd Alma 17–19).
Amikor megosztjuk az evangéliumot, kezdjük azt szeretettel. Amikor szeretettel fordulunk mások felé – emlékezve arra, hogy ők a testvéreink és Mennyei Atyánk szeretett gyermekei –, lehetőségek nyílnak majd meg előttünk, és így megoszthatjuk másokkal azt, amiről tudjuk, hogy igaz.
Buzgón munkálkodjunk és osszuk meg másokkal az evangéliumot
Senki nem volt elkötelezettebb az evangélium megosztása iránt, mint M. Russell Ballard elnök (1928–2023). Az utolsó általános konferenciai beszédében így tett bizonyságot: „Szerintem ez az egyik legdicsőbb és legcsodálatosabb dolog, amit ezen a világon bárki tudhat: hogy Mennyei Atyánk és az Úr Jézus Krisztus kinyilatkoztatták magukat ezekben az utolsó napokban, és hogy Joseph [Smith] azért támasztatott, hogy visszaállítsa Jézus Krisztus örökkévaló evangéliumának a teljességét.”
Ballard elnök egész életében és szerte a világon buzgón munkálkodott azon, hogy mindenkivel megossza ezt a becses üzenetet. Minket is erre buzdított. Azt tanította, hogy úgy oszthatjuk meg az evangéliumot, ha „jó szomszédok vagyunk, gondoskodunk másokról és szeretjük őket”. Ha eszerint cselekszünk, „életünk az evangéliumot fogja tükrözni, és ez a ragyogás feltárja [másoknak], milyen áldásokat hordoz magában az evangélium”. Továbbá „bizonyságot [tehetünk] arról, amit tud[unk], amit hisz[ünk], és amit érz[ünk]”. Ballard elnök ezt tanította: „A tiszta bizonyság[ot]… a Szentlélek hatalma eljuttathatja… mások szívébe, akik nyitottak a befogadására.”
Ballard elnök szívének a leghőbb vágya Jézus Krisztus visszaállított evangéliumának a megosztása volt. Buzgón munkálkodhatunk – amint ő is tette –, hogy szavakban és tettekben is megosszuk az evangéliumot. Soha nem tudhatjuk, ki az, aki keresi az evangélium világosságát, de nem tudja, hol találhat rá (lásd Tan és szövetségek 123:12).
Szeretettel hívjunk meg másokat
Amikor segítünk másoknak Krisztushoz jönni, meghívhatjuk őket, hogy tapasztalják meg a Szabadító és az Ő evangéliuma által nyújtott örömöt. Ezt megtehetjük úgy, hogy meghívjuk őket egy tevékenységre, felkérjük őket a Mormon könyve olvasására vagy arra, hogy találkozzanak a misszionáriusokkal. Szeretettel meghívhatjuk őket arra is, hogy vegyenek részt velünk úrvacsorai gyűlésen.
Minden egyes héten részt veszünk az úrvacsorai gyűlésen, hogy „Istennek hódol[j]unk és ve[gy]ünk az úrvacsorából, Jézus Krisztusra és az Ő engesztelésére emlékezve”. Ez egy jó alkalom arra, hogy az emberek érezzék a Lelket, közelebb kerüljenek a Szabadítóhoz, és megerősítsék az Őbelé vetett hitüket.
Miközben a szeretet, az evangélium megosztása és a meghívás módjait keressük, a tervezésünk és az erőfeszítéseink részeként segítsünk az embereknek úrvacsorai gyűlésen részt venni. Ha elfogadják a meghívásunkat, és eljönnek az úrvacsorai gyűlésre, akkor sokkal valószínűbb, hogy továbbhaladnak a keresztelés és a megtérés ösvényén. Teljes szívemből hiszem, hogy nagy sikerrel járunk majd, amikor meghívunk másokat istentiszteletre, és segítünk nekik felismerni az áldásokat, amelyek abból származhatnak, ha eleget tesznek ennek a meghívásnak.
Az Úr majd irányt mutat nekünk
Soha nem tudhatjuk előre, milyen sikerekben és kihívásokban lesz részünk, amikor szeretünk, megosztjuk az evangéliumot és meghívunk másokat. Móziás fiai „városról városra haladtak, és a hódolat egyik házából a másikig mentek, …a lámániták között, hogy Isten szavát prédikálják és tanítsák közöttük; és így kezdtek nagy sikereket elérni.” Erőfeszítéseik által „ezreket vezettek el az Úr ismeretéhez” és sokan „az Úrhoz tértek [és] soha nem távolodtak el” (Alma 23:4–6).
Bár nem mindig lesz ilyen élményekben részünk, az Úr megígérte, hogy velünk együtt fog munkálkodni, mert minden lélek értékes az Ő számára. Amikor az Úrba helyezzük a bizalmunkat és részt veszünk a szolgálatában, Ő vezetni fog minket abban, hogy miként osszuk meg az evangéliumát másokkal azáltal, hogy szeretjük őket, megosztjuk velük az életünket és a bizonyságunkat, és hívjuk őket, hogy csatlakozzanak hozzánk az Ő követésében.
Nagy lesz az örömünk (lásd Tan és szövetségek 18:15), amikor minden adódó lehetőséget megragadunk, hogy segítsünk az Úr Jézus Krisztusnak az Ő nagy munkájában, mely során lelkeket vezetünk Őhozzá.